Mozgalmasan telnek az Erőss Zsolt Arénában elszállásolt roma közösség mindennapjai. Legfőképp a gyerekek részesülnek választékos programokban, de a felnőttek sem maradnak ki a tevékenységekből. Mindez köszönhető a Befogadás oktatás és kultúra által elnevezésű projektnek, amely a Csíkszereda Megyei Jogú Város Polgármesteri Hivatala támogatása által valósul meg – tájékoztatott honlapján a Gyulafehérvári Caritas.
A program, amely augusztus elején vette kezdetét, és egészen december közepéig tart, a Caritas munkatársai segítségével valósul meg. Ehhez a projekthez csatlakozott a régebbi kollégákhoz négy fiatal szakember, velük beszélgettem az arénás életről. Fiatalok, lendületesek, tele vannak energiával és kreatív ötletekkel. Egyöntetűen rábólintanak arra, hogy habár két hónapja tevékenykednek a roma közöséggel, annyi inger éri őket naponta, hogy jóval hosszabbnak tűnik ez az időszak. A közösség nyitott volt feléjük, hamar befogadták őket. Szász Zsuzsanna szociálpedagógus így emlékszik vissza az első napokra: ,,Én úgy érzem, hamar befogadtak. Igazából nagyon is jól esett, hogy befogadtak, és körülbelül a harmadik napon már azzal fogadtak, hogy megöleltek a gyerekek, és elkísértek a parkolóba, az autóig, de olyan reggel is volt, hogy ott vártak. Még olyan nap is volt, hogy nem akartak hazaengedni, és kérdezték miért nem alszunk mi is itt velük.˝ Az aprócska ölelések mindenki számára emlékezetesek, és visszaemlékezéskor mosolyt csalnak az arcukra. Geréd Zoltán szociálpedagógus szerint ,,az első ölelések nagyon meghatározók voltak, amikor egy akkora gyerek fut feléd és megölel, hogy gyakorlatilag csak a combodat éri el, örül neked, és érzed, hogy megérte ma is bejönni.˝
A gyerekek elsősorban rengeteg verset, éneket és mondókát tanulnak, kézműves tevékenységeken, ügyességi játékokon és képességfejlesztő feladatokon vesznek részt. Ezek a foglalkozások egy központi téma köré épülnek, minden héten változó tematikával. Emellett a Superar kórus keretében nemzetközi dalokat tanulnak különböző hangszerek segítségével. Az érzelmekkel való foglalkozásokra is hangsúlyt fektetnek, pszichológus vezetésével egyéni foglalkozások alkalmával.
A projekt keretében felvállalt cél volt jobban megismertetni a várost, a város történetét, nevezetesebb helyszíneket, ezért az elmúlt két hónapban meglátogatták a Kájoni János Megyei Könyvtárat, a Csíki Székely Múzeumot, a Vákár Lajos Műjégpályát, a városi parkot és játszóteret. Az utóbbi helyszínre tett kirándulás mindenki emlékezetében elevenen él. Körhintáztak a gyerekek, és volt körülöttük több román nemzetiségű tipegős kisgyerek. Ők a szüleikkel voltak, akik engedték, hogy a roma gyerekekkel játszanak. A pedagógusok mondták nekik, hogy úgy játszódjanak velük, mintha a kistestvérük lenne. Erre ők lelassították a körhintát, megölelték a náluk kisebb gyerekeket, és úgy játszódtak együtt egy órán keresztül. ,,És ez olyan szép volt, hogy ölelték egymást, és együtt játszódtak. És ott álltak a szülők, és ők is mosolyogtak.˝ – eleveníti fel emlékeit Zsuzsanna.
A fiatalok, felnőttek oktató tevékenységeken, csoportos és mentorfoglalkozásokon vesznek részt, a szociális és személyes képességek fejlesztése érdekében. A csoportos foglalkozásokon előre meghatározott témákat járnak körbe, amelyek elősegítik a társadalomba való beilleszkedésüket. A fiatalok körében nagy érdeklődést váltott ki a Bevezetés a munka világába elnevezésű program, ahol különböző meghívottak mesélnek a szakmájukról. Van olyan fiatal, aki ennek hatására elhatározta, hogy ő már bizony tetováló lesz, és ezért tesz is, minden nap gyakorol, rajzol. A felnőttek közül többen munkába álltak, sofőriskolába, esti oktatásba járnak. ,,Ebből a szempontból elég ambíciózusak˝ – vallja Czézár Katinka pszichológus.
A fiatal szakemberek véleménye között összhang van, hogy mindenképp szükség van a folytatásra, hiszen könnyen szerte oszolhat mindaz, amit eddig elértek. Folyamatos kell legyen ez a tanulás, minél többet, minél interaktívabban és kreatívabban kell. Tankó Anita pszichológus úgy véli, hogy mindenképp ,,hosszú távra kell tervezni velük. Eddig megkaptuk tőlük a bizalmat, de tényleg, hogy mélyebbre tudjunk ásni, s eljutni bizonyos célokig, idő kell.˝ A tanulás viszont nemcsak egyoldalú, nemcsak a szakemberek adják át a tudásukat, hanem elmondásuk szerint ők is sokat tanulnak a foglalkoztatottaktól. Megtanultak együtt élni a roma közöséggel. Azzal a közöséggel, amelynek tagjai képesek a legnagyobb nehézségek közepette is megtalálni azokat a dolgokat, amelyek örömet szereznek az életben. Látják azt, hogy az emberek milyen dolgokat képesek kibírni, átélni, nehézségek között, de mégis humorosan, jókedvvel – talán ez hiányzik sokunkból, akik a hétköznapi mókuskerék fogságában nem engedjük beszűrődni a napsugarakat a rácsok között.
A közösség összetartó ereje igazán erős, szembetűnő. ,,Igazából vonzzák, hívják egymást. Egy-kettő elszólja magát, s hívja a többit. Látszik, hogy ők közösségben élnek, s ez így működik náluk jól.˝– állítja Katinka. Egy kézműves foglalkozás alkalmával, amelyet Katinka tartott, épp virágot tűrögetettek szalvétából. Kolléganője felment az emeletre egy készen megtűrt virággal, és hangosan megkérdezte, ki akar ilyen virágot hajtogatni. Egy nő mintha kihangosította volna őt, elhívta a többieket. Közel harminc személy követte a lépcsőn a kézműves foglalkozásra.
Ilyenek ők. Bimbók, amelyeket kell hagyni kinyílni türelem, közvetlenség és jókedv által. Kell hagyni a virágot kinyílni, amely már önmagában gyönyörű, de mégis csokorban érvényesül igazi szépsége.
György Mária Angéla
