Ad multos et faustissimos annos! A nyolcvanéves Kóbor György ny. csáki plébános köszöntése

0
481

A latin jókívánság magyar nyelvű megfelelője: még nagyon sok boldog évet adjon a jó Isten! A címzett: a temesvári egyházmegye jól ismert, köztiszteletnek örvendő lelkipásztora, a november 26-án nyolcvanadik életévét betöltött Kóbor György nyugalmazott csáki plébános, a helyi Caritas szervezet létrehozója és igazgatója.

November 28-án, vasárnap hálaadó szentmise keretében köszöntötte Pál József Csaba megyés püspök, a paptársak népes csoportja, a testvéregyházak helyi képviselői, a csáki egyházközséghez tartozó hívek, barátok, ismerősök.

Az ünnepi alkalomra feldíszített templomban hatalmas sárga rózsákból álló csokor uralta az oltár előtti teret. Mint azt korábban Filip Dorin Gyula jelenlegi csáki plébános elmondta, Kóbor atyának ez a kedvenc virága, természetes hát, hogy a születésnapja alkalmából ily módon is kedveskednek neki.

Akik személyesen ismerik az ünnepeltet, állíthatják: rá is igaz a mondás, hogy az életkor csupán egy szám, mivel most is nagyon aktív, végzi a mindennapi munkáját, irányítja a karitatív szervezetet, gondja van mindenre és mindenkire, aki tőle remélheti a segítséget, a megoldást.

A nyolcvan életév és ötvenhét esztendő lelkipásztori szolgálat egyaránt hozott örömet és megpróbáltatást, küzdelmet a szükséggel vagy a szocialista rendszerrel, megannyi szép élményt, elégtételt is, melyekből néhányat a csáki születésű és Kóbor atya keze alatt nevelkedő Kapor János jelenlegi kisjenői plébános elevenített fel szentbeszédében.

– Kóbor atya bennünket arra nevelt, amit nemzetünk nagy írója, Gárdonyi Géza oly gyönyörűen megfogalmazott, és ami, ma úgy érzem, hogy mindannyiunknak szól: „Légy az, kiből árad a nyugalom. Légy az, kire nem hat a hatalom. Nyújtsd oda, hol kérik a kezedet. S menj oda, hol fázik a szeretet”. Mindez olyan alap volt Kóbor atya életében, ami arra sarkallta, hogy a kilencvenes évek után Csákon otthont létesítsen a hátrányos helyzetű gyermekeknek, később pedig az Emmaus idősotthont, amelyek ma is működnek. Emlékszem, hogy a kilencvenes évek derekán, a kezdet kezdetekor, neki köszönhetően több tonnányi segély vette útját Csákról Dévára, a Böjte Csaba ferences testvér által működtetett gyermekotthonba – fogalmazott a szónok, aki ugyanakkor arról is beszélt, hogyan nevelte őket, akkori gyermekeket Isten és az egyház szeretetére Kóbor György plébános, később pedig hogyan indította el a lelkipásztori hivatás útján a jelenleg Németországban szolgáló Pálfi Jánost, Filip Dorin Gyula csáki plébánost, és őt magát, Kapor János kisjenői plébánost.

– Hálatelt szívvel ünnepeljük meg az idei, nyolcvanadik születésnapodat. Kedves ünneplő paptestvérem, most, amikor hálatelt szívvel megköszönöd az Úrnak életedet, hivatásodat, az elmúlt nyolcvan év kegyelmét, a veled ünneplő paptestvérek és a hívek, az egész egyházmegye együtt ad hálát veled és megköszöni hűséges és őszinte szolgálatodat, a fiatalok és öregek, a betegek és szenvedők iránt tanúsított gondoskodást és törődést – mondta a szentmise végén elhangzott üdvözlő beszédében a temesvári egyházmegye főpásztora, aki ez alkalomból emlékérmet nyújtott át az ünnepeltnek.

Megköszönve a méltatást és a figyelmességet, Kóbor György ny. plébános úgy válaszolt: ez az érem nem őt illeti, hanem mindazokat, akik az eltelt évek alatt támogatták munkájában, az idős, beteg emberek mellet szolgálatot teljesítő nővéreket, gondozókat, a sok ezer kilométeren keresztül vezető kamionsofőröket, az önzetlen adományozókat, mindazokat, akik tettekkel válaszoltak Jézus tanítására, miszerint „…amit e legkisebb testvéreim közül eggyel is tettetek, velem tettétek.”

A szentmise végén Filip Dorin Gyula plébános lépett mikrofon elé, hogy köszönetet mondjon mindenkinek, aki munkájával vagy jelenlétével széppé tette az ünnepet. A közös csoportképet követően pedig a hívek halmozták el jókívánságaikkal az ünnepeltet.

Ad multos et faustissimos annos, Kóbor atya!

A temesvári Püspökség sajtóirodája