Karácsony vigíliája, Ádám és Éva napja

0
357

Laczkó Anaklét ferences szerzetes karácsonyra hangoló gondolataival indulhatunk az éjféli, az ünnepnapi szentmisére.

• Miért választjuk szét azt, ami koherens? Talán mert megosztottság van az életünkben?
• A megosztottságot nem kivetíteni kell önmagunkból, hanem gyógyítani. A kivetítés – Istenre, emberre, világra – a felszínesség eszköze, és sosem mutatja meg mindazt, ami eredeti… inkább elfedi. Nem csoda, hogy mindezek ellenére hiányérzetünk marad… vagyis üresség.
• A gyógyulás nem önmagunktól jön, hanem attól, aki az igazi eredet. Nekünk csak engednünk kell, hogy az eredetünk forrása ki tudja fejteni bennünk az életadó erejét.
• „Minden lélek, amely vallja, hogy Jézus Krisztus testben jött el, Istentől van.” (1Jn 4, 2) Eredet… forrás… valódi önazonosság…
• Jézus Krisztus, aki Isten bensejéből jön, ő mindig testben jön el hozzánk… emberré levése és a minden egyes szentmise kegyelme által… a kenyér és a bor színe alatt. „Ez az én testem…”
• Nincs tehát többé hely az életünkben a „fotel kereszténységnek”!
• Semmi sem oszthat meg/választhat el bennünket Krisztus szeretetétől. Ha elválaszt, ha megoszt, akkor a felszínesség ürességébe, hiányérzetébe, az Isten nélküliség poklába taszít minket.
• Jézus Krisztus mindig testben jön el hozzánk. Így adja meg a gyógyulás, az egység kegyelmét… életem igazi eredetével, a forrással, a mindenek forrásával, Istennel. Én az övé… ő az enyém. Ő bennem… és én őbenne. Így leszünk egy test… koherens és nem megosztott.
• Mert már többé nem két test leszünk, hanem egy. „Amit tehát Isten egybekötött, azt ember szét ne válassza.” (Mt 19, 6) Nagy titok ez, én Krisztusra és magamra/magunkra vonatkoztatom.

Laczkó Dávid Anaklét OFM

MEGOSZTÁS