Meghallani Isten hívó szavát

Búcsú a szórványban: Egeres

0
440

Az ünnep napját követő első vasárnapon a kolozs-dobokai főesperesi kerület jegenyei plébániájáról ellátott egeresi római katolikus kicsiny közösség búcsút ünnepelt.

A falu, Egeres, már 1263-ban a kolozsmonostori apátsághoz tartozó településként szerepelt az oklevelekben. Egeres a szórvány egyik olyan helysége, ahol Bocskai György, a Magyar Kancellária titkára, I. Ferdinánd király biztosa 1572-re felépítteti várkastélyát, mely most is hirdeti a történelmet.s Igaz, jelenleg már romokban, elhanyagoltan áll, de még falán díszeleg a Bocskai család címere. Az építtető fia, Bocskai István, Erdély és Magyarország fejedelme révén a vár megkapta a fejedelmi várkastély elnevezést.

A katolikus faluban a 13. században Szent Márton tiszteletére templomot szenteltek, de ez a 14. században leégett. A század végére felépül a már erősebb, ezúttal kőből levő plébániatemplom. A templom a reformáció idején a reformátusok kezére kerül. A hitüket megtartó katolikusok a 18. századtól magánházban vesznek részt a szentmiséken. A mai, templomként tisztelt, 1899-től magánlakásból kialakított Isten hajlékának bútorzatát a Bocskai kastélyból és a váralmási kápolnából kimentett berendezések biztosították.

A jelenleg elrománosodott faluban gyakoriak a vegyes házasságok, ahol a gyerekek már többnyire románul beszélnek. Vallását gyakorló római katolikus már csak nagyon kevés van, de ennek ellenére a templom padjai a Kisboldogasszony búcsúra egészen megteltek a helybéliekkel és meghívottjaikkal, mert Isten szeretete gondoskodott róla.

Bojtor Attila, a szentmise főcelebránsa a bevezetőben a Boldogságos Szűz Mária születéséért és a még létező itteni kicsiny közösségért adott hálát, majd szeretettel kérte Isten kegyelmét és útmutatását mindannyiunk életéhez.

A szentbeszédben Bojtor Attila paptestvérünk a Szentírás szavaira alapozva feltárta, hogy Szűz Mária születése az akkori kor emberének egy egyszerű zsidó kislánynak a születését jelentette a Római Birodalom fennhatósága alatt levő Palesztínában. Akkor senki, de még szülei, Joachim és Anna sem sejtette, hogy a kislány az emberiség számára ,,az üdvösség hajnalhasadása”. A Szűzanya életén keresztül felismerhetjük, hogy Isten kiválasztotta őt, hogy ,,belőle szülessék meg emberként a Fiúisten”. Mivel ő lett Jézus anyja, így magára öltötte a Fiú képmását. Követte fiának életét, ezért tanítványának is nevezhetjük. Imádkozott az apostolokkal és velük együtt járta a szeretet iskoláját. A szentlecke (Róm 8, 28-31) szavaiból kiindulva kiemelte hogy Isten ,,előre elrendelte” , hogy Mária fogantatásának pillanatától kezdve mentes legyen az áteredő bűntől, mert csak így tudta az ő szívét-lelkét, testét képessé tenni arra, hogy azt Isten rendelkezésére bocsássa a kapott feladatra. Meghívta őt, igazzá tette és később, amikor a neki szánt feladatot beteljesítette, meg is dicsőítette. Az emberek mindezt csak utólag ismerték fel, mert amikor élt, éppúgy mint bárki más meglepetésekkel, érzelmekkel, félelmekkel, küzdelmekkel, örömökkel tele élte az életét. Mária a belső jó hangra hallgatott és követte azt. Nemcsak Mária, de mi is Isten akarától születtünk, az ő teremtményei vagyunk. Arra teremtettünk, hogy Jézustól megtanuljunk szeretni. Kiválasztottságunk ,,nem rendkívüli csodákat jelent, hanem a hétköznapi élet apró részleteit”, melyben meg tudjuk ,,élni isten akaratát”. Az elhangzott evangéliumban (Mt 1, 1-16, 18-23) felsorolt családfa, mely Jézusig vezet arra utal, hogy Istent érdekli az egyén származása. ,,Isten működik a mi családunkban is”. Ő mindnyájunkat meghívott Fia követésére, ezért érdekli tanítványainak élete. Mária kiválasztásán keresztül a zsidó népen át akarta megismertetni önmagát minden néppel. Isten minden egyes embert személyreszabottan kiválaszt arra, hogy másokat szolgáljon. ,,Mária egy csomópontja, középpontja a kiválasztásnak.”, akit nem kerültek el a kellemetlen, fájdalmas események, de az olyanok sem, amik örök javakat szereztek neki, mert Isten mindezekkel a szeretetre nevelte őt. A beszélő fejtegette, hogy Isten a mai emberhez is szól, mert akik erre a templombúcsúra eljöttek, azoknak ,,szívében Isten hangja” szólt és így ,,megkívántuk az ő szeretetét”, mert ,,személyes kapcsolatunk Istennel” Jézus mélyebb megismerésére késztetett. Jó az, ha Isten hangját halljuk a bensőnkben, amikor imádkozunk, de figyelmeztetett, hogy ne csak saját gondolatainkat adjuk elő Istennek, hanem a csendben figyeljünk rá. A belső hang tisztulásában segítségünkre van a közösség, az Egyház a szentségeken, a szentmiséken, szentgyónásokon keresztül. A közösségben lehetőségünk van ,,Istennel való életünket egymással is megosztani”, Isten szeretett gyermekét látva másban. Segíthetjük, erősíthetjük egymást a hitben való megmaradásban. Hivatásunk arra szól, hogy ,,mindenünket Istennek adjuk”. ,,Ami elkezdődött a Szűz Anya életével, a megváltás története folytatódik, itt és most, a mi életünkben.” Isten segítséget, eszközöket nyújt nekünk ennek megvalósításához, hogy továbbadhassuk azt és azokat másoknak ott, ahová és akinek csak mi tudjuk elvinni.

A szentmise befejező részében a plébános, Kádár István megköszönte a szónok lélekemelő gondolatait. A jelenlevőkre Isten áldását kérte. Hálásan köszönte Palkó József jegenyei kántor zenei szolgálatát, valamint a jegenyei kiskórus lelkes éneklését, mellyel segítették mások bekappcsolódását a liturgikus énekekbe. Örömét fejezte ki a segédkező ministránsok szolgálata miatt. Megköszönte az egyháztanácsosok és mindazok segítségét, akik a templom ünnepre való előkészítésén fáradoztak, különösen Kerekes István, Fábián Tivadar és Szőcs István mesteremberek belső felújítási munkálatait.
A templom lassan elnéptelenedett. Az udvar megtelt. A beszélgetésekben erősítgettük egymás hitét, életbe léptetve a szentbeszédben hallottakat, majd ki-ki magával vitte a testi-lelki útravalót, hogy feltöltődve másoknak is szolgálhasson vele.

Bíró Jolán-Ilona

MEGOSZTÁS