Az ifjúsági táborok minden résztvevő életének fontos momentumai. A gyergyói fiatalok ivói táboráról a rendezvény egyik szervezője, Csergő Csilla írt beszámolót.
Nagy élmény volt a legutóbbi, ötnapos ifi lelki táborunk július középen Ivóban, így éltük meg 65-en, Portik Hegyi Kelemen főesperes-plébános, valamint Tusa Mária és Csergő Csilla munkatársak vezetésével. Vezérelvünket így fogalmaztuk meg: Együtt haladni Jézus útján.
Aranyszabályunknak választottuk Jézus parancsát: „Amit szeretnél, hogy veled tegyenek az emberek, azt tedd te is másnak.” Igyekeztünk ezt elmélyíteni, gyakorlattá váltani, és ennek fényében sikerült egyetértésben, és igazi örömben megélni ezeket a napokat. Tudatosan törekedtünk, hogy Jézus a mi tanítónk, köztünk legyen és ő vezessen minket. Az ő útján való járást öt téma segítségével igyekeztünk megélni.
Portik Hegyi Kelemen pap bácsi a négy sarkalatos erényrőltartott előadás. Külön kiemelte a mértékletességet, ezen belül a takarékosságrais kitért. A mértékletesség biztosítja szabadságunkat az ösztönök minket uralni akaró hatalmával szemben. Ugyanakkor a test és a lélek összhangját teremti meg. A takarékos előre lát. Holnap is élni akar, holnaputánra is szüksége van egészségére. A jövőben sem akar pénz nélkül maradni, nem zsugori, nem mondja, hogy ma mindent, a holnap nem számít.
A mai fiataloknak külön nehézsége, hogy el tudjanak igazodni a modern eszmék zűrzavarában. Erről szólt a második témánk, melyet Kiss Zsuzsa vezetésével a csíkszeredai és sepsiszentgyörgyi fiatalok mutattak be előadások, játékok és tapasztalatok által. Szent II. János Pál pápa ezt az időszakot a válság korának, egy eddig nem tapasztalt sötét éjszakának nevezi. Mi egy olyan társadalomban élünk, amelyet a filozófusok, szociológusok folyékony társadalomnak hívnak. Nincs mindenki által elfogadott jó, vagy rossz, nincs Isten. Ha nincs Isten, aki minden embert egyformán szeret, aki törvényeivel megmutatja, hogy mi a jó, akkor maradnak a kisistenek, az egyéni érdekek, az erősebb, a ravaszabb… uralma. Ebben a kilátástalan állapotban nekünk Jézusra kell néznünk, aki a kereszten átélte emberi mivoltunk legmélyebb és legfájdalmasabb szenvedését, magára maradottságát, egyedüllétét. Ő megért bennünket, azonosul velünk. Benne, általa és vele van okunk a reményre. Ő kivezet bennünket a fényre. Egy hasonlattal élve: a csillagok nappal is ott vannak az égen, de csak a sötétben látjuk őket. Keresztényként Isten bennünket lámpásokként küld az emberiség éjszakájába: „Lámpásként világítson hitetek az emberek előtt.”
A fiatalok által külön kért témánk a szellemvilág volt, melyet Portik Hegyi Kelemen pap bácsi tartott. A témán belül kiemelődött a jó angyalok és a gonosz angyalok világa. Isten mindenkit jónak teremtett, de a próbatételen egyesek elbuktak, akikből lettek a rossz angyalok, más néven a sátán, az ördög, akik kísértik az embereket, sőt meg is szállhatják őket. Viszont Jézus, aki azért jött, hogy a sátánt legyőzze, ma is meg tud szabadítani. Fontos Istennel élni, mert ha ő velünk van, akkor senki nem tud legyőzni minket.
Gyakran előfordul életünkben az eltévedés, a jó útról való letérés. Mindannyian rászorulunk az újratervezésre. Ennek a fontosságát, lehetőségét és szükségszerűségét mélyítettük el az udvarhelyi Péter házaspár előadása által. Saul, amikor Jézussal találkozik a damaszkuszi úton, újratervezi életét. Erre az ún. pálfordulóra szükségünk van. Fontos, hogy mi is találkozzunk Jézussal. Az igazi találkozás által történik valami csodálatos dolog, egy elhívás, új terv, Isten terve. Ha együttműködünk Isten tervével, akkor történik az újratervezés.
Utolsó napunk témája A személyiségünk fejlődése, életünk különböző szakaszaiban volt, amelyet Kopacz Zsuzsa műhelymunka keretében dolgozott fel a fiatalokkal. Személyiségünk fejlődéséhez nagy mértékben hozzájárul az egészséges önismeret, önbecsülés és helyes önértékelés. Nem elég egyszerűen bízni magamban, meg kell találnunk az önértéket, és becsülnöm kell saját személyisünket, tudatosítanunk kell, hogy értékesek vagyunk. Személyiségünk életünk végéig fejlődik, életünk minden történései hatnak ránk, és fejlődésünk kulcsa a mi kezünkben van.
Mindezek megértéséhez, megéléséhez Isten segítségét kértük a közös reggeli és esti imákban, valamint a mindennapi szentmisékben. Ebből a táborból se hiányoztak a csoportmunkák, beszélgetések, csoport versenyek, a színes est, a tábortűz. Jó és hasznos volt kis közösségekben együtt gondolkodni, tanulni, játszani, imádkozni.
A fiatalok élménybeszámolóiból
Tapasztalat. Élmény. Fejlődés. Szeretet. Közösség. Ez az ivói tábor. Az a közeg, ahová négy év után újra belecsöppentem. Kifejezhetetlenül újra hatott rám. Ez az esemény az, ami a legjobbat kihozza belőlem és azt az érzést generálja, hogy „kell még” vagy „soha nem elég”. Az idei tábor is hasonlóan érintett meg. A színes est alkalmával, amikor a csoportok külön előadást tartottak, az ún. csíkcsicsói asszonykórus becses tagjaként elmondhatom, hogy egy húron pendültünk a tábor ideje alatt. Ennyi tehetséggel egy helyen, nagyon rég találkoztam. Üdítő érzés volt velük zenélni. Megtaláltam köztük, amit oly rég keresek: önmagam. A problémamegoldó képességünk és a vezetői egyéniségemnek, illetve a csapatfelelős társaménak köszönhetően olyan sikeres, csapatmunkákat, valamint szívmelengető, megható csoportbeszélgetéseket hoztunk össze, hogy be kell vallanom, nagyon büszke voltam rájuk. Őszintén megdöbbentett, hogy kilenc egyén, akik mind csodásak, mennyire jók együtt. Összhang. Igen, megtaláltuk az összhangot és együtt fejlődtünk. Fejlődtünk szociálisan, lelkileg és egyénileg is. Hihetetlenül vagány csapatot alkottunk. A legfontosabb pedig az, hogy a tábor jelmondatát, akkor és ezután mindig a szívünkön hordoztuk és fogjuk hordozni: „Amit akartok, hogy veletek tegyenek az emberek, ti is tegyétek velük.” Máté 7,12 (Filep Kata)
Az idei ivói táborban rengeteg tapasztalattal tértem haza. Elsősorban még jobban elmélyítettem és gyakoroltam a tábor aranymondását: „Amit szeretnél, hogy veled tegyenek az emberek, azt tedd te is másnak.” Örülök, hogy új személyeket ismerhettem meg. Minden évben tanultam valamit, amit beépíthetek a mindennapjaimba. Amikor ezeket megélem, akkor érzem legközelebb magam Istenhez. Valahogy Ivó egy különleges hely, különleges emberekkel, akik varázslatossá teszik nekünk ezt a pár napot. Remélem, hogy jövőben is részt vehetek és újabb emberekkel, emlékekkel gazdagodhatok. A jó Isten fizesse mindenki munkáját. (Salamon Enikő)
Amint az elmúlt években, most is szervezőként vettem rész a táborban, ami lelki feltöltődést jelentett számomra. A tábor alatt megtapasztaltam ugyanazt az érzést, élményt, amit az előbbi években is. Természetesen mind mindenhol vannak nehézségek. Ezek jó megélésében segített a mottónk, az ún. aranyszabály, melyet igyekeztem megélni. Úgy tapasztaltam, hogy a többi táborozótársam is erre törekszik. Ugyanakkor megfigyeltem azt is, hogy az emberek máshogy távoznak, mint ahogy jöttek, feltöltődve és szeretettel a szívükben. Nagyon örvendek, hogy újból részt vehettem és ahogy kijöttünk a tábor kapuján már azon gondolkodtam, hogy vajon jövőbe is ilyen jó lesz, és hogy részt tudok-e venni. (Nagy Szabolcs)
Eddigi táboraim közül ez volt az, amelyikben a legnagyobb lelki fejlődést éltem meg. Csoporttársaimmal nagyon jókat beszélgettünk, és jól tudtunk együttműködni a csoportmunkákon. Nem volt nehéz dolgom, hiszen a csoporttagok nagyon segítőkészek voltak. A témák nagyon tetszettek, sok mindenről megváltozott a véleményem az előadások után. Az ott hallott dolgokat, úgy éreztem, hogy be kell építenem az életembe, mindennapjaimba, és ezért magammal hoztam. Nagyon jól és hasznosan telt az ott megélt. Jó volt a hangulat, a társaság és a programok is. Megérte részt venni. (Szabó Bíborka)
Számomra ez az ivói tábor visszahozta azt az élményt, ami már egy éve hiányzott a nyaramból. Minden nyaramnak az ivói tábor volt a csúcspontja. Feltöltődtünk lelkileg, sok új kapcsolatot építettünk és a régieket felfrissítettük. Sokat tanultunk a témákból és az előadásokból. Személy szerint sok változást tapasztaltam magamon, ha a tábor előtti és utáni időszakra tekintek. Az idei tábor segített megtalálni azt a fix pontot (Cota 0), amire az egész életet építeni kell. Ez nem más, mint maga Jézus Krisztus. A programok és csapatjátékok is színesítették a hetünket. Úgy gondolom mindannyian feltöltődve és élményekkel tele tértünk haza.” (Tusa Ferenc)
