Kicsi a gyerek, de kreatív

0
1138

Egyszerre csal könnyeket és mosolyt az ember arcára az a kis bábelőadás, amely első díjat kapott Marosvásárhelyen a XIII. Erdélyi Főegyházmegyei Kreativitás Vetélkedő bábjáték/dramatizálás versenykategóriában. Egy nyolc- és egy hatéves, nagyváradi unokatestvér-párt alkotó kislány és kisfiú, illetve az őket segítő még kisebbek – a kisöccs meg a hugica – elevenítik meg Jézus (családi) életének kiemelkedő pillanatait a Szent József, a Szent Család támasza és védelmezője című előadásukban. Mire jó a Facebook? Például hogy ilyesmiről is értesüljön az ember. El is határozom: „interjút készítek” a kis ügyesekkel. Az anyukák előre „figyelmeztetnek”, jobb lesz, ha külön-külön kérdezgetem őket… Nem hallgatok rájuk. Persze hogy igazuk volt… Mindent be kellett vetni, hogy ez a kis rendhagyó (gyereknap körüli) beszélgetés végül megszülessen Tarr Zsófia Ritával és Takács Hunor Andrással.

A bábokat nézegetjük, kérdezem az egyikről, vajon ő ki. Hunicska mondja, hogy Szent József. Zsófika rögtön nekem szegezi a kérdést: nem hasonlít a „lepelével”? Közben arról kezdek érdeklődni, ki hívta fel a figyelmüket erre a vetélkedőre. Gyorsan jön a válasz: „Hunicska anyukája, Brigi, a keresztanyám”. Álmélkodva kérdezek tovább arról, hogy azt a sok szöveget mind meg kellett tanulniuk. „Igen, de a kicsik úgy mondták, hogy előre mondták nekik a nagyok – anyám meg keresztanyám –, és ők mondták utánuk. Nem látszott a kivágáson? Nekünk is segítettek, ahol nem tudtuk”. Nem lehetett könnyű dolga az anyukáknak, Tündének és Briginek ezekkel a pajkos gyerekekkel – gondolom magamban –, talán könnyebb volt szövegkönyvet írni, bábokat és háttereket készíteni, mint rögzíteni magát az előadást. De milyen jó, hogy megszületett! Tovább faggatom a gyerekeket arról, hogy mit tanultak Szent Józsefről. Hunicska lényegre törően: „Azt, hogy a Szent Család tagja”. Úgy tűnik, beindul a beszélgetés…

Mi az, amit eddig nem tudtatok Szent Józsefről?

Zsófika: Nem tudtuk, hogy sosem volt mérges Jézusra.

Ki volt a kedvenc szereplőtök?

Hunicska: Nekem Szent József és Jézus.

Zsófika: Nekem Mária meg a lánygyerekek.

Jézust milyennek ismertétek meg?

Hunicska: Olyannak, aki segít másoknak.

Zsófika: Kedvesnek, jónak meg szelídnek…

Milyen az a szelíd?

Olyan, mint a bárány. Galamblelkű…

Mi tetszett a leginkább Máriában?

Hunicska: Hogy nagyon szelíd a hangja.

Zsófika: Kedves, meg hogy jóságos, meg adakozó.

És a Szent Családban?

Zsófika: Hogy sosem kiabálnak egymással.

Hunicska: Az, amikor Jézus ünneplése van, mert akkor van karácsonyfa is.

Mit szeretsz legjobban a saját családodban?

Hunicska: Azt, amikor Vikicivel békességben tudunk játszani.

Zsófika: Azt, hogy elmegyünk együtt bábszínházba… meg hogy csajos napot tartunk anyával, és nemrég találtam ki, hogy legyen egy olyan gyerekóra, amiben csak velem van, és olyankor mindig olyasmit játszunk, amit én akarok.

Ilyenkor mit szeretsz csinálni?

Télen kimenni szánkózni, hógolyózni. Ősszel kint ugrálni a lehullott leveleken, az avarban, meg szép színes leveleket gyűjteni. Tavasszal szedni anyának nagy virágcsokrot, nyáron meg elmenni a strandra, vagy itthon medencézni Hunicskáékkal.

Mit kívántok gyereknapra?

Hunicska: Nem tudom. Mindent.

Zsófika: Azt, hogy menjünk el együtt fagyizni, Juli mamástól meg Misi tatástól, meg keresztapástól, keresztanyástól, és menjünk el még egy édességboltba is, és hogy onnan mindent megkapjunk, amit kérünk (gumicukrot, meg rágót, meg finom müzlit).

Hunicska: Eszembe jutott! Elmenni valahova medencézni, és üdülni, és így…

Komoly dolgokról is szó kerül ám… Mi a legunalmasabb a templomban?

Zsófika: A legunalmasabb? Azt hittem, az ellenkezőjét fogod kérdezni!

Hunicska: A legunalmasabb az, hogy mikor lesz már vége!

Zsófika: Nekem az, hogy ha hosszú a prédikáció, akkor kezdem magamban mondani az egész miseszöveget, szóval beugorhatnék gyorsan papnak is, elmondanám a szöveget, gyorsan vége lenne, és mehetnének a hívek haza. Nagyon unalmas az, amikor nem tudom, hogy mit csináljak, mert szinte már az egész könyvet elolvastam, és unatkozom olyankor…

Na és mi a legérdekesebb a templomban?

Zsófika: Hát, húsvétkor az éjszakai mise, meg karácsonykor is. Karácsonykor érdekes a sok fa ott elöl – négy szokott lenni, olyan óriásiak, és azoknak a fénye olyan szép!

Hunicska: Nekem az, amikor elkezdődik a mise, hogy milyen ének van…

Melyik a kedvenc éneketek?

Zsófika: Nekem az oltáriszentséges.

Eléneklitek?

Zsófika: Igen!

A gyermekek éneke

Amikor nincs mise a templomban, mi tetszik leginkább odabent?

Hunicska: Nekem tetszik, hogy nincs ott senki, nagyon szép csendes.

Zsófika: Igen, és akkor tudunk beszélgetni a jó Istennel.

Miről szoktatok beszélgetni a jó Istennel?

Hunicska: Hát én még nem találkoztam a jó Istennel.

Zsófika: Nem úgy, Hunicska, hanem hogy te a földön, ő az égben.

Hogy szólítod meg?

Zsófika: Jézuska meg jó Isten.

Mit szoktatok kérni tőle?

Zsófika: Azt, hogy egészségesek legyünk. És este az ágyban, mikor apa már nem engedi meg, hogy kiugorjunk a nagyszobába játszani, akkor felsoroljuk, amit megköszönünk, ami nagyon tetszett nekünk aznap.

Hunicska: Én azt szoktam kérni, hogy még éljünk, és hogy sohase haljunk meg.

Kiért szoktatok imádkozni?

Zsófika: Az egész családért, meg dédiért. Azért is, aki él, meg azért is, aki meghalt. Meg Etuka néniért.

Tudjátok, mire vagyok még kíváncsi: hogy mire szeretnék megtanítani a kistestvéreiteket?

Hunicska: Megtanítom bábozni, arra, hogy legyen elég ügyes, és hogy hogyan maradjon egészséges, egyen sok gyümölcsöt. Én almát eszek minden nap.

Zsófika: Normálisan fogat mosni, úszni – ha majd én is megtanulok addig.

A hangulat nagyon jó, de lassan fáradunk, szóval gyorsan ki kell találni valami játékot. Zsófika becsukott, sőt saját maga által bekötött szemmel ül (gondolom, hogy jobban „működjön a varázslat”), és arról kérdezem: ha elképzeli, hogy már harmincéves, vajon kik veszik körül és mivel foglalkozik…

Három gyerekem: egy nagylány, aki Dorka, a legkisebb Bori, és középen van egy fiú, aki meg Tomi. Van egy saját éttermem, és oda gumivárat építettünk a gyerekeknek. De én nem vagyok „északiműszakos”. Családanya vagyok.

Hunicska is érdeklődve hallgatja, úgyhogy továbbmegyünk… hetvenévesnek is elképzeljük magunkat… Ez már kicsit nehezebb, Zsófika egyből dalra fakad…

Van egy olyan ének a táncon, (és már fújja is – szerk.) hogy „Hetvenéves öregapám most házasodik, összeveri a bokáját, úgy ugrándozik”. Na, van tíz unokám, mert a három gyerekemnek születik annyi, hogy az egyiknek öt, a másiknak kettő, a másiknak három.

És mire tanítja majd meg Zsófika néni az unokáit?

Hát hogy ne bagózzanak (Hogy ez honnan jött?! Végül is volt itt már szó egészségmegőrzésről! – szerk.), hogy szeressék a jó Istent, jóságosak legyenek, meg segítsék a szegényeket. Megtanítom elkészíteni a bolognai spagettit disznóhusival, olyan darált kukachusival, és lesz rajta piros paradicsomszósz. Meg megtanítom őket is úszni és normálisan fogat mosni.

A szembekötősdinek vége, vissza a valóságba, de játszunk tovább. Mindketten kimennek, és csak az jön be, akit szólítok: először a hatéves, aztán a nyolc…

Mit szeretsz legjobban anyában?

Hunicska: Azt, hogy kedves. Nagyon szeret. És ő főzi az ebédet.

Zsófika: Hogy tart velem csajos napot.

Mit szeretsz legjobban apában?

Zsófika: Van olyan, hogy olvas mesét, meg hogy szokott velem kimenni a parkba biciklizni, úgy tanultam meg vele.

Hunicska: Azt, hogy nagyon ügyes és erős.

Mit tanultál tőle?

Hunicska: Azt, hogy hogy kell összerakni a Technikemet. Mondta, hogy pontosan kell összerakni, és nem ugrunk át semmit. Elsőnek én raktam össze, de elég rosszul sikerült, másodjára már apa segített.

A legérdekesebb most már az, hogy mikor hallgatjuk végre vissza a felvételt… szóval be kell kanyarodni a finishbe. Van egy utolsónak tartogatott kérdésem: Ha most Jézus leülne ide mellénk, mit kérdeznél tőle? Zsófika válaszol: „Azt, hogy hogy támadtál fel?” És mit kérnél tőle? – folytatom – „Hogy sose haljunk meg, és hogy szeressen nagyon a családom”.
És ha jobban belegondolok, ez tényleg ilyen egyszerű. A végére marad egy nagy integetés, és az üzenet mindkettőjüktől: „Remélem, tetszett a videónk, nézzék meg máskor is”! Az a máskor pedig lehet akár most is, IDE kattintva…

(A beszélgetés nyomtatott változata a Vasárnap hetilap 2021. május 30-ai számában jelent meg.)