A leszokás kemény munka

0
1512
Fotó: Életképek a csíkszentmártoni központ lakóinak mindennapjaiból

Bogos Gyöngyvér a gyermekvédelmi hálózatban dolgozik egy fiatal felnőtteket felkaroló központban. Ismeretes, hogy a fiatalok életében úgy általában is igen korán és erőteljesen megjelenik az alkohol(izmus) – látják, hallják másoktól, vagy akár ki is próbálják, nem ritkán családtagok adják a kezükbe a poharat. A különböző intézményekben élő fiatalok esetében a függőségek megléte nagyobb méreteket öltve van jelen, ennek pedig többféle oka van. Baráti társaságokban is meg van bélyegezve, aki nem iszik. Ennek kapcsán többek között arról kérdeztük Gyöngyvért, hogyan látja, a társadalmi, közösségi nyomás mennyire hat a fiatalok alkoholfogyasztási szokásaira, illetve ez hogyan mutatkozik meg az intézményben felnőtt fiatalok életében.

Mióta foglalkozik fiatal felnőttekkel? Hogyan működik a fiatalokat befogadó központ?

2002-ben végeztem Kolozsváron, a BBTE szociális munka szakán. 2008 óta dolgozom a gyermekvédelem terültén, 2013-ban hoztak létre egy átmeneti központot az intézményből kikerült, 18 évet betöltött fiataloknak. Ide, a csíkszentmártoni központba olyan fiatalok kerültek, akik elhagyva a gyermekvédelmi rendszert, nem volt ahová menjenek, még nem volt munkahelyük, nem volt család, ahová hazamehettek volna. Mivel többféle helyről kerültek hozzánk a fiatalok, és mindannyian hozták magukkal a „csomagjukat”, viselkedési mintáikat, problémáikat, számos konfliktussal lehetett találkozni az idők folyamán. Tizenkét fiatalt képes a központ egyszerre befogadni, ahol mindenfajta probléma adódott már. Van három hónap próbaidő: itt kiderül, milyen elképzelései, tervei vannak a fiatalnak, szeretne-e továbbtanulni, vagy dolgozik inkább, vagy van is munkája, csak nincs ahol laknia… Lassan bontakoznak ki a fiatalok: jellemző a cigarettázás, van olyan, aki intenzíven fogyasztja, fogyasztotta az alkoholt.

Mennyire hat a közösségi nyomás a fiatalok alkoholfogyasztási szokásaira?

Ahogy serdülnek a fiatalok, leválnak a szülőkről, úgy a korcsoportjukhoz próbálnak alkalmazkodni, az elvárásoknak megfelelni, úgy látom, a drog, cigaretta, alkohol használata mind a korcsoporthoz való tartozáshoz, megfeleléshez köthető. Az, hogy milyen szerhez nyúlnak, elsősorban attól függ, a csoport, ahová tartozni akarnak, mit engedhet meg magának úgy általában, meg persze a saját anyagi helyzetüktől is. A mai szülői társadalom könnyebben ad pénzt, s a 14 éves gyermeknek kell eldöntenie, mire költi. Nagy hatással van a fiatalokra az otthoni modell is. Hiába hall az iskolában a megelőzésről, a hallottak kb. 10 százaléka marad meg. De amit lát, annak 80 százalékát nem felejti el!

Mire kell nagy hangsúlyt fektetni, hogy az intézményben felnőtt fiatal egészséges felnőtté válhasson?

Ez nagyon személyre szabott. Ugyanabból az intézményből volt, aki tanult, illedelmesen viselkedett, s olyan is, aki lopott, s folyton azt nézte, milyen huncutságot követhet el. Az életükből hiányzik a vallásosság. Ez a kapaszkodó nincs jelen az életükben, mert nincs, aki példát mutasson. A személyzet körében a fluktuáció is nagy, nincs akihez kötődjenek… Ugyanakkor nagyon gyakori a kiégés a személyzet körében, ha van is kezdetben lendület, az adminisztráció meg a sokféle probléma annyira leszívja az energiájukat, hogy épp a szükségest megcsinálják, a szabadidejüket is nem áldozzák fel. Természetesen vannak megelőző programok, tanácsadás, de ezek kötelező iskolaszerű dolgok számukra… A pozitív nevelés van, akinek átmegy, van, akinek nem. A központban nulla tolerancia van drog, alkohol stb. szempontjából. Két felszólítást adunk, s harmadjára elbocsátjuk az illetőt. Van, akinek még az sem használ, ha tudja, hogy nincs munkahelye, nincs hová mennie.

Gyermekvédelmi központból kikerült fiatalok milyen arányban tudnak elhelyezkedni?

Kikerülés után hat hónapig követjük őket. Nekem Facebookon szoktak írni a fiatalok. Akiknek nem jön össze az élet, az elképzelésük, azok gyakran megint a gyermekvédelmi rendszerhez fordulnak két-három év múlva. A fiatalok általában összetartanak, szorosabb kapcsolat van közöttük, hisz ha megkérdezek egyet, aki három éve volt bent, akkor tudja, a többiek hol vannak. Többnyire külföldön dolgoznak, ott is maradnak. Ritka az, aki itthon, önállóan tevékenykedik. Persze van, aki családot alapított, s itt telepedett le.
Tanulmányok terén a szakiskola a jellemző, volt, aki estiben leérettségizett. Ötven fiatalból 7-8-nak van felsőfokú végzettsége.

Az addiktológiai tanácsadói képzés hatására mi az, amit másképp lát a fiatalokkal való munkában?

Eddig a leszoktatással nem foglalkoztam, csak a megelőzéssel. A viszonyulásom változott a függő betegekhez, próbálom megérteni, mi van a viselkedésük mögött, hogy komplex folyamatok vannak a beteg személynél és a családjánál is. A leszokás kemény munka a függők részéről is, s egyedül nem tudják megcsinálni. De nekik kell belátniuk, hogy segítségre van szükségük, s ezt kérniük kell. Segített abban, hogy ne lepődjek meg, ha ilyen kérést kapok, tudjak mit kezdeni egy segélykéréssel – bennem is ilyen folyamatokat indított el.