Reményünk és szándékunk, hogy Krisztus Király ünnepe szombatján átadó-hálaadó ünnepet ülhessünk a Szent Mihály-templomban

0
923

A megújulás után közösségben ünnepelve megélni a szépet és Isten gondviselését tapasztalni a templom falai között. Nagy az érdeklődés és még nagyobb az izgalom a várakozás napjaiban, amikor már kevés idő választja el a kolozsvári híveket a Szent Mihály-templomban való ünnepléstől. László Attila főesperes-plébánost kérdeztem az újranyitási tervekről, a munkálatok véghajrájáról, a templomi berendezésekről.

A kolozsvári Szent Mihály-templom felújítási munkálataira szánt három év a végéhez ér. Hogy állnak jelen pillanatban a munkálatok? Sikerül-e tartani a kitűzött dátumot vagy hosszabbítást kell kérni? Szent Mihály-búcsút, Krisztus Király-ünnepet tarthatunk-e már a templomban vagy a közös ünneplésre még mennyit kell várni? 

Fokozódó érdeklődés kíséri a felújítási-restaurálási munkálatokat, mintegy jelezve: benne van a levegőben, hogy egy hatalmas munkafolyamat a végéhez közeledik. Azaz ebben remélünk a kivitelező cég vezetőivel és a munkálatok lefolyását szervező minden szakemberrel. Személyesen is azt érzem, a felgyorsult ütemen, gyarapodó tárgyalásokon-döntéseken, hogy elkezdődött a véghajrá. Egyik mielőbbi feladatom például az átadó ünnepségre szóló meghívók előkészítése…

Amit sok évvel ezelőtt megterveztek, ütemeztek, az előre nem látott tennivalók, adódó problémák okán nem tartható, augusztusra nem lett kész az épület. Hosszabbítást kellett kérni, de reményünk és szándékunk, hogy Krisztus Király ünnepe szombatján átadó-hálaadó ünnepet ülhessünk. Erre készülünk, ez az időpont szabja meg mindennapjainkat. Ez látszik most valósnak, elérhetőnek, emberinek. De Szent Mihály ünnepét sem akarjuk a templom nélkül: egy „nyílt-napot” tervezünk, rövid programokkal, bejárhatósággal, betekintéssel a formálódásra, alakulásra. A búcsús szentmise ünneplése azonban még nem e templomban lesz.

Szerkesztőségünk a nyár folyamán meglátogatta a templom belsejét, beszámoltunk a munkálatokról. Akkor még javában folytak az újítások, viszont látszott a megújulás. Akkor a szentély állványzatát kezdték bontani, a sekrestyére viszont még nehezen lehetett ráismerni. Hogyan alakultak azóta az újítások? Miben lesz más a templom beltere? Van-e még időigényes munka? 

Az állványzatok a templombelsőben, szentélyben lebontódtak már, a sekrestye még állványozott, zajlanak a munkálatok. Találtak egy középkori tűzhelyet, amelyet úgy akarunk helyreállítani, hogy szépségében látható legyen. A héten tárgyaltunk a sekrestye leendő berendezéséről, a már volt és még szükséges bútorokról – hadd legyen ez meglepetés, odaillő lesz. A templom beltere keveset fog változni, de látogatható lesz a fonódó „királylépcső”, az archívum, új közösségi rendeltetést kap a toronyalji kápolna: gyermekek részére lesz fenntartva a szentmisék alatt, imádságban elmélyülőknek a „turistaórák” idején. Új információs rész készül. Falképek restaurálása, technikai eszközök beszerelése, sérült részek kiegészítése, tisztítása zajlik majd’ minden sarokban. Készül minden… azaz sok odaszentelt munkaóra vár még, fokozott erővel és újabb szakemberek, csoportok bevonásával zajlik a munkasorozat. A reményünk élő, bizakodásunk eltökélt, és minden nap tesszük a tennivalót a befejezésért.

Liturgikus berendezés terén mi marad a régiből és mi lesz új? A látogatásunkkor kezdték a padsorok helyreállítását is. Lesz-e új berendezés, új oltár? A templom világítása fog-e változni? 

Természetesen megőrizzük Márton Áron székét, a régi oltárokat, szószéket, stallumokat; mindazt, aminek értéke van. Számomra a legfontosabb, hogy új, egységes liturgikus tér lesz ünnepléseink méltó celebrálásához. Talán ez lesz a legszembeötlőbb változás: centrumba kerül az oltár, ambó és papi szék. Több szakcsoport véleményezte, látatlanban voltak ellenvetések, de nagy örömömre, amikor bementünk és megtekintették a modellezett teret, egyöntetű elfogadásra talált, ellenvetés nélkül. Azaz volt ellenvetés, vita „külső szakemberek” részéről, nehezítve az engedélyeztetési folyamatot, de nem lehet elfogadható érv, hogy azért ne legyen méltó oltára a Szent Mihály-templomnak, mert akadályozza a turisták templombeli forgalmát… 

Megújul a padok alatti rész, maguk a padok is felújításon mennek át, megőrizve jellegüket, színüket. Új lesz, teljesen korszerű a hangosítás, kitisztítódnak és megújulnak az orgonák. 

Épp egy hete mutatták be a templom új világítását: nyolc függesztett lámpatest fogja bevilágítani a templomhajót. Örömmel vettem részt a bemutatón, szép lesz. Tucatnyi lehetőséget ad a megvilágításra; lehet játszani a fényekkel, alkalomnak megfelelően, és csodálatosan emeli ki, mutatja meg a templom részleteit. Mindezt szolid, térbeillő lámpatestek adják – már csak a megfelelő gombok nyomogatását kell megtanulnunk, ha itt lesz az ideje. Szakemberek a várossal együttműködve dolgoznak a templom külső megvilágításának felújításán is.

A templom egyik külső védjegye és látványossága a torony, amely egy turisztikai projekt része is. Az állványok most még körbefonják, ez annak a jele, hogy az újítások még itt is folynak. Látogatható lesz-e vagy mi lesz a célja a felújított toronynak?

Most készült el az állványozás – így most lett nyilvánvaló, mennyi munka vár a toronnyal. Mivel „mindössze” kétszázvalahány éve épült, azt reméltük, gyorsabban fog menni a javítás, jobb állapotban lesz. Hát ma már látunk nagyon kritikus részeket, sok tennivalóval. De most az ideje, s reméljük, a mi határos időnk is elégségesnek bizonyul. 

Úgy tervezzük, hogy látogatható lesz a torony, kiállítással vonzva, díszítve, körüljárható erkéllyel a magasban, csodás kilátással a városra. Szakemberek csapatával már pár hónapja álmodjuk, s bízunk, örömteli lesz mindenkinek az ébredés, bár ez minden bizonnyal jövőre fog megvalósulni.

Az biztos, hogy már sokan várják a visszatérést a Szent Mihály-templomba. Hogyan tervezik az újranyitást? Milyen lesz az ünnep, esetleg miben lesz más? Közvetítés által lehet-e majd bekapcsolódni? 

Nagy és fokozott az érdeklődés, sokan szeretnék megnézni a templomot, de most nem lehet, mert „építőtelep”, szigorú biztonsági szabályokkal, ennek megértését kérjük folyamatosan. Haladnia kell a munkának, nem lehet embertömegekre figyelni, akik örömmel bejárnák ilyen állapotában is. Az újranyitás számunkra egy hálaadó, áldó ünneplés lesz, új egyházi évünk érkezte előtt. Már elkezdtük az ünnep szervezését nagyvonalakban, hamarosan részleteiben is. Ígérek meglepetéseket mind a templommal, mind az ünnepléssel kapcsolatosan. De épp, mert meglepetésnek készül, így munkatársaimmal „in pectore”, azaz szívünkben őrizzük. 

Mert e számunkra kiemelten fontos templomról van szó, széleskörű ünnepet akarunk egy téleleji szombat délelőtt. A közvetítéshez adott lesz minden technikai feltétel, ha igény lesz, lehetőség lesz. De addig is készüljünk együtt: mi a naponkénti számtalan döntéssel, feszített munkával; mindazok pedig, akiknek szívügye a szép örökségünk és vágyott, gazdag jövőnk, felajánlott imádságaikkal. Isten formálja csodálatossá mindazt, mit együtt így munkálunk!