Canisius Szent Péter

Canisius Péter 1521-ben született a gelderlandi Nijmegenben, tehetős patrícius családban. Apja akarata ellenére teológiát tanult. Kölnben az egyetemen találkozott Fáber Péterrel, a Jézus Társaság egyik alapítójával. Péter 22 éves korában belépett a jezsuita rendbe; ő lett a rend nyolcadik tagja. 1546-ban szentelték pappá.
1547-ben Augsburg püspöke meghívta a Tridenti zsinatra; ettől kezdve használta nevének latinos változatát. Canisius Péter 1556-tól tizenhárom éven át a felsőnémetországi jezsuita rendtartomány provinciálisa volt. Szentbeszédeivel és írásaival küzdött a katolikus hit megerősítéséért és megőrzéséért. Ingolstadt egyetemén teológiát tanított és az intézmény rektori feladatait is ellátta. Fribourgban kollégiumot alapított.
Papi tevékenysége a katekézistől a teológiai kutatómunkáig terjedő széles skálát ölelte át: előadások, írások, prédikációk, irodamunka, az ifjúság nevelése, egyházpolitika – a munkaterületek állandóan változtak és átfedték egymást életében. Rendkívülien jó képességek és nagy szorgalom jellemezte. 1590-ig jelentős szónoki tevékenységet folytatott.
Bécsben először csak tíz hívőnek kezdett prédikálni; később már a város egyik templomába sem fértek be hallgatói, még a Szent István-dómot is szinte szétfeszítette a tömeg. Amikor Regensburgban prédikált, Dél-Németország püspökei a lába előtt ültek. Állt a prágai dóm szószékén, előadásokat tartott Krakkóban, majd ismét Strassburgban. Amikor prédikálni kezdett Augsburgban, nem volt ötvennél több hallgatója; néhány hónap múlva már kilencszázan tértek meg.
Számos írása közül katekizmusai a leghíresebbek. Tanított Jézus valóságos jelenlétéről az Oltáriszentségben, az átváltozásról, az imádásra való méltóságáról, a szentmiséről, Krisztus kereszthaláláról, a szentáldozás jogosságáról. Misztikus élményeiről, Jézus Szíve-kinyilatkoztatásáról naplójában számolt be.
Kitűnt szilárd hitével, amely szinte teljesen közömbösítette a kívülről rátörő hatásokat. A pápasághoz és az egyházhoz töretlenül hű maradt. Világosan látta kora gyakorlati egyházi életének gyöngeségeit, s példátlan nyíltsággal ki is mondta őket. Olyan alapvető vallásos meggyőződést és magabiztosságot birtokolt, ami megóvta őt számos külső benyomástól, ami korának emberét érintette. Amikor minden megkérdőjeleződött, új ideák és jelszavak vihara a hit gyökereit látszott kitépni, ő az egyház belsejében biztos talajon állt, és erősen tartotta magát keresztény élet korábbi formáihoz. Szelíden szólt az emberekhez, soha nem használta az eretnekek, eretnekség szavakat, csupán új tanokról, új tanítókról beszélt.
1597. december 21-én halt meg. 1864-ben avatta boldoggá IX. Piusz pápa. 1925-ben XI. Pius emelte a szentek és az egyháztanítók sorába. Holtteste a svájci Fribourgban, a Szent Mihály-templomban nyugszik.

Forrás: Magyar Kurír

Dátum

2021. december 21., kedd

Idő

08:00 - 18:00
Kategóriák