Tartsunk ki az imában a szétszórtság, sivárság és restség ellenében

Ferenc pápa katekézise

0
655
Fotó: Vatican News

Ismét a Damazusz-udvarban tartotta meg a szerdai általános kihallgatást a pápa, a hívek részvételével. Ezúttal az imádkozásban felmerülő akadályokat elemezte, illetve arra mutatott rá, hogy kitartással vehetjük elejét a szétszórtságnak, az érzelmi sivárságnak és a restség kísértésének.

Imádkozni nem könnyű: számos nehézség közbeszólhat, melyeket jó, ha ismerünk és leküzdünk. Az első fölmerülő probléma, amivel az imádkozó ember találkozik: a figyelmetlenség. Amikor nekiállsz imádkozni, közben pedig az agyad egészen máshol jár, szétszórt vagy.
Az emberi elme nehezen tart ki hosszan egy gondolat mellett. Gyakran elkalandozik figyelmünk, képek ugranak be, és küzdenünk kell a koncentráció fenntartásáért. Ez nemcsak az imára jellemző, hanem a tanulásra és a munkára is. De a sportban is tetten érhető, hiszen a versenyzők nemcsak fizikai felkészültségüknek köszönhetően nyerik meg a versenyeket, hanem a szellemi fegyelmezettségnek köszönhetően. Képesek összpontosítani és megtartani a figyelmet. Ferenc pápa tehát azt tanácsolja, hogy őrködjünk ima közben, hogy ne kalandozzanak el a gondolataink, figyelmünket koncentráljuk az imádságra.

Engedjük be szívünkbe az Úr világosságát

A második akadály, amivel foglalkoznunk kell, az érzelmi sivárság. Amikor érzéketlen a szívünk, nem éljük át a gondolatokat, emlékeket, érzéseket, a lelkiséget. Ez nagypéntekre emlékeztet minket, és az azt követő nagyszombatra, amikor Jézus a sírban fekszik, meghalt, és mi egyedül vagyunk. Ebből táplálkozik az érzelmi sivárság. Ennek oka kereshető bennünk, de jöhet Istentől is, aki bizonyos helyzeteket megenged az életünkben. Lehet egy fejfájás, vagy magunk sem tudjuk az okát, ami nem engedi, hogy átadjuk magunkat az imának. A lelki mesterek a hitélményt a vigasz és a vigasztalanság váltakozásával jellemzik. Olykor minden könnyű, máskor nehéznek tűnik előttünk. Szívünk mindig maradjon nyitva, engedjük be rajta az Úr világosságát – buzdít a szentatya.

Legyen bátorságunk kérdezni Istentől

A harmadik hiba, vagyis bűn, ami az imádság útjába állhat, nem más, mint a restség. Ez valódi kísértés nemcsak az imában, hanem az egész keresztény életünkben. Nem véletlenül a főbűnök egyike, hiszen ha önteltséggel párosul, a lélek halálához vezethet. Hogyan viselkedjünk tehát a lelkesedés és a csüggedés folytonos hullámzásában? Meg kell tanulnunk úton lenni. A lelki életben akkor haladhatunk előre, ha a nehéz időkben is kitartóak maradunk: megyünk előre töretlenül. Tegyük föl nyugodtan a kérdést Istennek: miért? Ő mint Atyánk meghallgat miket és válaszol. Az sem baj, ha olykor megharagszunk, amint a gyermek neheztel az apjára, mert Isten figyelmét magunkra vonjuk, bajainkra, nyomorúságainkra. Isten a legkeményebb és legkeserűbb megnyilvánulásainkat is atyai szeretettel fogadja, és a hit, az imádság gesztusaként tekint rájuk – mondta még szerdai katekézisében a pápa.

Forrás: Gedő Ágnes/Vatican News

MEGOSZTÁS