Házaspárok kísérése – családpasztorációs papi továbbképzőt tartottak Csíksomlyón

0
1216
Az Amoris Laetitia – Elmélet és gyakorlat címmel megtartott képzésen 32 lelkipásztor vett részt. Fotók: Kertész Tibor

Az élethosszig tartó tanulás és képzés ma már egyetemes emberi jog. Az európai kultúra fontos része. Nekünk, papoknak is hivatásunkhoz, küldetésünkhöz tartozik, hogy személyes, testi-lelki adottságunkat tovább fejlesszük. Papi életünket, elméleti-teológiai és lelkipásztori-gyakorlati tudásunkat tovább gazdagítsuk, erősítsük. „Jó pap holtig tanul”. A Gyulafehérvári Érsekség ezzel is a papság szellemi gyarapítását, lelki karbantartását célozza meg.

Az Amoris Laetitia – Elmélet és gyakorlat címmel június 12. között megtartott képzésre 32 lelkipásztor érkezett a csíksomlyói Jakab Antal Házba. A család éve van a világegyházban, így ehhez is kapcsolódva célunk az volt, hogy feltárjuk az idén 5 éve megjelent apostoli buzdítás közvetlen előzményeit. Hogy közel kerüljünk a dokumentum üzenetéhez, felépítéséhez, megismerjük azt a teológiai kontextust, amelyben folytonosság és újszerűség egyszerre jelentkezik. Hogy levonjunk olyan következtetést, amely pasztorális-lelkiségi síkon elérkezik a mindennapok gyakorlatához. Fontos a hasznosság, használhatóság szempontja is, hogy a részt vevő lelkipásztor egy kézzelfogható mértékű erősödést vigyen haza ember-, házasság- és családszemléletében, kompetenciáiban.

Bíró László püspök (Budapest) előadásában összegezte az elmúlt több mint száz év házasságteológiai fejlődését, a pápai megnyilatkozások egymásutániságában. Bognár István teológiai tanár (Győr) a dokumentum negyedik, illetve nyolcadik fejezetét kiemelve részleteiben tárta fel a szeretet újszövetségi kontextusát, hozzávéve a házasság kísérésének, a fokozatosság és megkülönböztetés lelkületének sajátosságát. Lukács Róbert helynök, teológiai tanár (Gyulafehérvár) feltárva, hogy milyen törvényes utakat ajánlhat egy lelkipásztor a segítségre szoruló házaspároknak, nagyszerűen érzékeltette, hogy szükséges a szemlélet megváltoztatása, Jézus látásmódját kell követnie a közösségnek akkor, amikor a személyeket, házaspárokat konkrét élethelyzetükben felkeresi és a kegyelem eszközeivel elkíséri. Vízi Elemér és Jakabos Barnabás jezsuiták, illetve Török Bernadett, a családpasztorációs iroda munkatársa által vezetett műhelymunka segített át is élni, tapasztalni: a házaspárok kísérésének első lépcsője az emberi, személyes bevonódás. Érdeklődés, nyitottság, egymás szolgálatára szánt idő. A házaspárok kísérése nem „ügy”, megoldandó „probléma”, amit az egyház tanításának fényében rendezni kell, hanem mindezek előtt testvéri találkozás az igazság és irgalom kulcsaival. Ezt nevezi Ferenc pápa a dokumentumban „türelmes realizmusnak”.

Szénégető István lelkipásztor (Marosvásárhely) úgy foglalta össze a képzés jelentőségét, hogy az Amoris Laetitia csak akkor érthető meg, ha felülemelkedünk az elvont teológián és gyakoroljuk, éljük, megéljük a konkrét külső, belső helyzetében lévő emberrel való találkozást. Az elméletet, a teológiai gondolatokat életszerűen kell élhető stratégiával, összefogott munkával életre váltani Székelyföldön, módszeresen főegyházmegyénk minden kerületében. Ehhez igazodóan nemsokára meghirdetésre kerül egy főegyházmegyei családpasztorációs képzés. Ebben „animator házaspárok” kétéves képzése kezdődik főegyházmegyénkben, akik a lelkipásztorokkal való együttműködésükkel és elkötelezettségükkel nagy segítségére lehetnek helyi kezdeményezéseknek, a házaspárokat és családokat támogató lelkipásztori szolgálatnak.

Szénégető István