Testvérekként találkozzunk! – bátorítanak a Ferences Biciklitúrán való részvételre

1
997
Nyeregbe fel! Fotó: FerBiT

A teremtés csodája előtt tiszteleg a Szent Ferenc Naphimnusza szellemében megszervezett Ferences Biciklitúra (FerBiT), amelynek során idén 14. alkalommal indulnak el a biciklisek. Erdély ikonikus magaslata, a Székelykő lába alól, Torockóról indul július 28-án a kerékpáros zarándoklat, hogy augusztus elsejére megérkezzen Csíksomlyóra a Szűzanyához. Szeretettel hívnak mindenkit a biciklitúra zárónapjára a csíksomlyói hegynyeregbe a Székelyföldi Kerékpáros Találkozóra. A biciklitúra fővédnöke, Miklós Edit alpesi síző, továbbá Csíkszereda polgármestere, Korodi Attila, illetve Kubik Anna színművész bátorító felhívását olvashatják.

Gyertek haza Csíksomlyóra!

Ép testben ép lélek – szól a latin közmondás, amelynek jómagam is híve vagyok. A sport, a mozgás jót tesz az egészségnek, de általa formálódik a lélek és a jellem is. Ezért is örültem nagyon, amikor felkértek a 14. Ferences Biciklitúra fővédnökségére. Ez az esemény egyszerre foglalkozik testtel és lélekkel, ráadásul arra a helyre hívja össze találkozni a székelyföldi bicikliseket, ahonnan elindultam, és ahova hazajöttem: Csíksomlyóra.

Gratulálok a szervezőknek, jó biciklizést, kellemes együttlétet, igazi elmélyülést mindenkinek, aki útra kel. Találkozunk Csíksomlyón!

Miklós Edit alpesi síző

Testi és lelki egészségünkért magunknak is tenni kell
Szeretettel várok mindenkit Csíkszeredába, Csíksomlyóra!

Mai rohanó világunkban hajlamosak vagyunk megfeledkezni arról, hogy a testi és lelki egészség nem magától értetődő, hanem foglalkoznunk kell vele, tennünk kell érte. Sőt, arról is megfeledkezünk, hogy test és lélek együtt alkotnak egy egészet, és ha elhanyagoljuk egyiket, azt megsínyli a másik is. A Ferences Biciklitúra mindkettővel foglalkozik, ezért örülök különösen minden évben a megszervezésének.



Egyszerre jó lehetőség a testmozgásra és a lelki elmélyülésre, de emellett közösségi élmény, illetve a túra egyik fontos eleme az is, hogy a biciklisek végigtekernek Erdély csodás tájain, és közülük talán a legszimbolikusabb helyre, a csíksomlyói nyeregbe érkeznek meg, ahol még több székelyföldi kerékpáros csatlakozik hozzájuk.

Két keréken gurulva más szemszögből látjuk ezeket a gyönyörű helyeket, és talán jobban megértjük, mekkora kincs birtokában vagyunk, és mekkora felelősség az, hogy ezt megőrizzük a mindennapokban gyermekeink, unokáink számára. A megőrzés alatt én soha nem nagy dolgokra gondolok. A környezet- és természetvédelem sok kis apró lépésből tevődik össze, amelyeket mindenki a saját kis családjában, környezetében tud megtenni. Például úgy, hogy a mindennapokban és a kirándulásokhoz autó helyett biciklit választ.

Korodi Attila, Csíkszereda polgármestere

Testvérekként találkozzunk!

Soha nagyobb szükség nem volt még arra, hogy megmutassuk: együtt vagyunk örömteli lélekkel – mondja Kubik Anna. A Kossuth- és Jászai Mari-díjas színművész, érdemes művész, a NEK hírnöke augusztus 1-jén Csíksomlyón a hegynyeregben, a Hármashalom-oltárnál is elmondja majd Székelyföld és a Kárpát-medence minden jószándékú, jóakaratú magyarjának: tanúságot kell tennünk a világ előtt arról, hogy bízunk Isten nem múló szeretetében. A művésznő a FerBiT szervezőinek nyilatkozott, az alábbiakban ezt olvashatják.

Székelyföldre visszatérni évente testi-lelki felüdülés! Hogy milyen nagy szükségünk van erre, mutatja az is, hogy ugyan Székesfehérváron idén is elmaradt a Versünnep (amely alapja a mindenkori Varga Sándor Székelyföldi Verstábornak), azért mi, szakmai előadók és a táborvezetés, elhatároztuk, hogy mégis kilátogatunk most is Csíkcsomortánba. Tavaly is elmaradt a tábor, utazni sem lehetett, s mindannyiunkban felmerült, mennyire hiányoznak az otthonos hegyek, völgyek, fenyvesek, a levegő s mindenekelőtt székely barátaink!

A „tőből levágott kezek fájdalma a tájban” – ahogy Csoóri Sándor fogalmaz fájdalmas versében –, s a sokat szenvedett székelység hitének ereje, jóízű, csavaros eszű humora együttesen tett örökre Erdély szerelmesévé! Ha a nyeregben misén vagyok, maradéktalanul megélhetem hitemet, magyarságomat és a közösségben megnyilvánuló szeretet felemelő érzését, katarzisát! E környezet méltóságával, szakralitásával gyógyító erővel bír itt az együttlét, ezért zarándokolnak oly sokan évről évre ide az anyaországból és a világ minden tájáról a magyar emberek. Kinek ne lenne szüksége erre? Hisz épp ezek az értékek válnak egyre jobban a mindennapok prédájává korunkban.

Amikor felkértek az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus hírnöki feladataira, alaposan elcsodálkoztam. Nem tartozom az erőszakos, hangos hittérítők sorába, bár mindig büszke voltam és nem csináltam titkot sem családunkban mélyen gyökerező istenhitemből. A példa szelíd erejében jobban hiszek, mint bármilyen erőszakos felhívásban, kényszerítésben. Nemrég szülőfalum, a Veszprém megyében található Ősi község kicsiny katolikus templomában jártam egy forgatóstábbal, s ott felidéztem egy portréfilm kedvéért, mi mindent is kaptam katolikusságomtól megkeresztelésem óta. Alig lehet szavakba önteni: életem biztos alapját, befogadó (az igazi toleranciát értem alatta), megbocsátó szeretetet. Az isteni parancsolatok betartására törekvés értéket-mértéket szab számomra ebben a tudatosan szétzilált világban, örök kapaszkodót nyújt, vigaszt, szép és nehéz életem kegyelemmel teli pillanatait.

Szerencsénkre nem szenteket, csak gyarló, de talán emberségükben, szakmájukban hiteles hírvivőket, „angyalokat” válogattak kis csapatunk tagjai közé… S ezennel hívunk, várunk minden jószándékú, jóakaratú embert a csodálatos programokra, együtt-imádkozásokra, körmenetre (https://www.iec2020.hu/hu/program). A világ minden tájáról érkeznek majd kiváló emberek a magyar fővárosba beszélgetésekre, előadásokra, lelkigyakorlatokra. Mi, hírnökök is részt veszünk természetesen a tanúságtételeken, a nagy körmeneten szeptember 11-én, a pápai szentmisén, a sok-sok rendezvényen, hogy általunk is minél többen meghallják az evangélium örömhírét.

Soha nagyobb szükség nem volt még arra, hogy megmutatkozzunk, hogy együtt vagyunk örömteli lélekkel, s leszünk is, hibáinkkal, értékeinkkel együtt, Isten nem múló szeretetében bízva, testvérekként. Ahogy Szabó Lőrinc csodálatos költeményében (Az árny keze) olvashatjuk: „szívem szakad, oly egyedül vagyok, / s kell a hit, a közösség, a szeretet. / S kezét nyújtja. Mert beesteledett.”

Kubik Anna színművész

1 HOZZÁSZÓLÁS