Minden végzős évfolyam különleges, de az idei ballagóknak még inkább kijutott a kihívásokból. A koronavírus-járvány igencsak átalakította az iskolák megszokott tanmenetét, a búcsúzást, a vizsgákat és ballagásokat is új keretek közé szorította. Bemutatjuk, hogy az erdélyi katolikus iskolák hogyan élték meg a megpróbáltatásokat, hogyan fedezték fel a szépet, a csodát a nehézségek ellenére is. A nagyváradi Szent László Római Katolikus Teológiai Líceumról szóló összefoglalót olvashatják.
„Gaudeamus igitur, iuvenes dum sumus…” – csendült fel a nagyváradi Szent László Római Katolikus Teológiai Líceum végzős diákjainak ajkán június 26-án a székesegyház előtti téren, ahol Böcskei László megyés püspök hálaadó szentmisét mutatott be az iskola diákjai, szüleik és tanáraik körében.
Mindnyájan egy furcsa időt éltünk át, néha elszigetelődve, máskor egy kicsit távolabb egymástól – mondta Böcskei László megyés püspök. Az is lehet, – folytatta a főpásztor – hogy egy darabig még érdekesnek is tűnt az, hogy nem kell a megszokott fárasztó ütemben élni a mindennapjainkat. Ebből azonban hamar kijózanodtunk, mert rájöttünk, hogy számunkra, emberek számára nem ez a normális állapot. Mi nem azért születtünk és teremtettünk, hogy karanténban legyünk, az alaptermészetünk inkább a keresés, az úton levés, a kutatás, a felfedezés, a kibontakozás, és ez csak akkor valósulhat meg, ha találkozunk, élő kapcsolatban vagyunk egymással. Azt is megtapasztalhattuk, hogy az online kapcsolattartás nem az igazi. Lehet ez egy hasznos és hiánypótló megoldás, de az igazi találkozás az, amikor szemtől szemben láthatjuk egymás arcát, megveregethetjük egymás vállát, megölelhetjük a másikat, megfoghatjuk a kezét. Ez fejlődésünkhöz is hozzátartozik. A ballagó diákok a kibontakozás útján járó emberek: egy kicsit megszusszanak, de aztán haladnak tovább. Megállapítják, hogy letettek egy terhet és új erőt gyűjtenek az előttük álló célok elérése érdekében. Megpihennek, hogy aztán új lendülettel menjenek tovább, ezért a ballagás ünnepi pillanata nem más, mint a folytatásra való buzdítás.
A fejlődésben levő és a felnőtt ember is keresi a helyes és a biztos irányt, mi pedig hitünk szerint az Úr Jézushoz közeledünk ebben a keresésünkben. Tőle várjuk az eligazítást, mint ahogyan az apostolai és tanítványai is tették. Amikor megtalálták, köréje gyűltek egy személyes találkozás élményeként, mert érezték, hogy kaphatnak tőle valamit, hiszen Isten mindenkinek a mennyek országát készítette elő, amelyet már most építenünk kell földi vándorlásunk idején. Életünk ugyanis nem céltalan. Bár szép és nemes, de kell hozzá keresés és áldozatvállalás is. Aki eléri a célját, ahhoz az emberhez hasonlít, aki sziklára építette a házát. A ballagó diákok ehhez gyűjtötték az alapköveket. „Kedves diákok, tudjatok ti is elragadtatással figyelni Istenre, higgyétek, hogy ő ott van mellettetek, vezet, és érdemes vele jó szövetségben maradni, mert segít” – bátorította a fiatalokat az egyházmegye elöljárója.
„Istennek terve van veletek, ahogyan terve volt a profétákkal, Keresztelő Szent Jánossal vagy Szent Lászlóval” – emelte ki Konrád Katalin igazgatónő ünnepi beszédében. A tanintézmény vezetője beszélt továbbá ennek a napnak a rendkívüliségéről. Az Isten általi meghívás tudata sziklához hasonlítható támpontot biztosít nekik a bizonytalanságban és erőt ad. Az építkezésük már a születésükkor kezdetét vette, majd az évek során mesterek segítettek nekik abban, hogy a házuknak tartós alapja legyen.
Az ünnepségen átadták a zászlókat és az iskola kulcsait is. Pál Anasztázia tizenegyedikes diák búcsúzott el a ballagóktól, a végzősök nevében pedig Palotai Csenge köszönt el. Babos Jessica és Szabó Gergő versekkel ajándékozták meg a jelenlevőket.
A Szent László-líceumban idén három tizenkettedikes, és egy tizenegyedikes osztály ballagott Tóth Florina, Tóth-Trpkovici Timka, Nógrádi Márta és Catona Valéria osztályfőnöksége alatt.
