Árpád-házi Szent Margit

1242-ben született Spalatóban, Klissza várában (Dalmáciában, a mai Horvátországban), ahova a tatárjárás elől menekültek. Szülei voltak: IV. Béla király és Laszkarisz Mária, bizánci hercegnő. Testvérei: Boldog Kinga, Boldog Jolán és Boldog Konstancia.

A tatárjárástól szerencsésen megmenekülve Istennek nevelték Margitot, fogadalmat tettek, hogyha az ország megmenekül, lányukat teljesen Isten szolgálatára szentelik. Már három évesen dominikánus apácák nevelték, Veszprémben. Nagyon vallásos volt, gyorsan tanult, sokat foglalkozott családja szentéletű őseinek történetével. Tíz évesen a Nyulak szigetére a dominikánus apácákhoz került, fogadalmat tett. Kereste a bőjt mellett az önmegtagadást, sőt önsanyargatást. A munkákból kivette a részét, nem válogatott, igénytelen volt. Betegeket ápolt. Dinasztikus házassági ajánlatokat utasított vissza.

1261-ben örök fogadalmat tett. Önfegyelmezés, a keresztény szeretet gyakorlása, teljes Istennek adottság, a legalacsonyabb szolgai munka, hősies vezeklés és a családi béke munkálása jellemezte életét. A kemény munka és önmegtagadás, valamint családi tragédiák legyengítették, súlyos beteg lett, tizenkétnapi szenvedés kioltotta életét. Szentség hírében halt meg 1271. január 18-án a Nyulak szigeti (ma Margit sziget) kolostorban.

Már 1271. június 13-án kérte V. István király (Margit bátyja) húga szentté avatását X. Gergely pápától, V. Ince 1276-ban újabb vizsgálatot indított, Károly Róbert, Mátyás király és II. Ferdinánt is sürgette az eljárást. A boldoggá avatás sohasem fejeződött be, de 1789-ben hivatalosan engedélyezték tiszteletét. 1943. november 19-én avatta végül is szentté XII. Piusz pápa. Hamvai ma is a (róla elnevezett) Margit-szigeten nyugszanak egy hatalmas vörös márványlap alatt, ezt tisztelői helyezték el ott halálának 700 éves évfordulóján.

Életéről bővebben lásd: Szentek élete vonatkozó fejezetét.