Életének 101. évében, szerzetesi életének 80. évében Márton Anna, M. Lúcia ferences nővér visszaadta lelkét Teremtőjének október 6-án, a szentmise ideje alatt.
Márton Anna 1919. április 20-án született Homoródremetén. Ötön voltak testvérek, édesapja a faluban tanító volt, nagy tiszteletnek örvendett, de korai halála után az öt gyermek nevelése az édesanyára nehezedett. A Mallersdorfi nővérekkel már fiatalon kapcsolatba került, mivel Nagyszebenbe került kisiskolásként, majd ugyanitt folytatta a tanulmányait, és 1939-ben elvégezte a tanítóképzőt. 1939. augusztus 2-án öltötte magára a szerzetesi ruhát és megkapta Lúcia nevet.
1942. augusztus 25-én tette le az első fogadalmat. 1940 és ’42 között Hátszegen dolgozott tanítónőként, 1942 és ’46 között a brassói ferences iskolában, majd 1946-tól 1949-ig, a szerzetesrendek feloszlatásáig Marosvásárhelyen tanított és közben elvégezte a betegápolói iskolát is. 1950-ben hazakerült a szülői házba, ahol 25 éven keresztül gondozta idős, beteg édesanyját. A szülőfalujában a gyerekek számára ő volt a hitoktató, a falu számára is imaórákat tartott évek hosszú során át, pap hiányában. Ugyanakkor a faluból az emberek bármilyen betegséggel, betegápolással kapcsolatos gondjaikkal is hozzá fordultak.
Egyszerűségében, krisztusi módon volt gazdag. Mindig volt, amit megosztania a hozzá betérőkkel, kinek-kinek szüksége szerint. Az utazónak, a látogatónak mindig jutott a mindennapi kenyérből, a vigaszra szomjazónak nem kellett csalódottan távoznia. Tette mindezt szerényen, magára csak eszközként tekintve a Teremtő és embertársai szolgálatában – írják róla rendtársai. 2006-ban költözött be Homoródremetéről a székelyudvarhelyi zárdába, ahol szívesen fogadott látogatókat, mindenkihez volt kedves szava, és sokat imádkozott.
Utolsó útjára október 8-án, kedden 14 órakor kísérik a székelyudvarhelyi Szent Miklós-templomból.
🙁 Nyugodj békében Lúcia néni:(