2020. június 2., kedd

0
257

EVANGÉLIUM

Egyszer néhány farizeust és Heródes-párti embert küldtek Jézushoz, hogy szaván fogják őt. Azok odamentek hozzá, és megszólították: „Mester, tudjuk, hogy igazmondó vagy. Nem befolyásol a mások véleménye, és nem nézed az emberek személyét, hanem az igazsághoz híven tanítod az Isten útját. Szabad-e adót fizetni a császárnak, vagy nem? Fizessünk, vagy ne fizessünk?”
Jézus azonban átlátott álnokságukon, és ezért így szólt: „Miért akartok tőrbe csalni? Hozzatok ide egy dénárt, hadd lássam!” Erre odavittek egyet. Ő pedig megkérdezte tőlük: „Kinek a képe és felirata ez?”
Azok ezt felelték: „A császáré.” Jézus pedig így folytatta: „Adjátok meg tehát a császárnak, ami a császáré, és az Istennek, ami az Istené!”
Azok igen elcsodálkoztak (Jézus feleletén).
(Mk 12,13-17)

Tudatosítva vagy sem, de sok „császár” uralkodik életünk fölött. Egyesek szükségszerűen hozzánk tartoznak, mások viszont gonosz módon részt kívánnak az életünkből. Az evangéliumi bölcs ember viszont tudja, hogy amilyen mértékben „császárjainak” hódol, ugyanolyan mértékben fordul el Istenétől, aki a maga szelídségével ugyancsak részt kíván az életünkből. Ne feledjük, hogy Istent nem lehet tőrbe csalni! Tudnunk kell, kinek a pártján állunk!

Táncos Levente-György dicsőszentmártoni plébános

MEGOSZTÁS