A Miatyánk üzenete a szenvedélybetegeknek

0
313
Illusztráció: Pexels

Bár a tartalmasabb, szenvedélybetegeknek tervezett hétvégi lelkigyakorlat elmaradt a koronavírus terjedése miatti legújabb szigorításoknak köszönhetően, a lelki feltöltő délutánt még sikerült megszervezni, lebonyolítani. Őszinte kérdések, őszinte válaszok születtek a Caritas alkalmán.

Te gondolkodtál már el azon, hogy az Úr imája mit üzen neked akkor, amikor imádkozod? Mit szeretne közvetíteni neked? Mit szólít meg benned? – ezekre a kérdésekre kerestek szeméyes válaszokat a Ki-út Program támogató csoportjába járó szenvedélybetegek és családtagjaik, akiknek Sajgó Balázs, a Gyulafehérvári Caritas lelki igazgatója tartott feltöltő délutánt. Csütörtöktől vasárnap délutánig a Gyulafehérvári Caritas Ki-Út programja, a segítő nővérek közössége és a magyarországi Katolikus Alkoholistamentő Szolgálat (KASZ) tervezett lelkigyakorlatot, amit Székelyudvarhelyen tartottak volna meg, ez azonban a Covid-szigorítások miatt elmaradt. A feltöltő délután ugyanakkor sikeresnek bizonyult. Ezen az alkalmon a jelen lévők megértették, hogy Az Úr imája mindenkihez szól, mindenkinek üzen, hisz a Miatyánk, ahogyan a megnevezés is jelzi, a miénk. A népnek szól, a nép nyelvén, akik között egyaránt van fiatal és idős, beteg és gyógyult, árva és kiszolgáltatott, még az alkohollal küszködő vagy a gyógyulás útjára lépett ember is.

„Mindannyian számítunk, mindannyian értékes emberek vagyunk, csak sajnos van, amikor külső világi dolgok, mint például az alkohol vagy egyéb szer elfedi az igazi énjét, az igazi értékét az embernek. Nehéz ekkor bármibe is kapaszkodni, viszont az isteni üzenetre támaszkodni lehet a legnehezebb élethelyzetekben is, hiszen ebből lehet erőt, hitet meríteni a szabadulásra” – hangzott el az alkalmon, amelyről a Gyulafehérvári Caritas sajtóirodája számolt be. Sajgó Balázs elmondta: sokszor megtapasztalhattuk, hogy a gonosz fogságából igenis van szabadulás, létezik a másik út, ami önmagunkhoz, szeretteinkhez, a hitünkhöz segít vissza találni, csak a kérdés az, hogy van-e elegendő bátorságunk lépni, tenni azért, hogy a függőség kötelékeiből kiszabaduljunk? Hozzátette: téves azt gondolni, hogy a szenvedélybetegség csak annak a baja, aki közvetlenül az elszenvedője, hiszen a függőség az egész családot megbetegíti, ezért a gyógyulás is a családban kell, hogy kezdődjön. A szervezők úgy értékelik: felemelő érzés volt látni azt, hogy a gyógyuló szenvedélybetegeket elkísérte a családtagjuk is erre a délutánra, jelezve ezzel azt, hogy a felépülésben is hozzátartozójuk mellett állnak.

Ambrus Hajnal addiktológiai tanácsadó