Az ökumenikus teológia a párbeszéd tudománya

Közelebb hozni a teológiát

1
2083
Az ökumenikus teológia a teológiai párbeszéd tudománya.

Az ökumenikus teológia a teológiai párbeszéd tudománya. A II. vatikáni zsinat után jött létre, az ökumenizmusról szóló határozat (Unitatis redintegratio) és az Ökumenikus Direktórium irányelvei alapján. Az „ökumenikus” jelző a keresztény egységtörekvéssel függ össze, amely a 20. században bontakozott ki. Miközben az ökumenizmus nevű tárgy a keresztény egyházak egységtörekvését mutatja be, az ökumenikus teológia a hitbeli kérdésekre vonatkozó párbeszédet, az abból születő közös dokumentumokat vizsgálja. Határterületnek is tekinthető, mert a dogmatikai (rendszeres teológiai) kérdéseket úgy tárgyalja, hogy figyelembe veszi a Szentírás tanítását, az egyes kérdések teológiatörténetét, a kérdés hatásait az egyházak történetében, a különböző felekezetek álláspontját az adott témáról, és ezek alapján elemzi a párbeszéd eredményeit.

Közelebb hozni a teológiát, ez a célja sorozatunknak, amelyben egy éven keresztül minden hónap utolsó vasárnapján a Babeş–Bolyai Tudományegyetem Római Katolikus Teológia Karával együttműködésben bemutatunk egy erdélyi és egy nemzetközi teológust, valamint a teológia egy tudományágát.

Célja a párbeszéden keresztül eljutni az alapvető teológiai kérdések olyan közös megértéséhez és értelmezéséhez, amely már nem az ellentéteket hangsúlyozza, hanem a közös keresztény tanítást. Ezért kell visszamennie a közös forrásokhoz, a Szentíráshoz és az első századok tanításához. Legalább olyan fontos, hogy a vitás kérdések megértésére törekszik, azok teológiai-történeti-kulturális hátterére. Rámutat azokra a félreértésekre, amelyek a felek álláspontját eltorzították, megérteti, hogy a hitviták hevében egymás mellett jól elférő, egymást kiegészítő álláspontok egyházelválasztó tanokká lettek. Az ökumenikus teológia a megértésre törekszik. Erre alapozva elemzi a párbeszédből születő közös dokumentumokat.

Témái katolikus–ortodox viszonylatban a Szentlélek származása és a pápai primátus és tévedhetetlenség. Katolikus–protestáns vonatkozásban az utóbbi mellett fontos témák a megigazulás, az egyház lényege, az egyházi szolgálat, az eucharisztia, a Szentírás és hagyomány viszonya.

Az ökumenikus teológia módszere a „differenciált konszenzus” keresése. A konszenzust, vagyis az egyetértést keresi. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a konszenzusnak minden részletkérdésre ki kell terjednie. Az alapvető egyetértés mellett a részletkérdésekben, a hitigazságok kifejtésében megvan a pluralizmus létjogosultsága.

Zamfir Korinna

1 HOZZÁSZÓLÁS