Búcsú Dollár papától

1
15565
Pénzes József c. esperes, plébános

Így becéztük, Dollár papának magunk között, szeredai káplánokul Pénzes Józsefet. Korban s bölcsességben, tudásban és tapasztalatban előttünk járt. Ő volt a rangidős. Néha főnökhelyettes. Ő volt, aki tartotta „a frontot”, ha kellett, a hátát is, ha a fiatalok néha „kiszabadultak” a plébániaépület falai közül, s ide-oda „elbogároztak”.
Pedáns volt. Adott magára megjelenésben, öltözékben. Papi mivolta megmutatkozott abban, ahogy a papi ruhát viselte. Mindig papi civilben járt. Otthon is, a városban is. Katonás rend, fegyelmezettség, pontosság jellemezte életmódját, napi programját. Az imádság, az írás, a prédikációra való lelkiismeretes készület közepette mindennek megvolt a maga ideje, helye, rendje. Kartotékok, dossziék, mappák szerint lehetett tudni: melyik prédikáció, melyik téma, melyik névsor, szilvarérum, melyik füzet, könyv hol van. Napközben mindig friss, tettre kész volt, mindig elfoglalta magát. Nem ült hiába. Szenvedéllyel megélt hivatástudata a többi kollégát is lelkesítette. Íróasztalán mindig patikai tisztaság és rendezettség. Bárki tanácsért, segítségért jött, készséggel fogadta. Volt hozzá egy-két humoros, megértő szava, jó tanácsa. Hálás volt annak, aki barátságos, emberi hangot ütött meg nála. Azt értékelte és viszonozta is. Melegszívű ember, megértő jó barát, irgalmas bíró volt. Nála megoldhatóak voltak a problémásabb ügyek is. Ő mindig talált lelkipásztori megoldást olyan esetekre, amelyek nem szerepelnek a kánonban.
Segítőkészsége párját ritkította. Nem volt olyan helyzet, ügy, amelyben nem talált volna megoldást. Kiterjedt baráti kapcsolatain, ismerősein, jó szándékú híveken keresztül minden hivatalos, kényes kérdést, papírt egycsapásra, könnyedén elintézett. Intézkedett, telefonált, két-három hívás, és ügy kipipálva. Mi alig tudtuk követni ezt a menedzser típusú ügyintézést. Csak csodálkoztunk és hálálkodtunk. Hozzá mindig bátran fordulhattunk, amikor a polgári hatóságokkal vagy hivatalokkal volt bajunk.
Nagyon vágott az esze. Kifinomultan tudott disztingválni, megkülönböztetni az árnyalatokat, a jelentéstartalmakat, hangsúlyokat. Színészi tehetségre hajazó képességeit a hívekkel való kapcsolatában is kamatoztattta. Prédikációi mindig tele voltak magvas történetekkel, nagyhatású példákkal. Az érzelmi skála húrjait is könnyen megpengette. Ahogyan Borbély esperes úr hozzánőtt Csíkhoz, Pénzes József évtizedes szolgálata is örökre beleírta magát Csíkszereda lelkébe.
Rengeteg közös élményünk volt, ami erősítette bennünk a baráti, bajtársi összetartást, és sose „főnök” ellen, hanem a lelkipásztori szolgálat sikerének, hatékonyságának érdekében.
Szorgalmat, kitartást, gerincességet tanultam tőle. Azt, hogy ki kell állnod a társadért, ha szükség; azonnal beugrani helyette, ha valami közbejön; szó nélkül beállni a ringbe, ha rád kerül a sor. Önként, szabadon, hivatástudatból, s nem azt nézve, hogy megéri-e.
Amikor a Kisharang c. plébániai lapot elindította, egyházmegyei szinten ritkaság számba ment, hogy a híveknek van egy friss, információs forrásuk egyházukról, lelki csemegével, friss adatokkal, hírekkel, mély bölcsességekkel, változatos tematikában. Vitték is, mint a cukrot. A Kisharangban értesültek először a csíkiak Jakab kanonok Márton Áronnal kapcsolatos emlékeiről, a különféle papi történekről, de ugyaninnen tudták meg, hány keresztelő, hány esküvő, elsőáldozó volt a hat káplános felcsíki egyházközségben, amelyhez közel tízezer katolikus székely család tartozott.
Pénzes papbácsinak szárnyakat adott Borbély esperes úr bizalma. Ez segítette át a káros szenvedélytől terhelt egészségi holtpontján is. Ez adott erőt a templomépítéshez, az új egyházközség megalapításához is, amelynek lelkipásztoraként Isten megadta neki azt is, hogy szolgálatának évtizedes gyümölcseiből kóstolhasson, nem is keveset. A gyönyörű, katedrálisszámba menő Szent Ágoston-templom, az ő elgondolása szerint kialakított és gondozott kert, mint valami megszentelt arborétum hirdeti a jövő nemzedéknek is Pénzes József életáldozatát Isten dicsőségére, s egyházunk, népünk javára.
Pénzes atya nyugodt lelkiismerettel tér meg Atyjához. Az általa alapított közösségéből, lelki kisugárzásából, szerethető embersége, papi lelkisége eredményeképp új papi és szerzetesi hivatások születtek. Az elvetett jó mag százszoros termést hozott. Ő boldogan hajthatja fejét Mestere kebelére, mert elszámolt már életével. A szenvedés kohójában is megtisztult. Isten a kemény haldokláson is átsegítette. Egyik szerzetes közösségben 8-án fejezték be érte az imakilencedet. Kilencedikén elhunyt.
A boldog papok boldogan halnak meg. Ő ilyen volt. Most is az.

Sebestyén Péter

1 HOZZÁSZÓLÁS

  1. Ez egy kiváló irás. Nekrológot irni a legnehezebb műfaj,ezért sokan , sokszor a már meglévő sablonokkal élnek, halálosan unalmas , fennköltségtől fulladozó sorokban. Ebben a gyászoló szövegben semmilyen paposat, közhelyeset a halálról nem olvashatok, sőt minden szava az élő, cselekvő, nevető, barátságos emberről, a pénzes Dollárpapáról szól.