Rákóczi-díjakat adtak át Marosvásárhelyen

0
3043
A Rákóczi-díjak a marosvásárhelyi Keresztelő Szent János-templomban a díjátadásra várva. Fotók: Bodó Márta

A marosvásárhelyi katolikus gimnázium vezetősége 2019-ben alapította az iskola névadójáról elnevezett díját, hogy megköszönje és elismerje azok tevékenységét, akik ezért az iskoláért, és tágabban is értelmezve a katolikus iskolaügyért tettek és tesznek. Rákóczi-díj-ban részesült korábban Szijjártó Péter magyar külügyminiszter, Potápi Árpád János, a magyarországi nemzetpolitikáért felelős államtitkár, Szabó Ödön képviselő, Holló László Státus igazgatótanácsi elnök, Székely Szilárd János tanár és Márton Gyöngyvér szülőbizottsági elnök. Újabb díjátadásra 2020-ban a járvány és a karantén miatt nem kerülhetett sor. Csak április 16-án tudtak a szervezők újabb díjátadót tartani.

Templomi szertartás keretében tartották meg az ünnepélyes díjátadót a belvárosi Keresztelő Szent János plébániatemplomban , a 11 órakor kezdődő szentmisét követően. Az eseményen a kitüntettek és meghívottaik mellett az iskola tanárai, minden osztályból a többiek képviseletében néhány diák vettt részt. Az eseményt online követhették az érdeklődők. Az idei kitüntetettek: Brendus Réka főosztályvezető a magyarországi nemzetpolitikai államtitkárságról, Kovács Irén Erzsébet szenátor, Oláh Dénes főesperes és Bányász Sándor, az 1948-ban államosított katolikus főgimnázium több mint hetven éve érettségizett öregdiákja.

Az ünnepség szentmisével kezdődött, amelyen nagyon sok mindenért adhattak hálát a diákok, szülők,, tanárok, meghívottak. Balla Imre iskolalelkésszel együtt miséztek a Státus vezetői, tagjai, valamint az egyik díjazott, Oláh Dénes főesperes-plébános is. Balla Imre homíliájában Gamáliel rabbit idézte, aki szerint ami Istentől ered, megmarad, ami pedig nem, azt az idő kirostálja. Éppen ezért emberileg mindent bele kell adni tevékenységeinkbe, majd Isten megmutatja, mert ha tőle való, nem szűnik meg. Azt is elmondta, akik itt összegyűltek, a jó Isten jóságát akarják ünnepelni, azt a jót, ami az emberekben és az embereken keresztül a világban megjelenik.

Ez a jó elsősorban Jézusban van jelen, és a szentekben, Rákócziban ott volt, az iskola névadójában, aki imádságos ember volt, akinek Győzhetetlen én kőszálom kezdetű énekét máig énekeljük templomainkban. Végül azt mondta el Balla Imre, hogy a feltámadàs láncolata erősebb, mint az áteredő bűné, — ebből ki lehet lépni, a szeretet és jóság véget nem érő láncolata megtart.

A szentmise után kezdődött ünnepségen Tamási Zsolt igazgató így üdvözölte a jelenlevőket: „Felemelő érzés, hogy újra Rákóczi-díjakat adhatunk át. Az elmúlt évek során többször mondtam el, hogy ez az esemény rendkívüli. A helyzet úgy hozta, hogy a marosvásárhelyi II. Rákóczi Ferenc Római Katolikus Teológiai Líceum szinte minden eseménye, ünnepsége valamiért rendkívüli legyen. Mert iskolánk története rendkívüli, a többszöri újraindulások sajátos története.”

A szervezők elmondása szerint a díjat az alapításkor mindig Rákóczi erdélyi fejedelmi beiktatásának napján, április 5-én terveztát átadni, mivel ez az idén egybeesett húsvét ünnepével, halasztották április 16-ára, arra a napra, amelyen 1720-ban Rákóczi kíséretével Rodostóba költözött. Tamási Zsolt igazgató nyitóbeszédében erről is elmondta, mint az iskola egész története, szinte minden jelentős eseménye, „a mai nap is rendkívüli. Mert nem a nagyságos fejedelem beiktatásának a napján, április 5-én, hanem ma, április 16-án, a rodostói száműzetésébe való megérkezésének évfordulóján adjuk át a Rákóczi-díjakat. A járványhelyzet minket is korlátok közé szorított, ahogyan a nagyságos fejedelmet is rodostói magánya. Ma ezért is jóval kevesebben lehetünk itt most jelen, mint amennyien lehetnénk. De itt vagyunk, ebben a templomban, s velünk együtt vannak azok is, akik online csatlakoztak.” Majd gondolatát így folytatta: „II. Rákóczi Ferenc nagyságos fejedelem, miután beiktatták Erdély fejedelmévé, első útja ide, a templomhoz, pontosabban az egykor itt álló fakápolnához vezetett, hálaadó szentmisére. Ahogy neki a szabadságharca, egész élete és a templom összefonódott, úgy kapott a mi esetünkben is új értelmet a templom s az iskola.”

Köszöntőbeszéde után az iskola citera-csoportja játszott, Csiki-Harmath Ivett diák pedig szavalattal köszöntötte a díjazottakat. Elsőnek Kovács Irén Erzsébet szenátor vette át a díjat, őt Kovács Zoltán kabinetigazgató mutatta be és laudálta. Őt kitartó és követekezetes munkájéárt díjazták, e munka tette lehetővé, hogy az iskola újraindulhasson.

Brendus Réka, a magyarországi Nemzetpolitikáért felelős Államtitkárság főosztályvezetője a járványhelyzet miatt nem tudott személyesen jelen lenni, az ő laudációját Farkas Balázs csíkszeredai első beosztott konzul olvasta fel, majd Brendus Réka köszönő szavait Brandner Judit Emőke tolmácsolta.

Bányász Sándor, az 1948-ban államosított II. Rákóczi Ferenc Római Katolikus Főgimnázium öregdiákja volt a harmadik díjazott, vele együtt a Sanctus Emericus öregdiákok baráti körének is szólt a díj. Székely Szilárd tanár laudációját Baranka Katalin egykori diák olvasta fel.

Balla Imre iskolalelkész méltatta Oláh Dénest, a marosvásárhelyi Keresztelő Szent János-plébánia esperes-plébánosát, a marosi és küküllői kerületek főesperesét, a negyedik díjazottat. Oláh Dénes számos elismerés és kitüntetés birtokosa, amelyek közül kiemelkedik a 2015-ben odaítélt Orbán Balázs-díj, a 2016-ban a magyar állam részéről adományozott Magyar Érdemrend Lovagkereszt kitüntetés.

Balla Imre elmondta: a díjazott a Bibliát rajongásig szerető ember és lelkipásztor, a Szentírás egyik legelkötelezetebb „lelkipásztor fordítója”. „Nem teológus fordító, hanem lelkipásztor fordító, aki az élet ütemébe zenéli bele az isteni szó erejét, s így hoz létre az egyes emberekben, mint önmagában is, a közösségekben is szimfóniát, és kellemes a léleknek szóló hangzásokat.” Hozzátette: „olyan fordítója az isteni szónak, aki a II. Rákóczi Ferenc Római Katolikus Líceum születésénél, megpróbáltatásainál és a jelenénél is hordozza azon a láthatatlan szakadék fölötti hídon az intézmény anyagi és lelki terheit, miközben bátorít, erősít és vigasztal. Az a fordító, aki Istent viszi bele az emberi struktúrákba, és az emberit emelgeti a kegyelem párájába – mert az Igéből él.”


Az ünnepség utolsó mozzanataként a résztvevők a Vársétányon található II. Rákóczi Ferenc fejedelem mellszobrát koszorúzták meg.

Az ünnepségről szóló beszámolót Tamási Zsolt igazgató szavaival zárjuk: „Mi mindannyian hiszünk és reménykedünk abban, hogy álmaink értékesek, s ezek nem elvehetőek. Nincsenek illúzióink, tudjuk, hogy a küzdelmeink folytatódni fognak. Csak akkor ér végét a küzdelem, ha valaki feladja. S mi nem akarjuk feladni. Lenni, élni akarunk, itt, ebben az iskolában, amelyet azért hozott létre egykor a katolikus egyház, hogy értékeinket itthon megőrizhessük. Ebben a küzdelemben kellenek a példaképek, kellenek a segítő kezek, akikre biztosan számíthatunk.” Mi, akik a beszámolót olvassuk, akik e marosvásárhelyi közösség küzdelmeit követjük, magunk is megcsodáljuk felemelt fejjel viselt, magukat meg nem adó kitartásukat, példaképeink az eszményeinket soha fel nem adó magatartásra. Isten segítse munkájukat!