Elhunyt Pap Károly Leonárd OFM – FRISSÍTVE

Mindenhol valami jó várt, azt tapasztaltam

0
2697

FRISSÍTVE: Életének 93., szerzetességének 68., papságának 65. évében, 2021. április 18-án elhunyt Pap Károly Leonárd OFM. Virrasztása április 20-án, kedden du. 6 órától lesz a székelyudvarhelyi Szent Péter és Pál ferences templomban, az engesztelő szentmise keretében. Gyászbúcsúztatója április 21-én, szerdán a 13 órától kezdődő szentmisét követően a templomban, majd örök nyugalomra a Szent Miklós-hegyi temetőben helyezik a ferencesek parcellájába. Imádkozzunk érte s minden meghaltért a Naphimnusz soraival: „Áldjon, én Uram, mi nővérünk, a testi Halál, ki minden élő embert megtalál. (…) boldogok, akik szentséges akaratodhoz igazodnak, nem tesz kárt bennük második halál.” (Dsida Jenő fordítása)

Istenünk, te híveid dicsősége és szentjeid örök élete vagy. Szent Fiad megváltó halálának és feltámadásának kegyelméből add meg az elhunyt Leonárd atyának, a többi ferencesnek, minden elhunytnak, hogy amiként feltámadásunk hittitkát megvallották, az örök boldogság örömeibe is eljussanak.

Pap Károly Leonárd OFM 1929. március 2-án Kisgörgényben született, amely Ákosfalvának a filiája, ezért magát „filiális barátnak” nevezte. Ferences szerzetesi hivatására nagybátyja, Pap Asztrik és mallersdorfi ferences nővér nagynénje életpéldája volt hatással. 1946. szeptember 1-jén Mikházán öltötte magára Szent Ferenc ruháját a Kisebb Testvérek Rendjének Erdélyi Rendtartományában több társával együtt, akik már az Úr színe látását élvezve várják szerzetestársukat. Kiváló újoncmesterük, Gurzó Anaklét segítségével szívták magukba a ferences lelkiséget, amelyet sugároztak magukból.

1947. szeptember 2-án Mikházán tette le első szerzetesi fogadalmát, amelyet 1953. február 25-én Désen ünnepélyes örök fogadalommal pecsételt meg. De nemcsak a szerzetesi, hanem a papi hivatást is elfogadta Istentől, elvállalta az isteni hívást, nem akármilyen időben, mert amikor ő döntött, hogy szerzetes és pap lesz, akkor nem volt a hívő ember számára a vallási élet és annak a gyakorlása problémamentes. Titkos teológiát végzett a dési kolostorban, amely akkor egyik kényszerlakhelye volt az erdélyi barátok számára. 1956. december 8-án szentelte pappá Isten szolgája Márton Áron püspök, aki maga utazott a szentelés helyére, Désre, és többek között így szólt a szentelendőkhöz: „Eljöttem, hogy a szemetekbe nézzek!”

Pap K. Leonárd OFM szolgálati helyei: Dés: 1956-1959; Désakna: 1959-1968; Dés: 1968-1976; Marosszentgyörgy: 1976-1977; Marosvásárhely II.: 1977-1980; Esztelnek, ferences templom: 1981-1989; Kolozsvár, ferences templom: 1989-2000;  Székelyudvarhely, ferences templom: 2000-től haláláig.

Minden állomáshelyen egy-egy új arca, új erénye mutatkozott meg. Házfőnökként is, és minden beosztásban hűséges, vidám és jóságos lelkipásztorként szolgálta a reá bízottakat. Egész életútjáról vallotta, hogy bárhova is helyezték, mindig valami jó várta, amelyet maga az Úr készített számára, neki csak észre kellett azt venni.

Az erdélyi ferences irodalom tanulmányozásának szentelve életét a ferences lelkiséghez, a Ferences Világi Rendhez, a rendtartomány történetéhez kötődő köteteket és cikkeket jelentetett meg. Példaértékű, hogy összegyűjtötte az erdélyi ferences testvérek életét és munkáját bemutató hagyatékokat, írásokat. Idős korában sokak által keresett gyóntató és lelkivezető volt, erejéhez mérten a legutolsó időszakig fáradozott a lelkek üdvösségén, és az örök életbe vetett hittel készült az Úr Jézussal való találkozásra. Jézusát életében kitartóan szolgálta a 22. zsoltárból választott papi jelmondatának szellemiségében, mindig remélve annak beteljesülését: „Az Úr házában lesz otthonom örök időkön át”.

Pap Leonárd atyában az Erdélyi Ferences Rendtartomány nem csak a legidősebb tagját – nesztorát veszítette el, hanem ő volt az utolsó olyan „erdélyi barát” aki még az 1951-es tartományi feloszlatás előtt jelentkezett a szerzetbe. Hivatásukhoz hűséges rendtársaival átörökítették Erdélyben a ferences lelkiséget, hogy 1989 után az Erdélyi Rendtartomány újraindulhasson és új tagokat vegyen fel. Most rajtunk a sor, az utódokon, „rendi unokákon”, hogy hűségünkkel, odaadottságunkal és odaajándékozottságunkkal éljük ferences hivatásunkat, szolgáljuk a ránkbízottakat és tovább örökítsük a ferences lelkiséget.

Pap Károly Leonárd OFM irodalmi munkásságára vonatkozó adatokat összeállította: Józsa Zsuzsanna A ferences rend és irodalom szolgálatában című írásában, onnan közöljük:

Leonárd atya megjelent vagy kéziratban található írásai: Együtt a szentekkel I. kötet 1966, Kolozsvár, II. kötet 1977, Kolozsvár; Schematizmus 1995, Szászváros, 1996, Kolozsvár; Tanulmányok 1983-tól. Külön füzet; A dési kényszerlakhely. Az erdélyi ferencrend II., 2002, Kolozsvár; A kolozsvári Szt. Bonaventúra Könyvkiadó és nyomda. Rendtartomány, II. rész, Kolozsvár; Szt. Bonaventúra Könyvkiadó kiadványai; Ferences folyóiratok; Ferences kulturális értékek, összegyűjtve; P. Benedek Fidél élete és műveinek bibliográfiája, Csíksomlyó–Kolozsvár, 2000; A Kájoni János alapította nyomda működése; Az Erdélyi Ferences Rend Egyesült Államok kusztódiájának története Kolozsvár, 1995; Erdély katolikus nagyjai (jegyzetek); Erdélyi ferences nyomdák és kiadványok, Csíkszereda, 2009 (Sass Péter szerkesztésében), Ferences életrajzok, A baróti Bodosi fivérek, P. Bodosi Marián Barót szülötte, Barót, 2009; P. Trefán Leonárd élete és irodalmi munkássága, előkészületben, 2010.

Urbán Erik OFM