Csíksomlyóra készülve

Zarándokbeszámolók a pünkösdi búcsúra való készületről

0
968

A csíksomlyói pünkösdi búcsú mindenki számára mást jelent, a közös azonban a Szentlélek ereje és annak befogadása. Zarándokok beszámolóit olvashatják, akik hosszú utat megtéve tapasztalják meg a kegyelmet a somlyói nyeregben.

Számomra a pünkösdi búcsú lelki kikapcsolódást, de egyben feltöltődést is jelent, mivel a családunk a falu közösségével együtt zarándokol a csíksomlyói nyeregbe dombokon, mezőkön keresztül imádságos lelkülettel. Az előző években mikor még iskolás voltam egy teljesen új élményt nyújtott a búcsú mivel Segítő Mária Római Katolikus Gimnázium diákja voltam és az iskola által feladatunk volt a szentmisén. Én is egy olyan székelyruhás lány voltam, aki magasba emelhette a fehér zászlót jelezve, hogy velem egy olyan papbácsi van, akinél lehetőség van szentáldozáshoz járulni. Idén önkéntesként fogok részt venni a búcsún. Az önkéntesek feladata, amire én jelentkeztem, az inkább járványügyi helyzet okozta szabályok betartására való emlékezetetésre irányul. Lelkileg felkészülni erre az ünnepre nem érzem, hogy nehéz lenne, csak nyitott szív szükséges a Szentlélek befogadására.

Bándi Kinga, Pottyond 

Egy dolog, amit mindig próbáltam elmagyarázni barátoknak, családtagoknak a gyalogos zarándoklatok kapcsán: az az érzés, amikor már azt hiszed, hogy a lábaid nem bírnak ki még egy lépést, és a cipőd talpát is teljesen eljártad, de meghallod Balázs Jóska bácsi fütyölését és a csengőt, ami rövid pihenőd végét jelzi, felállsz, újrakötözöd a lelki bakancsot és haladsz tovább. Ilyenkor már nem a tested megy előre, nem a saját lábadban van az erő. A lelked visz. A társaid lelke, a rózsafüzért mondó nénik lelke, akik épp a te szándékodért mondják az imát, amikor valaki belezavarodik a sokadik Üdvözlégy szövegébe, a csengettyűs lelke, a legkisebb és legidősebb zarándok lelke. Mindig úgy gondoltam, hogy minden egyes zarándoknak van egy oka ott lenni, van egy indíttatása, s bár ez sok esetben igaz, mégis azt tapasztaltam, hogy az első kilométerek után levetkőzöd az önös célokat, már csak az a béke húz át Csík magasán, amit a Nyeregben, a kegytemplom hideg kövén térdelve érzel a Szűzanya kötényében. Minden búcsú előtt megbeszéljük a családommal, hogy készülni fogunk, előtte túrázunk, hogy jobban bírjuk a menetelést, de végül nem marad időnk rá. Ennek tapasztaltam, hogy nem a fizikumunkat kell felkészítenünk, s lelkünket sem kell erőltetve ráhangolnunk, mert az faluról falura, szendvicsről szendvicsre, vízhólyagról vízhólyagra mindig utolér minket. A tavalyi évben nehezebb dolga volt, míg megtalált minket, hiszen valahol Karcfalva és a Sósrét között keresgélt, mi pedig otthonainkba zárva próbáltunk imával teljes búcsút nyerni. Idén István pap serege elindult Alfaluból hálát adni, sokunk viszont így sem tudott velük tartani. A mi családunk most úgy próbálja feloldani ezt a helyzetet, hogy régi búcsús élményeket elevenítünk fel, s imádkozunk azokért, akik viszik a szándékunkat Mária felé.

Baricz-Tamás Boróka, Gyergyószentmiklós 

Zarándoklat Gyergyószentmiklósról

Az idei zarándoklatunk talán a tavalyi hiánya miatt most sokkal csendesebbnek és fegyelmezetebbnek ígérkezik. Három család együtt indulunk nagy lelkesedéssel és izgalommal, hogy magunk mögött hagyva a nehézségeket, egy egész évre való feltöltődéssel térjünk haza. Csíksomlyó és a Nyereg számunkra a Lélek működésének a helyei. A nyugalom, a lelki béke, a belső harmónia, amit a pünkösdi búcsún megélünk a közösségben másképp hat, de ugyanakkor mindenki egyénileg is tapasztalja. Máramarosból Csíkig hosszú út vezet, számoljuk a megtett kilométereket, a megmászott hegyeket, érezzük az egyre frissebb levegőt. Akkor tudjuk, hogy közeledünk, amikor megtekintjük az első keresztalját, ahogy hangosan imádkoznak és énekelnek. Csíkcsicsó kijáratánál pedig megáll a zene az autóban, mindenki elcsendesedik, mindenki szeme könnyes lesz, mindenki balra néz, mindenki látja a kegytemplomot és mindenki érzi a kegyelmet. Ezzel a képpel magunk előtt, remélve a tapasztalását is, indulunk Máramarosszigetről, hogy az otthon maradtak imáit is fohászunkba foglaljuk, amikor énekeljük: Édesanyánk, hozzád jöttünk…

 Máramarosszigeti családok

Máramarostól Csíkig

Minden évben várom, hogy újra megtapasztalhassam a csíksomlyói zarándoklat megtartó erejét. Ennek ellenére mindig csak az indulás előtti este pakolom gyorsan össze a szükséges dolgokat. Ez számomra egy jól bevált módszer, mert eddig nyolc évben zarándokoltam és semmi lényegeset nem hagytam otthon. Emellett mindig magammal viszek a szívemben egy-két szándékot, amiért a zarándoklatot felajánlom, kérdést, ami foglalkoztat, és hagyom, hogy ezek végigkísérjenek a zarándoklat elejétől a végéig. Az idei zarándoklat több szempontból is másabb lesz, mint az eddigiek. Először is ott az öröm, hogy annak ellenére, hogy a tavaly nem volt lehetőségünk részt venni, idén újra ott lehetünk majd. Másrészt a megszokott több száz fős gyalogos zarándok csoport helyett idén egy kisebb és meghittebb csoporttal zarándokolunk a természetben, a Mária-úton. A gyalogos zarándoklat számomra azt jelenti, hogy egy pár napig a világ zajától elszakadva, magamra, társaimra és Istenre figyelve készülünk a csíksomlyói búcsún való részvételre és majd a Szentlélek eljövetelének ünnepére.

Somorai Boróka, Székelyudvarhely