Szatmárnémeti Hám János-líceum: „Legyél mindig szerény lelkületű”

Iskolai körkép – ballagások a katolikus iskolákban

0
363
Ballagás a Hám János-líceumban

Minden végzős évfolyam különleges, de az idei ballagóknak még inkább kijutott a kihívásokból. A koronavírus-járvány igencsak átalakította az iskolák megszokott tanmenetét, a búcsúzást, a vizsgákat és ballagásokat is új keretek közé szorította. Bemutatjuk, hogy az erdélyi katolikus iskolák hogyan élték meg a megpróbáltatásokat, hogyan fedezték fel a szépet, a csodát a nehézségek ellenére is. A szatmárnémeti Hám János Római Katolikus Teológiai Líceum igazgatójának gondolatait és búcsúztató szavait olvashatják.

Örömünket szeretnénk kifejezni, hogy egyáltalán megnyílott a lehetősége a közösségi ünneplésnek, hiszen egyházi iskola lévén, nálunk a közösségformálás és emberré formálás nem csupán a tanórákon, hanem az éves szinten zajló közösségi és lelki programokon történik. E kettő tudott találkozni újból a ballagási ünnepségünkön, amelyet évről évre szentmisével és közösségi ünnepléssel koronázunk meg. A helyzetre és előírásokra való tekintettel a mostani ballagás, amelyre június 27-én került sor a líceumi osztályaink és június 29-én a szakiskolai diákjaink esetében „rendkívüli” szépséggel rendelkezett, ugyanis a szatmárnémeti Jézus szíve tiszteletére szentelt Kálvária-templom csodálatosan kiképzett virágos udvara adott helyet neki, így diákjaink Jézus szívének melegét közel érezhették magukhoz az ünnepen. Két osztályunk, egy reál–természettudományok és egy humán–teológia szakirányú osztályunk 53 diákja ballagott. Külön öröm, hogy sor került ugyanott a végzős szakosztályaink első ballagására is, hiszen három éve indult el ez a képzés iskolánkban.

Ebben az időszakban fedeztük fel a hasznát annak, amit korábban a fiatalok esetében sokszor talán kárhoztattunk, azt, hogy a fiatal generáció milyen természetesen mozog az online térben. Ez alapvető volt ahhoz, hogy tovább folytatódhasson a tananyag átadása és egyben erős maradjon a kapcsolattartás a tanárok, lelkivezető és diákok között. Azt mondhatnánk, hogy jelesre vizsgáztunk nem csupán a technikai oldal tekintetében, hanem az egymásra figyelésben is, elsősorban az ima által, amelyet minden nap reggel és este végeztünk egymásért, valamint a járvány megszűnéséért, és a sok közösen töltött virtuális időn keresztül. Mindig is jellemezte a közösségünket a „családias” légkör, és ebben az időszakban jó volt tapasztalni a segítségkérést a diákoktól és a gondoskodást a diákok felé. Nagyon hiányoztunk egymásnak, de most már hála Istennek újra találkozhatunk élőben is.

Részlet az iskolaigazgató ünnepi beszédéből

Visszanéztem, hogy az előző évek alkalmával hogyan indítottam a beszédemet, amikor a ballagó diákokhoz szóltam és ezeket találtam:

„Ünnep a mai nap…”
„Hol volt, hol nem volt…”
„Rendkívüli a mai nap számotokra…”

Úgy érzem, hogy a mai nap több szempontból is rendkívüli a számotokra. Itt és most megélitek intenzíven az érzést, végtelen öröm és hála van bennetek. Ugyanakkor ott van nemcsak bennetek, mindannyiunkban a lázadás. Leláncolt Prométheuszokká váltunk… Minden krízisnek két arca van: egyrészt nagyon nehéz, mert kizökkenti az embert a megszokottból, a hétköznapi rutinból, abból, ami olyan természetes számára, másrészt pedig a krízis kihívások elé állít, újszerűsége miatt jövőbe mutat és tág perspektívákat nyit.

Felhők, esők, zivatarok jönnek-mennek… Nem tudod, hogy amikor kiteszed a lábad a házból, milyen idő fogad: rád mosolyog-e a nap vagy megáztat a borús égbolt? Eső lesz vagy napsütés???

Nap mint nap futózáporszerű kérdések bizonytalansága áztat… Amióta betetted az iskolába a lábad, nap mint nap megannyi válaszút elé kerültél. Nyolcadik osztály végén azon tűnődtél, hogy milyen szakra jelentkezzél, aztán a beiratkozás után próbáltál megfelelni a kisebb-nagyobb kihívásoknak, elvárásoknak, kisebb vagy nagyobb sikerrel. Minden reggel ráléptél iskolád bejáratánál ugyanarra a lépcsőre, amelyre előző nap is ráléptél. Az iskola bejáratánál ez a mondat fogadott: „Jó reggelt! Mutasd kérlek az ellenőrződet!” Ugyanaz a kora reggeli álmos ábrázat, ugyanaz a szokásos reggeli rohanás…

S akkor mindezt ott és akkor nyűgnek, fölösleges mindennapos megszokottságnak tekintetted, olykor idegesítőnek is. De ahogy közelebb kerültél mindahhoz, amit úgy hívunk, hogy elkötelezettség, ráléptél a számodra kijelölt útra, ösvényre.

Megszeretted a matekot vagy az irodalmat, a nyelveket, meg netalán a zenét. Barátokra találtál, kosaraztál, fociztál, kórusban, együttesben énekeltél, lelkinapon vettél részt, szavalóversenyen léptél fel, országos olimpián vettél részt, gördeszkával vagy kerékpárral haladtál a célod, céljaid felé… Örökös lázadóként egyéniséged megannyi szárnyra kelt, s most úgy érzed, hogy készen állsz a repülésre.

De vigyázz! Ne növessz olyan óriási szárnyakat, hogy a napig érj, s majd porba hullj… Legyél mindig szerény lelkületű, tisztességes utazó, figyelj oda minden apró jelre és tanácsra, amellyel útjaid során találkozol. Legyél mindig öntudatos, szerető és szeretetteljes ember, aki minden apró dologért hálát tud adni!
(…)

Ádámkó István Csaba igazgató

Hám János Római Katolikus Teológiai Líceum, Szatmárnémeti