A mosolygós pápa és az érdeklődő érsek

Bencés élmények a NEK-ről

0
522

A pápa mosolya, a közös imádság ereje, a találkozások öröme – olyan pillanatok, élmények és hangulatok, amelyek felejthetetlenné tették a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszust. A vasárnapi zárómisén a teljes bencés gimnázium ott volt, velük együtt bencés közösség több mint ötszáz tagja különvonattal utazott Pannonhalmáról Budapestre. A bencés öregdiákok közül pedig többen a kongresszus lebonyolításában is részt vettek. Ők számolnak be élményeikről, mert amint írták a Pannonhalmi Főapátság honlapján: felemelő volt élőben hallgatni Ferenc pápát.

Pamper Zsolt bencés öregdiák mondhatni testközelből élte át a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszust. VIP guideként Jérôme Beau francia érseket kísérte. „Kifejezetten nyitott és barátságos volt. Érdeklődött, hogy milyen az itteni élet, mit tanulok, hova járok” – meséli Zsolt. Nagy élmény maradt számára, hogy Esztergomba és a francia nagykövethez is vele tarthatott. Péntek reggel pedig együtt vettek részt a laudesen, amelyet bencés szerzetesek énekeltek. „Büszkén meséltem az érsek úrnak, hogy a szerzetesek egykori alma materemből érkeztek, Kiss Zsolt orgonistával együtt. Az egy különösen is szép reggel volt számomra. Az egyik kollégám meg is jegyezte, hogy annyira felspannolt, hogy volt tanáraimmal imádkozhatjuk együtt a laudest, hogy még az sem látszik rajtam, milyen keveset aludtam” – emlékszik vissza a különleges pillanatra.

Nem csak Zsoltnak, hanem a szerzetesközösségnek is emlékezetes volt az a nap. Már csütörtök este ott voltak a Hungexpón, hogy próbáljanak – meséli Szilveszter atya. „Mondták előtte, hogy ötezer széket tettek ki, de azt gondoltam ez csak túlzás. Aztán beléptünk a pavilonba és végig székek sorakoztak. Még meg is fordult a fejemben, hogy ki fog ennyit megtölteni reggel háromnegyed kilenckor” – teszi hozzá. Másnap korán indultak a laudesre, nehogy a dugó miatt elkéssenek. Hét órakor pedig már a székek több mint fele foglalt volt, mire a reggeli ima elkezdődött pedig az összes. „Hihetetlen volt. Főleg az, hogy nem azért ültek ott az emberek, hogy megnézzék, hogyan énekelnek a bencések, hanem lehetett hallani, hogy velünk együtt imádkoznak. Nagyon erős élmény, ahogy ott állunk a színpadon és ötezer emberrel közösen fohászkodunk” – mondja Szilveszter atya.

A vasárnapi pápai szentmise mindkettőjükre nagy hatással volt. „Nagyon szép és felemelő volt, hogy a szentatya ott haladt el előttem alig másfél méterre” – mondja. Szilveszter atya pedig bencés diákjaival együtt vett részt a zárómisén.

A Nagy testvérek, Endre és Márton szerint egészen különleges volt, ahogy érezni lehetett a tömeg és a közösségi ima erejét. Azt tapasztalták, a szentatya sokat mosolygott és látszott rajta a boldogság, hogy ennyien eljöttek. Ugyanakkor a fáradtsága is kivehető volt – mondják, amire Szilveszter atya is bólogat. Ő 2013-ban találkozott először Ferenc pápával Rómában, a bencés növendékek találkozóján. „Mai napig emlékszem az erőteljes kézfogására, és a szemében az eltökéltségére, hogy nagy terveket szövöget. Akkor ezt mondta nekünk »Nektek bencéseknek sok feladatotok van ebben a világban. A lelkeket vezessétek, mint Benedek«. Igaz, hogy a mostani misén egy megfáradt testet láttam, de a szeme és a mosolya ugyanaz volt, mint majd tíz évvel ezelőtt” – meséli. Mint mondja fáradtan, halkan kezdte a szentatya a liturgiát, de amikor az evangéliumról, az örömhírről beszélt és a magyaroknak szánt üzenetét beleszőtte, egyszeriben felerősödött. „Úgy éreztem, hogy egy nagyon erős prófétai hang szól hozzánk, kiált bele a tömegbe. A végén pedig, amikor magyarul azt mondta: »Isten áldd meg a magyart!« az ennek a prófétai hangnak a megkoronázása volt.” Ez a pillanat a fiúkban is mély nyomot hagyott – mondják.

A szentmisén nagyon megérintette egy közelükben lévő roma család vallásossága – meséli Szilveszter atya. „Leterítették a pokrócukat, bekapcsolódtak a liturgiába, térden állva imádkoztak. Látszott, hogy nem azért jöttek, hogy csak a pápát lássák, hanem mély hitbéli meggyőződésből” – idézi fel. A találkozások alkalma is volt a kongresszus mindannyiuk számára. A misére való felkészülés ugyancsak jó élményeket elevenít fel Szilveszter atyában és tanítványaiban.

Vasárnap hajnalban indult az osztály a zárómisére, ami azért okozott némi nehézséget – vallják be nevetve. „Amikor hajnali 4 óra 20 perckor először jött be a prefektus, akkor mindenki fejében az fordult meg, hogy ide nekem miért kell mennem” – meséli Endre. Ahogy azonban közeledett a pápai szentmise időpontja az érzés egyre inkább izgatottságba váltott. „Hazaúton végül mindenki lelkesen mesélte az élményeket. Akkor már nem azt hallottuk, hogy minek jöttünk, hanem hogy milyen jó, hogy itt voltunk.”

Forrás és fotók: A Pannonhalmi Főapátság honlapja