Apró figyelmességek hagyománya

0
907
Forrás: majoshaza.net/

Elkezdődött az advent, s nemcsak a reggeli roráték foglalkoztatják ilyenkor az embert, kicsit és nagyot egyaránt, hanem az ünnepek is. Az olyanok, mint például a közelgő Mikulás. Mindenkinek van gyerekkori emléke, otthoni és közösségi is, gondolom. Otthonin értjük a fényesre pucolt csizmákat (ilyenkor még a legelvetemültebbek is cipőpucolót ragadnak), közösségin például azt, amikor az óvodában a takarító néni Mikulás-ruhát ölt és ajándékot oszt. Van gyerek, akinek rémregényszerű élményeket okoz a látvány, de legalább egész évben lehet ijesztgetni, hogy ha nem lesz jó, jön a Mikulás. Vagy a Télapó. Néha összemosódnak a fogalmak. Egyesek szerint a Télapó a szocialista rendszer találmánya, mivel nagyon nem illett az akkori világképbe egy katolikus püspök alakja. Viszont sok népnél nincs Mikulás, csak Télapó, aki karácsonykor érkezik.

Manapság amerikai hatásra a Mikulás helyét átvette az egyébként sok északi népnél is megtalálható Télapó (Santa Claus angolul, Joulupukki finnül), aki az Északi-sarkon lakik és rénszarvasok húzzák a szánját. Mindezzel az lehet a probléma, ha a nálunk létező szokások elvesznek a köztudatból, köztük a december 6-án érkező Szent Miklós, akiről ennek a napnak szólnia kellene. A püspök alakja először a Legenda Aureában tűnt fel. Az ott olvasottak nem számítanak történelmi ténynek, de annyit tudunk róla, hogy püspök volt a mai törökországi Myra városban, s részt vett a niceai zsinaton is. Állítólag szüleitől örökölt vagyonát szétosztotta, s segített a szomszédain is: éjszaka, titokban dobott be ajándékot, hozománynak valót az ablakon. Az egyik ajándék éppen a száradni kitett harisnyába esett, innen eredhet az ablakba kitett cipővel kapcsolatos szokás.

Egy december hatodika előestéjén előadott dramatikus játékból ered az a gondolat, miszerint Miklós püspök kíséretével betér olyan házakba, ahol gyerekek laknak. Vizsgáztatja őket, imádkozik velük, s aszerint kapnak jutalmat vagy fenyítést, hogy miként szerepeltek. Mára a gyermekek részére az ajándék kiérdemlésének elvárása eltűnni látszik. A kereskedelem és a média hatására pedig elvész az ajándékozás öröme a belénk sulykolt vásárlási mánia miatt, a mikulásozás lényege felejtődik el. Ezzel együtt kezd eltűnni a jóságos, segítő püspök alakja is, fejünkben összekeveredik Mikulás, Télapó, Santa Claus, valóság és mese, hit és tévhit, apró figyelmességek szemben a felfokozott/kereskedelmi fogyasztással.

MEGOSZTÁS