A társadalmi kommunikáció világnapja: a nyilvánosság ereje a változó időkben

2
559
Helyi szinten az 1990-es fordulat nyomán vált lehetővé katolikus sajtót szerkeszteni. Fotó: Dávid István

Immár 55. alkalommal ünnepli a világegyház a társadalmi kommunikáció világnapját. Elsőnek VI. Pál pápa, majd utódai folytatták a hagyományt. Felértékelődött a „globális világfaluban” a média szerepe, egyházunk pedig felismerte, amit újságíró-iskolákban tanítanak és a gyakorlat is mutat: hogy a média a negyedik hatalmi ág, nem föltétlenül úgy, hogy valós végrehajtói hatalma volna, hanem a nyilvánosság ereje miatt.

Klasszikus példája a Watergate-botrány, aminek nyomán a világ egyik nagyhatalmának, az Egyesült Államoknak a hivatalban levő elnöke is lemondásra kényszerült, tegyük hozzá, joggal. Ez esetben a botrány nem a szenzációhajhászást jelzi, hanem az elnök botrányos cselekedeteit, nem csak a demokrácia elfogadott játékszabályai, de a morál ellen. A társadalmi kommunikációval foglalkozó vatikáni hivatal meg is fogalmazta: a nyilvánosság ereje az egyháznak is fontos. A közelmúlt jól, sőt untig ismételt egyházi hibái abból is erednek, hogy egyesek nem kezeltek átláthatóan ügyeket, úgy tűnt, hogy bűnt próbálnak rejtegetni. A mindenre ugró bulvársajtó mellett a komolyan vallásos emberek is az ügykezelés és annak médiakommunikációja hibáiról beszélnek. Azaz nyilvánosságra az egyháznak is szüksége van! Nem a pletykának, hanem az egyenes beszédnek kell ugyanis a hívő, Krisztus nyomában járó embert, keresztény közösséget jellemeznie. Ennek eszköze a szakszerű és hivatásszerűen végzett egyházi médiamunka. Amelyhez még nagyobb bölcsesség, műveltség, teológiai és szakmai tudás, tapasztalat, ráérzés és felelősségtudat szükséges, mint más területeken. Kinek, mit és mikor – ez minden kommunikáció alaptudománya, de amikor egy személyes ügyről nyilatkozunk, beszélgetünk, írunk, annak egészen más a szövegkörnyezete, mint amikor egy intézményről kommunikálunk, annak nyilvánosság előtti képét formáljuk, alakítjuk, képviseljük. Erre és még sok aspektusra figyelmeztettek a kommunikációs világnapi pápai üzenetek az évek során.

Helyi szinten az 1990-es fordulat nyomán vált lehetővé katolikus sajtót szerkeszteni, és e folyamatnak Istennek hála részese lehettem a kezdetektől. Ahogyan a feladatok, kihívások érkeztek, tanultuk meg egyre mélyebben, alaposabban, mi is a média, és hogyan kell egyházi keretek közt is profi módon működtetni. Kezdetben egy kiadvány, majd az olvasói elvárásokhoz alkalmazkodva több újság, más kiadványok is megjelentek a palettán, megalakultak az egyházmegyei sajtóirodák, próbálkoztunk más nyelveken is hírt adni az itt élő katolikusok életéről. Előbb csak e nyomtatott lapok tartalmát tettük hozzáférhetővé az interneten is, majd az online tér robbanásszerű fejlődésével hírportállal, a közösségi média felületein való megjelenéssel, videótartalmakkal is próbálkozunk. A lelkes, de szerény kezdetek óta nemcsak a tudásunk, tapasztalatunk fejlődött, s miközben a körülöttünk látható világ minden téren változik, folyton készenlétben kell állnunk, hogy hitelesen és korszerűen tájékoztassunk a világ dolgairól, benne az egyházról, úgy, hogy Erdély a világegyház fősodrával lépést tartva jelenítse meg sajátos arculatát.

Az írás megjelent a Vasárnap 2021/20-as száma Fókusz-összeállításának részeként.

Az összeállítás további része:

2 HOZZÁSZÓLÁSOK