Szent Zita

Zita Monsagrattiban született, az itáliai Lucca mellett, 1218-ban, s ugyanott hunyt el 1278. ápr. 27-én. Cselédlány volt, a szolgáló szeretet hőse. Szegény, mélyen hívő családban nevelkedett. 1230-tól haláláig a Fatinelli családnál szolgált Luccában. Hűségesen látta el feladatát, közben szüntelenül imádkozott. Gyakran részesült rendkívüli kegyelmekben. Legendája szerint egyszer a forrásból vett víz a korsójában borrá változott. Szelídségével és szeretetével leszerelte cselédtársai irigységét. Tisztaszívűségéből fakadó bölcsessége által lassanként az egész család barátja és tanácsadója lett, átvette a háztartás vezetését. A luccai San Frediano-templomban temették el. 1446-ban, 1581-ben és 1652-ben felnyitották a sírját, testét épen találták. Tisztelete a halála évében megkezdődött, 1696. szeptember. 5-én szentté, 1953. szeptember 26-án a háztartásbanban dolgozók védőszentjévé avatták. Szem- és fülbetegségek, beszédhibák esetén hívják segítségül.