Etikus-e a vesztegzár?

0
354
Illusztráció

Vannak, akik különleges hivatásként kapják és választják a remeteéletet, de az emberek nagy többsége nem ilyen életformára született.

Nicanor Austriaco domokos szerzetes és erkölcsteológus arról közölt jegyzetet az Aleteia nevű internetes oldalon, vajon etikus-e a jelenlegi vesztegzár, szabad-e emberek tömegeit hatósági rendelkezésekkel az emberi lét egyik fontos összetevőjétől, a közösségi léttől megfosztani.

Bizonyára nem csak a szerzetesben fogalmazódott meg ez a kérdés. Valószínűleg azért is írt erről a témáról jegyzetet a szakember, mert többektől hallotta ezt a kérdésfelvetést. Az ő gondolatát továbbgondolva mondhatjuk: az ember, az emberi lét kiteljesedése az élet célja, az, hogy “életük legyen és bőségben legyen” (Jn 10,10), ahogyan a Szentírás fogalmazza.

Keresztényként feladat, hogy evilágban minden töredezettség közepette és ellenére vidám és elégedett életet éljünk. Ehhez pedig hozzátartozik a felebarát, a közösség, a másik ember. Formálódni, kiteljesedni a másik, mások segítségével és társaságában lehet.

Mára erős hangsúlyt kapott az én: az én boldogságom és boldogulásom, az én jogom… Ami nagyon fontos – természetesen az én kötelességemmel egybekötve. És a mások javával.

Az etika, a keresztény etika hangsúlyosan az én mellett a mi szempontját is szemünk elé helyezi. Éppen mert társas lény az ember, olykor a közösség java az egyén joga elé kerül. E perspektívából nézve az egész kérdés más színezetet kap. A jelenlegi vesztegzár is az emberiség, a közösség magasabb rendű java miatt etikus, sőt szükséges. Azért hát a vesztegzár betartása nem egyéni döntés és belátás kérdése, hanem a többség, a közösség java érdekében szükségszerű, ezért etikus előírás.

Egyetlen egyén cselekvése mások jólétét és jóllétét befolyásolja. Petrozsényban a járvány kezdetén történt, hogy egyetlen felelőtlen személy miatt 150 ember fertőződött meg, további százak kényszerű karanténban várják, hogy kiderüljön, ők megúszták-e, egy egész kórházat kellett lezárni, az életfontosságú szolgálatot teljesítő neurológiai és szívosztály hosszabb ideig kénytelen volt zárva tartani, ezzel krónikus betegek életét veszélynek kitéve, akiknek kezelése, ellátása így lehetetlen. Ezért etikus, ezért szükségszerű az ideiglenes remetelét, az elzártság – a többiek, a közösség, a nagyobb jó érdekében.