László Attila plébános a Szent Mihály-templom felújításáról: még az idén újra szent életterünk lesz

1
850
Szent Mihály főangyal a szentély üvegablakán. Fotók: Laczkó Vass Róbert

A kolozsvári Szent Mihály-templom felújítására a pályázat értelmében három évet határoztak meg, ez lassan-lassan a végéhez közelít. Kívül még vannak állványok, ezt láthatja minden arrajáró, de mi van bent? Mikor, hogyan tervezik a templom újranyitását, benne a liturgikus és közösségi élet újraindítását? Erről a Szent Mihály-templom plébánosát, László Attilát kérdeztük.

Hogyan áll a Szent Mihály-templom felújítása? Mikor lehet újra szentmisét ünnepelni a templomban?

A pályázati határidő a nyáron jár le, de az már bizonyos, hogy a jelenlegi világhelyzet késlelteti a munkálatok befejezését is, reméljük, mindössze pár hónappal, és még a tél beállta előtt hálát adhatunk e hatalmas megvalósításért, a munkálatok befejezéséért. Kívül a falak utolsó szakaszán folynak a javítási-restaurálási munkálatok, hamarosan kezdődik a torony felállványozása és javítása, valamint a toronybelső kialakítása.

A templomhajóból már lebontódtak az állványok, majdnem teljes pompájában láthatóak a falak. A szentély javítása jelenleg zajlik, még legalább egy bő hónap szükséges a falak elkészültéhez. Utána jön majd a kövezet, a különféle szükséges vezetékek elhelyezése, a mellékoltárok, bútorzat, orgonák helyreállítása, és a szentély a templom szemével, szájával és szívével: a sedessel, az ambóval és oltárral. Reményünk van és nem is kevés az ünneplést illetően, de felelőtlenség lenne dátumokat emlegetni. Zajlik a munkálat, készülünk, hogy még idén újra szent életterünk legyen mindannyiunk örömére.

A szakemberek elmondják szakszerűen, milyen eredményekre jutottak: mit lát a plébános, amióta itt van, és mi az, ami az újonnan feltárt részletek közül megragadta az itt szolgáló lelkipásztor figyelmét?

A munkálatok összetett volta szükségszerűen a részletek révén is megérintett. A mindennapi derű, jókedv, csapatmunka nélkül nem megy, a megoldások keresése fáradtan nem megy… Pedig itt ez egészen emberi és természetes. Így időnként bemegyünk nézni, töltődni, továbblendülni. Egyet akarunk – mindenki legjobb tudása, ismerete szerint. S amikor mindez találkozik, megtapasztaljuk, mit akarhatott a jó Isten, amikor teremtő munkatársának hívott meg minket. Isteni születik…

Ezt élhették meg századokkal ezelőtt, mert ez tárul elénk például a szentély zárókövein, oszlopfőin: gyönyörűen megmunkált kövek, üzenettel, hitvallással. Remélem, képekkel, pár másolattal mindez megmutatható lesz. De erről beszéljenek majd a szakemberek. Bennem egyelőre olykor csíra-lehetőségként villan be, hogy ha majd kész lesz, minek is örülhetünk… Addig marad a munka. Nagyon sok, összetett, reggeltől-estig-munka.

Mit ajánlanak, látnak, mondanak a különböző, a felújításnál dolgozó szakemberek?

Egyelőre gőzerővel dolgozik mindenki, és a saját „pecsenyéjét” igyekszik a legteljesebbre hozni… Mindenkinek a magáé a fontos – és jól van ez így, mert ebből lesz nagyon széppé, értékessé a végeredmény.

A várható, tervezett újranyitás a liturgikus élet „visszaállását” is jelenti, van-e valamilyen további terv a szentmisék rendjének városi szintű, vagy a központi templomok miserendjének egybehangolása kapcsán? A Szent Mihály-templom újranyitásával egyidőben az 1724. augusztus 10-én a liturgikus életnek megnyitott egykori jezsuita, majd Piarista-templom felújítása is lehetővé válik?

Az újranyitás a liturgikus élet újragondolását is jelenti: a legmegfelelőbbet akarjuk megkeresni. Ez folyamatos beszélgetések, döntések nyomán formálódik, születik. Egyelőre várjuk a járványhelyzet végét és az újranyitás időpontjának valós idejét, amit ma még csak remélek, nem tudok.

Természetesen látom a Piarista-templom megújításának szükségességét minden téren. Gondolkozunk rajta, tettünk is már lépéseket a jövő formálását illetően. Most a megkülönböztetés napjait éljük, amikor imában várakozva nyitottak vagyunk Isten tervének felismerésére.