2020. június 3., szerda

0
212

EVANGÉLIUM

Abban az időben szadduceusok jöttek Jézushoz, akik azt mondják, hogy nincs feltámadás. Megkérdezték őt:
„Mester! Mózes megírta nekünk, hogy ha valakinek a testvére meghal és gyermek nélkül hagyja hátra feleségét, akkor a testvér vegye el annak a feleségét, és támasszon utódot testvérének. Volt egyszer hét testvér. Az első feleséget vett magának és meghalt, nem hagyva utódot. Akkor a második vette el az asszonyt, de ez is meghalt, és nem hagyott utódot. Éppúgy a harmadik is. Hasonlóképpen feleségül vette az asszonyt mind a hét, és nem hagytak utódot. Végül meghalt az asszony is. A feltámadáskor – ha ugyan feltámadnak –, ezek közül melyiknek lesz a felesége? Hiszen mind a hétnek felesége volt!”
Jézus azt felelte nekik: „Nyilván azért tévedtek, mert nem ismeritek az írásokat, sem az Isten hatalmát! Hiszen amikor a halottak feltámadnak, már nem házasodnak, sem férjhez nem mennek, hanem olyanok lesznek, mint az angyalok a mennyben. A halottak feltámadása felől pedig nem olvastátok-e Mózes könyvében a csipkebokorról szóló résznél, hogy miként szólt Mózeshez Isten: »Én vagyok Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákob Istene!« Isten nem a halottak Istene, hanem az élőké. Így tehát nagy tévedésben vagytok!” (
Mk 12,18-27)

A túlvilági lét misztikus ismeretlensége arra késztetne sokakat, hogy földi életük megszokott normáit átörökítsék az örök életbe. Csakhogy, az örök létezés formái már nem emberiek, hanem isteniek. Amit embervoltunkból oda magunkkal vihetünk, az nem más, mint a szeretet. Ez kapcsol majd bennünket össze Istennel és szeretteinkkel. Mert Isten örök jelenlétében már nem a test, hanem csak a szeretet szabályai játszhatók.

Táncos Levente-György dicsőszentmártoni plébános

MEGOSZTÁS