Az igaz a hitből él – gyémántjubileum a nagyváradi székesegyházban

0
1117

Aranymisével kezdődött az a gyémántjubileumi ünnepség, amelyet Nagyváradon tartanak június 16-17-én a gyulafehérvári kisszeminárium 1961-ben érettségizett diákjai. A 33 egykori ballagó közül már csak 14-en kaphattak meghívást erre a rendkívüli, 60. érettségitalálkozóra, amelyet Fodor József általános helynök szervezett meg.

Az igaz a hitből él – ez a szentírási kijelentés kerül(hetet)t fel a hatvan évvel ezelőtt készült tablóra – amelyet Tempfli József (későbbi püspök) festett meg –, mivel a Mécs Lászlótól kiválasztott idézet „nem felelt meg” az akkori időkben. Az ünnepi szentmise bevezetőjében idézte fel mindezt Fodor József vikárius, aki házigazdaként köszöntötte a jelenlévő egykori osztálytársakat, köztük kiemelten a főcelebránst, Roos Márton nyugalmazott temesvári megyés püspököt, akit ötven évvel ezelőtt, 1971. július 3-án szenteltek pappá.

A szentbeszédben Csató Béla nyugalmazott plébános szólt az ünneplő társakhoz és a jelenlévő hívekhez. Elmélkedésében Jézus Krisztus személyét helyezte a középpontba, a krisztusi példán keresztül szemlélve az ember élethivatását. Külön szólt a civil osztálytársakhoz, hangsúlyozva, hogy „mindannyiunknak az egyetlen krisztusi tanítást kell megtanulnunk, de a saját adottságainkhoz, képességeinkhez szabottan”. Nem ugyanaz a feladata minden Krisztushoz tartozónak, mindenki a neki juttatott Isteni kegyelem alapján kell kifeljessze saját egyéniségét a Krisztusi alapelvek mentén.

Homíliája végén pedig azt a kérdést tette fel: honnan van a mindennapi erősforrásunk? „Erőnk csak és kizárólagosan a Szentlélek Úristentől van. Benne részesülnek azok, akik a Krisztusban egy Szentháromságot – vagyis az Atyát, a Fiút és a Szentlelket – Krisztus testében veszik és eszik. Értsük meg, a szentáldozás nem a jók kiváltságos ajándéka. A szentáldozás az erőtlenek tápláléka. A szentáldozás az Istenben való részesedés, kenyér, amely örök életet ad mindannyiunknak, és táplálék ahhoz, hogy a lelki erőnk állandóan működjön.” Befejezésül arra buzdította társait a szónok, „köszönjük meg a hivatásunkat: mi a papságot, ti azt az iskolát és hitet, amellyel megajándékozottak vagytok, és vállaljuk fel ennek a következményeit életvitelünkben. Vállaljuk fel az Istentől áradó óriási nagy bizalmat, a belénk vetett reményt, és kérjünk a teljesítéséhez a Krisztussal egyesült életet.”

A szentmise Roos Márton püspök aranymisés áldásával ért véget, majd Böcskei László, a nagyváradi egyházmegye főpásztora szólt a jelenlévőkhöz, örömét fejezve ki azért, hogy együtt ünnepelhették ezt a találkozót. Azt kívánta, hogy továbbra is erővel, kitartással, hálaadással, a hit örömével tudják vállalni a mindennapokat és tudják végezni a  szolgálatot, az aranymisést pedig – munkatársai és a jelenlévő szerzetesnővérek nevében – jelképes ajándékkal köszöntötte.

A találkozó „osztályfőnöki órával”, beszélgetéssel folytatódott, ezt követően a püspöki palotában néhány napja megnyílt egyházművészeti kiállítást is megtekinthették a résztvevők, majd csendes, erdei kirándulásra indultak. Bizonyára – ismét – erőt adó és éltető tapasztalat marad számukra az együtt töltött idő – hiszen ahogyan a szervező, Fodor József általános helynök Czirják Árpád volt osztálytársuk sokszor elhangzott mondatát idézte: „a nyolcadik szentség a találkozás”.

Forrás: varad.org