Újabb állomás a közös úton

Belső képzést szerveztek a Franz Kett pedagógiát hosszabb ideje együtt tanulók

0
688

A német valláspedagógus Franz Kett nevével fémjelzett pedagógiával már nagyon sok erdélyi, partiumi és bánsági óvó- és tanítónő, tanár és pap találkozott, elsősorban a mallersdorfi ferences Nagy Enikő Kriszta nővér jóvoltából. November 29–december 1. között először hirdettek téli nagytalálkozót annak a több mint harminc főből, főleg hitoktatókból álló csoportnak, amely 2018-től két és fél éven át elkezdte a Franz Kett pedagógiájával való mélyebb ismerkedést, hogy majd a németországi Franz Kett Pedagógia Intézet oktatói által tartott ún. „multiplikátori” képzés után diplomát szerezzenek.

Kriszta nővér több mint negyedszázada „hozta be” ezt a gyermekközpontú pedagógiát Németországból, s egyelőre csak ő tarthat ezen a területen képzéseket és továbbképzéseket. Ő már rendelkezik az ehhez szükséges vizsgákkal és mellette sok-sok, a gyermekek körében szerzett tapasztalattal. 2018-től két és fél éven át egy több mint harminc fős, főleg hitoktatókból álló csapat is elkezdte a Franz Kett pedagógiájával való mélyebb ismerkedést. A németországi Franz Kett Pedagógia Intézet oktatói által tartott ún. „multiplikátori” képzést a csoport nagy része el is végezte, a diplomaszerzés folyamatban van. Ez a vizsga még mindig nem képesíti hivatalos képzések tartására a résztvevőket, odáig még több, főleg gyakorlati próbára lesz szükség. Úton van tehát ez az elég népes csoport, amelyik talán azt tartja az elmúlt évek legnagyobb értékének, hogy tagjaiból igazi közösség formálódott, és a képzési alkalmakon túl több szálon is tartják a kapcsolatot egymással. Nyaranta ún. „nagytalálkozóra” jönnek össze a pottyondi erdei iskolába, évközben kétszer pedig a partiumi – nyugat-erdélyi részeken élők, illetve a közép- és kelet-erdélyiek regionális találkozókat tartanak. Ezek az alkalmak szakmai műhelyek is egyben, hiszen mindegyiken témafeldolgozásokat tartanak az erre előre készülő tagok, és a helyszínen, csoportmunka keretében is „dolgoznak” a Kett-pedagógiával. Közben persze az utolsó találkozótól eltelt idő tapasztalatai, jó gyakorlatai vagy felmerülő problémái is megbeszélésre kerülnek.

November 29–december 1. között először hirdettek téli nagytalálkozót a teljes csoportnak, így ebben az évben már másodszor látták egymást – ezennel Marosvásárhelyen – az egymástól távolabb élők. A találkozó megszervezésére a csoport két marosvásárhelyi tagja, Zalányi Erzsébet református és Csiki Csilla katolikus hittantanár vállalkozott, helyszínnek pedig a Gecse utcai református gyülekezet gyülekezeti és vendégházát választották. A program lényegesen rövidebb volt, mint a nyári együttlétek alkalmával, de szakmai szempontból ez is ugyanoda „tette a mércét”, mint az vagy a regionális kistalálkozók.

Intenzíven Franz Kett pedagógiával foglalkoztak tehát közel két teljes napon át a csoport Marosvásárhelyre összejött tagjai. Az alkalmat belső képzésnek is nevezték, melynek vezetésére Kriszta nővért kérték fel, az elméleti rész ismertetésére pedig az eddigi képzéseket koordináló projekt kidolgozója és az ezutáni továbbképzéseket tervező, a Kett Intézettel szorosan együttműködő Nemes István hitoktató vállalkozott. A Kriszta nővér által tartott gyakorlati részt egy, ún. „tapasztalati spirál” mentén megtervezett háromrészes foglalkozássor képezte, amelyek a „gyökér” témáját járták körül. A gyökér, A kis fa története és az „Én vagyok Dávid gyökere és sarja, a fényes hajnalcsillag” (Jel 22,16) címmel tartott foglalkozások – vagy ahogyan a Kett-pedagógia használja: megszemlélések – során Kriszta nővér az egyszerűbb tapasztalatok szintjétől vezetett a transzcendens, vallási sík felé. A témaválasztás nyilván az adventi ünnepkörrel is összekapcsolódott, hiszen alapjukat a harmadik óantifóna (Ó, Jessze gyökere…) képezte.

A Franz Kett pedagógiát tanító képzők először a gyakorlati alkalmazást tartják fontosnak, az elméleti rész csak a személyes részvétel mellett szerzett tapasztalatok után következik. Így volt ez a vásárhelyi együttlét alkalmával is. Nemes István ugyanis csak a tapasztalati spirál mindhárom állomásának végigjárása után kezdett az elméleti rész – gyakorlati elemekkel átszőtt, szemléletes – ismertetéséhez, A tapasztalati spirál és alkalmazása a megszemlélések és foglalkozássorozatok tervezésében címmel. Gondolatait összekapcsolta a foglalkozások során megélt pedagógiai tapasztalatokkal.

A tapasztalati spirál a gyermeki megismerést egyre szélesedő és mélyülő folyamatként értelmezi. Ezen folyamat keretében a tanulás különböző síkokon történik, amelyek a gyermekek tapasztalati tanulásának sorrendjét követik. Ezek a síkok az elemi tapasztalatokból indulnak ki és az egyre nagyobb fokú elvonatkoztatást igénylő területek felé haladnak. A Franz Kett pedagógia általánosságban azt tartja egyik feladatának, hogy a tapasztalatszerzést ösztönözze. A tapasztalatszerzés útján a gyermeket tudatos irányítással kíséri a világ gyermeki szinten történő egyre mélyebb megértése felé.

A képzés során Nagy Enikő M. Kriszta nővér maga által tervezett foglalkozások megtartásával példázta a résztvevők számára azt, hogy az egyes tapasztalati síkokat hogyan lehet megjeleníteni egy saját vonalvezetéssel rendelkező foglalkozássorozat keretében. A foglalkozások útja a gyökérről szerzett, reális és elvonatkoztatott tárgyi síkon történő tapasztalatok lehetővé tételéből indult ki, amelyhez hozzájárultak a szubjektív tapasztalati síkot, saját képességeink, fantáziánkat, empátiánkat mozgósító gyakorlatok. A gyökér motívumát egy, az otthonról és erős gyökerekről szóló történet vitte tovább a tudattalan síkjára, majd végül a Jelenések könyvéből származó rész feldolgozásával, az ószövetségi várakozás és az újszövetségi beteljesedés jegyében folytatódott.

De belefért a programba egy, a Szent Miklós-ünnephez kapcsolódó feldolgozás is. A találkozó harmadik részében a résztvevők csoportokban dolgoztak és a kulcs motívumára épített három foglalkozástervet hoztak létre. Ezek a tapasztalat különböző síkjain foglalkoztak a központi témával: megnyitni szívünket Isten előtt.

A vásárhelyi együttlét komoly tanulási lehetőséget és a közösségi szálak még szorosabbra fűzését jelentette a résztvevőknek. A közös út folytatódik, újabb találkozások, képzések lesznek a következő állomások, és hamarosan valósággá válik a romániai Franz Kett Pedagógia Intézet életre hívása is. Franz Kett és a németországi anyaintézmény vezetői, képzői elismeréssel fogadják az erdélyi történéseket.

Az alábbi összeállítás a belső képzésen részt vett pedagógusok visszajelzéseiből készült.
Zalányi Erzsébet (Marosvásárhely): Meggyökereztünk. Van egy közösség, ahol gyökereink erősödhetnek, hajtásaink növekedhetnek, gyümölcseink érlelődnek. Az élő Isten jelenléte hálózza be kapcsolatainkat egymással és ővele. Kapaszkodtunk egymásba és Isten erejébe. Erőforrás volt minden alkalom. Jó volt szeretet-, ima-, Ige-, asztalközösségben lenni ismét. Hálás vagyok a lelkivezetésért, az erőteljes, szemléletes, elgondolkodtató elméleti megalapozásért, a szolgálati lehetőségért. Áradjon Isten áldása, ahogy a szívünk fénye!
Csiki Csilla (Marosvásárhely): Nagyon örülök, hogy annak idején pályáztam a Kett-pedagógiás képzésre, mivel nagyszerű embereket ismerhettem meg, akikkel olyan közösségi élményben van részem találkozóról találkozóra, ami épít, támaszt nyújt és megtart. Elindultunk egy közös úton, egy csodálatos pedagógia útján, s közben rengeteg élményben van részünk.
Ezúttal is mélyen megérintettek a foglalkozások, s az elméleti részt a csoportmunkák teszik érthetővé számomra. Köszönöm a társaimtól a befogadást, a támaszt, az építő kritikát. Csak ilyen szeretetteljes légkörben tudjuk igazán legyőzni a félelmeinket, s javítani a hibáinkat. Mert ha dolgozunk, néha akaratlanul is hibázhatunk. Ezúttal is új lendületet kaptam, s azt a lelkesedést, hogy érdemes ezen a pedagógiai úton együtt járni.
Léstyán Andrea (Csíkszereda): Köszönöm a jó Istennek, hogy részese lehetek ennek a közösségnek, ahol együtt tapasztalva tanulunk, haladunk egymás és a Középpont felé. Nagy tapasztalat volt most, hogy a gyakorlatba gyökerező elmélet mekkora örömmel tud eltölteni… Jó együtt, mert otthon vagyok!
Szalczer Izabella (Parajd): Hálás vagyok, hogy részt vehettem ezen a képzéssorozaton, és hálás vagyok azért a közösségért is, amivé formálódtunk, hálás, hogy alkalomról alkalomra összegyűlhetünk, tanulhatunk, tapasztalhatunk, és együtt fejlődhetünk.
Jó látni, hogy alkalomról alkalomra mélyül a tudásunk, nagy élmény a közös munka. Minden alkalom a feltöltődés lehetőségét is magában rejti, ezért örömmel veszek részt ezeken az alkalmakon.
Szép Kinga (Sepsiszentgyörgy): Nagyon jó egy ilyen csoport tagjának lenni, egy úton járni olyanokkal, akik összetartók, hasonlóan éreznek, gondolkodnak, egymást segítik, azonos értékrendet követnek és hasonló értékeket közvetítenek az emberek felé. Minden találkozás alkalmával megtelik a tarsolyom csodatallérokkal, amelyeket otthoni kis óvodásaimnak továbbadhatok. Most fény és a szeretet erejét viszem magammal.
Székely Beáta (Kolozsvár): Ebbe a csoportba is mindig kicsit hazatérek. Hálás vagyok, hogy részese lehetek ennek a csodának! Jó megtapasztalni azt, hogy egy közös folyamatnak vagyunk a részesei. Ebben a néhány napban pedig kifejezetten jól esett rácsodálkozni a gyakorlat mögött lévő elméletre, amellyel ugyan nem most találkoztunk először, de csak most értünk meg arra, hogy értően figyeljük, úgy „igazán” magunkba fogadhassuk.

Ozsváth Judit