Aki akar, jöjjön velem: a FerBiT-esek következő úticélja Budapest

0
1372
Hála és köszönet az Úrnak – szentmise Marosvásárhelyen. Fotók: Gulyás László

A 14. Ferences Biciklitúra, amelyet július 28. és augusztus 1. között tartottak, egyes napjairól és záróeseményéről is tudósítottunk. Most Gulyás László arról kérdezte a ferences Bonaventura testvért, a főszervezőt, milyen élményekkel tért haza, hogyan értékeli a, idei FerBiT-et.

Mitől ferences ez a biciklitúra?

Testvérekként találkozunk és fivérekként, nővérekként tekintünk egymásra, amint Szent Ferenc atyánktól tanultuk. Teremtett világunkat csodáljuk, és ráhagyatkozunk Istenre: elfogadjuk ajándékait és megnyugszunk akaratában.

Kifejtené bővebben, hogyan élik meg ezt a mindennapokban?

A második napon történt, amikor Magyarfenesről tekertünk Marosvásárhely irányába. Belekerültünk Tordán a reggeli csúcsforgalomba és azután is rengeteg jármű és kamion között haladtunk a 15-ös főúton Marosludas irányába. Tudtuk, hogy a közlekedés miatt is nehéz lesz ez a szakasz, ezért csoportokra osztottuk a mezőnyt, hogy ne okozzunk torlódást a járműforgalomban. Felhívtam a kerékpárosok figyelmét arra is, hogy különösen figyeljék az utat (gödröket, akadályokat), a közlekedést és egymást. Senki nem eshet el, mert annak beláthatatlan következményei lehetnek. Azt is elmondtam, hogy Kolozs megye határáig kell kitartanunk, mert Maros megyében már rendőri felvezetést, segítséget kapunk. Mindezek ellenére azokban az órákban a nagy stressz több embert is kiborított, különösen a Magyarországról érkezett barátainkat, akik más körülményekhez, jó minőségű kerékpárutakhoz vannak szokva. Amikor a feszültség ilyen magas fokra hág, az észérvek mit sem érnek. Nem marad más, csak az imádság. Bíztam önmagamban, bíztam a kerékpárosokban és bíztam a jó Istenben. És sikerült. Radnót után négy rendőrautó fogta közre a mezőnyünket és minden túlzás nélkül mondhatom, hogy diadalmenetben vonultunk be Marosvásárhely főterére. Kivételes figyelemben és nagyszerű fogadtatásban volt részünk. A bennem lévő feszültség csak a Keresztelő Szent János-plébániatemplomban megtartott esti szentmise végén oldódott fel: könnyek között köszöntem meg a fennvalónak ajándékaival együtt azt a napot. Különös öröm volt még, hogy a szokatlan körülmények miatt bizalmatlan és útközben zúgolódó kerékpárosok elnézést kértek viselkedésükért, és az út további szakaszain tökéletesen beilleszkedtek a közösségünkbe.

A korábbi FerBiT-ek célja elsősorban a természet közelségének a keresése volt. Hogy kerültek Erdély egyik legforgalmasabb főútjára?

Sokan emlegetik a régi FerBitesek a hegyvidéki kalandozásainkat, amikor napokra „elvesztünk” szem elől, az erdei ösvényeket jártuk. Az is egy külön élményvilág. Idén azonban mást vállaltunk. Misszióba, küldetésbe indultunk, hogy a figyelmet magunkra irányítva hirdessük Isten dicsőségét. Nagyvárosokat választottunk úti célnak, oda pedig csak főutak vezetnek, hogy személyesen kézbesítsük a meghívót mindenki számára az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusra, amit Budapesten tartanak meg szeptember elején. Az egyházi és városi vezetők felsorakoztak missziónk mellett. Kitűzött célunkat elértük, a hírverés nagyszerűen sikerült. A csapatunkba önként jelentkezett 85 kerékpáros pedig megértette, elfogadta törekvésünket és szó szerint minden erejével segítette azt.

Eddig a ferences kerékpáros zarándoklatok végállomása mindig Csíksomlyó, a Szűzanya szentélye volt. Miért mentek fel idén a Hármashalom-oltárhoz?

Ennek részben a pandémia az oka, mert annyira el voltunk zárva Csíksomlyótól – tavaly még a hagyományos pünkösdi zarándoklat is elmaradt a korlátozó intézkedések miatt –, és szerettük volna megélni azt az érzést, hogy ismét szabadon gyülekezhetünk, úgy, ahogy szoktunk, fenn a nyeregben. Másrészt az üzenet, amit a pólónkon is hirdettünk: „Minden forrásom belőled fakad” (Zsolt 87,7), az egész nemzetünknek szól. Honnan hirdessük, ha nem a székelység és magyarság legszentebb helyéről, a Hármashalom-oltárról? Belekiáltottuk a Kárpát-medencébe, hogy mindenki hallja: Találkozz Jézussal Budapesten!

A pólójukon egy másik felirat is olvasható: Jézus hív: nyeregbe fel!

Valóban ezzel a felszólítással hirdettük érkezésünket Csíksomlyóra. Azt azonban mi sem gondoltuk, hogy ezt sokan kiterjesztett értelemben fogják fel, nem a hegynyeregre gondolnak, hanem kerékpár-, motorkerékpár- és lovaglónyeregre. Lám, mire képes az emberi kreativitás és a gondviselő Isten akarata! Ezáltal a szlogen által megnyertük a motorkerékpárosok és a lovasok támogatását is.

Honnan jött a Székelyföldi Kerékpáros Találkozó ötlete?

A hely, a hely szelleme sugallta. A FerBiT-ekre valójában mindig sokkal többen jelentkeznek, mint ahányan útra kelünk, de nyolcvan főnél több embert nem tudunk magunkkal vinni. Lássuk be, hogy rendezvényünk egy áldozópap kezdeményezése, aki a barátaival és lelkes önkéntesekkel szervezi meg évről-évre. Nagyobb formátumú szervezéshez nincs sem időnk, sem költségvetésünk. Arra gondoltunk, hogy a Hármashalom-oltár előtti hatalmas térség helyet ad arra, hogy meghívjuk a követőinket és szimpatizánsainkat. Nem is tévedtünk, hiszen csaknem háromezer érdeklődő jött el augusztus elsején a szentmisére.

Ott és akkor már hagyományteremtésről beszélt.

Csakugyan. Az események bennünket, ferenceseket, Csaba testvért és engem is fellelkesítettek. A porciunkula búcsú – az egyik legnagyobb ferences ünnep – közelsége, az Ezer Székely Leány Napja távolsága kínálja a lehetőséget, hogy minden évben augusztus elején összegyűljünk a Somlyó-hegyek szentélyében. Ki gondolta volna, hogy ennyi áldásra váró motorkerékpáros van a környékünkön? Azt tudjuk Bátor Botond MotorkerékPálos atyától, hogy Lengyelországban, Czestochowában évente több tízezer motoros jelenik meg a számukra celebrált szentmisén. Miért ne lehetne ezt nálunk is megtenni? Ha Budapesten, a Hősök terén a Critical Mass rendezvényén több tízezer kerékpáros emelte egyszerre a kerékpárját a feje fölé, miért ne tehetnénk meg ezt mi is itt, Székelyföldön? Az emberek meg akarják mutatni magukat, és nekünk ebben segítenünk kell őket. Sok jószándékú kezdeményezés akad el, mert nincs ki felkarolja azt. Mi szemtől szemben álltunk az emberekkel az utunk során és fönn a nyeregben is, láttuk a szemükben, de ki is mondták, hogy azt akarják: ne hagyjuk abba, hanem folytassuk missziónkat.

Mikor és hogyan tervezi a folytatást?

Idei küldetésünk Csíksomlyón még nem ért véget. Csaba testvérrel, Zsuffa Tündével, a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus kommunikációs igazgatójával, Kubik Anna Kossuth- és Jászai Mari-díjas színművésszel, a kongresszus hírnökével együtt invitáltunk mindenkit a budapesti nagyszabású ünnepre. Csaba testvér az olimpiához hasonlította a keresztény hívek számára ezt az ünnepet. Nemcsak egyéni hitvallásunk, de nemzetünk iránti kötelességünk is, hogy megmutassuk Erdély küldötteiként magunkat. Mindent összegezve: mi indulunk. A ferences biciklisták ott lesznek. Érseki áldással indulunk Gyulafehérvárról szeptember 7-én, hogy Déva, Szeged érintésével elérjünk Budapestre, Ferenc pápa szentmiséjére.

Kik alkotják majd a FerBiT küldöttségét?

Meghirdettem a lehetőséget, közzétettem a felhívást. Ahogy minden kerékpáros-zarándoklatra önként jelentkeznek a biciklisek, itt is így lesz. Munkatársaim éppen most jelezték, hogy tízen már beneveztek.

Árulja el végül, honnan nyer mindehhez energiát?

Azt tapasztaltam meg eddigi életem során: Isten dicsőítésére nem szabad, helyesebben nem kell számolgatni, méricskélni az időt, erőt, energiát. Tiszta szívből, teljes erővel kell élni, hirdetni az igét. És mi Isten ajándéka? Hogy a befektetett energiádat megtízszerezve adja vissza. A 14. Ferences Biciklitúra is emberfeletti erőfeszítéseket igényelt a szervezőktől. De amit kaptunk, amit visszakaptunk elismerésben, támogatásban, szeretetben az emberektől, az felmérhetetlen, felbecsülhetetlen. Megrendülten és hálával fogadom ezt a figyelmet és megerősítésként fogom fel: jó úton járok. Mindenkinek üzenem: Jézus hívása neki is szól, személyesen neki. Én meghallottam és indulok. Aki akar, jöjjön velem.