Schönberger Jenő szatmári megyés püspök húsvéti üzenete

1
334
Schönberger Jenő szatmári megyés püspök. Fotó: Szatmári Egyházmegye

Kedves Pap- és Szerzetes testvérek, Krisztusban szeretett ünneplő Hívek!

Keresztény hitünk legnagyobb ünnepe a húsvét, Jézus Krisztus feltámadása. Szent Pál apostollal együtt én is vallom, ha Krisztus nem támadt fel, hiábavaló a mi igehirdetésünk és a ti hitetek. De, kedves testvérek, mi, akik a liturgia drámájában végigéltük a húsvéti eseményeket, mi, akik az igehirdetésből megismertük Krisztus életét és tanítását, a mai olvasmányban Szent Péter apostol pünkösdi beszédét hallgatva, bár Jézus kereszthalálának fájdalmát nem feledjük, már a feltámadás bizonyosságának örvendhetünk. Amit az apostolok hirdettek, azt hirdeti 2000 éve az egyház, és azt valljuk mi is ujjongó örömmel minden szentmisében: „Halálodat hirdetjük, Urunk, és hittel valljuk feltámadásodat, amíg el nem jössz.”

A gondviselő Isten a világ és az ember teremtésében adta legelső tanújelét mindenható szeretetének. Ámulva csodáljuk a teremtett világot, amit az emberért alkotott, amit gondjaira bízott, hogy az mindenki hasznára legyen. „Kicsoda az ember, hogy törődsz vele és gondod van rá”? – kérdezhetjük a zsoltárossal ma, húsvét szent ünnepén, amikor Isten bölcsességét csodáljuk, aki azzal, hogy feltámasztotta Jézust, az ember végső célját is megmutatta. Ezt a hálátlan, lázadozó, engedetlen bűnös embert Krisztus kereszthalála és feltámadása által megváltotta, Isten fogadott gyermekévé és a mennyország örökösévé, vagyis isteni életének részesévé tette. Testvérek, Krisztus feltámadásában már a mi feltámadásunk is elővételezve megtörtént. Erről beszél Szent Pál apostol a kolosszeiekhez írt levelében, amikor azt mondja, hogy Krisztussal együtt mi is feltámadtunk. Hiszen a keresztség szentségében meghaltunk a bűnnek, és új életre támadtunk Krisztussal. Bár ez az új élet még Istenben van elrejtve, de amikor Krisztus újra megjelenik, vele együtt mi is megjelenünk a dicsőségben. 

Milyen kedves a mai evangéliumi jelenet. Mária Magdolna szavára ketten az apostolok közül a sírhoz rohannak. Megérkezve szembesülnek a tényekkel. Mindketten ugyanazt nézik, mégis egészen más az, amit látnak. János apostol képes a dolgok mögé nézni. Az evangéliuma elején a karácsonyi jelenetben a Kisdedet szemlélve, az Isten örök Igéjét látja. A Tibériás-tó partjáról integető idegenben elsőnek ismeri fel a feltámadt Jézust. Ugyancsak ő az, aki öregen, a Patmosz-szigeti száműzetésében a csillagos eget nézi és a mennyei Jeruzsálemet látja. Ez az apostol, aki előbb ért a sírhoz, Pétert előreengedte, majd ő is bement, és látta, amit látni lehetett: a beesett lepleket és az üres sírt. Látta, és hitt. Vagyis már tudta, hogy Jézus él.

Kedves Testvérek! Egyházmegyénk gondviselés éve, de ugyanakkor mondhatom, hogy a Ferenc szentatyánk által meghirdetett Szent József- és a család éve is segítsen bennünket abban, hogy elsajátítsuk Szent János apostol látásmódját, hogy mi is a hit szemével tudjuk látni a körülöttünk zajló eseményeket.

Istenem, mennyi háborút, öldöklést, rombolást, családi tragédiát és mennyi borzalmat látunk a világban! Természetesen bennünk, hívőkben is felmerül a kérdés, vajon látja-e az Isten ezeket a szörnyűségeket? Ha igen, akkor miért engedi? Miért nem tesz valamit az ártatlanok megmentéséért, és főleg a kicsi gyerekekért? …

Testvérek, ha a hit szemével nézzük a dolgokat, akkor képesek leszünk felfigyelni Isten szeretetére, aki úgy szerette a világot, hogy egyszülött Fiát adta érte, hogy aki hisz benne, annak örök élete legyen. Megértjük Isten irántunk való szeretetét, aki hozzá könyörgő egyszülött Fia kérését nem az utolsó percben, hanem az utolsó perc után hallgatta meg miattunk, amikor feltámasztotta Jézust a halálból. És mi van az ártatlan áldozatokkal…? – A hit szemével nézve, ők célba értek. Már Istennél vannak. Vele élnek, és imádkoznak a gyilkosaikért, hogy ők se vesszenek el. Hiszen ott már mindenkiben Jézus lelkülete él, aki a gyilkosaiért is imádkozott. És ebből a hitből bizalom kell hogy fakadjon. Ugye gyakran mondogatjuk, hogy hiszünk, és mégsem bízunk eléggé a minket végtelenül szerető gondviselő Istenben.

Egy történet szerint a kötéltáncos a város piacterén állította fel sátrát, majd két erős pózna között kihúzta a műanyag kötelet, és ott fenn a magasban mutatta be lélegzetelállító előadását. Egyik legnehezebb és persze a legtöbb nézőt odacsalogató műsorszáma a kötélen való kerékpározás volt. Közönsége lélegzet-visszafojtva leste, hogy szerencsésen átjut-e a kötélen. Ő azonban a mutatványsorozat végére tartogatta a legnehezebbet. Magával vitt egy talicskát a magasba, és ezekkel a szavakkal fordult a közönséghez:

– Hölgyeim és uraim! Mondják meg őszintén: bíznak-e önök abban, hogy minden baj nélkül át tudom tolni a talicskát a másik oldalra?

A közönség soraiból mindenhonnan ezek a kiáltások hallatszottak:

– Igen, igen! Bízunk ügyességedben!

A kötéltáncos minden nehézség nélkül áttolta a talicskát a kötélen, s most újra megszólalt:

– Hadd lássam, kedves nézőim, valóban bíznak-e ügyességemben! Van-e valaki, aki szívesen beleülne a talicskába, hogy átvigyem a másik oldalra?

Szavait néma csend követte. Az emberek csak fejükkel intettek nemet.

– Tehát senki sincs, aki vállalná e különös utazást?

Ismét néma csend volt a válasz. És ekkor egy kisfiú ugrott elő a sorból, és odaszaladt a mutatványoshoz:

            – Én beleülök a talicskába! – jelentette ki bátor hangon.

A tömeg felmorajlott. Féltették a gyermeket, de ugyanakkor csodálták bátorságát. Ő pedig teljes nyugalommal beleült a talicskába. És a kötéltáncos is teljes nyugalommal tolta a talicskát. Mélységes volt a csend. Csak amikor befejeződött a mutatvány, akkor tört fel a hatalmas taps. A földet ért gyermeket körülvették a felnőttek:

            – Nem féltél? Nem izgultál? Honnan merítettél ekkora bátorságot magadnak?

A gyermek nyugodt mosollyal az arcán a kötéltáncos felé mutatott:

            – Ő az én apám!

Kedves Testvérek! Igen, a hit próbája a bizalom. Szent József vállalta, hogy beleül Isten „talicskájába”, teljesen rábízta magát, engedelmesen követte a gondviselő Mennyei Atya akaratát. Az apostolok, a vértanúk és az egyház szentjei a feltámadás hitéből erőt merítve merték Istenre bízni életüket, sorsukat, és teljes bizalommal fogadták Isten rájuk vonatkozó akaratát. Ma, sok más egyéb mellett, a világjárvány az, ami próbára teszi hitünket. De bármilyen nehéz megpróbáltatás érjen is, ha hittel valljuk Jézus Krisztus feltámadását, nem fog meginogni a bizalmunk Isten gondviselő szeretetében, aki Szent Fia feltámadásában megmutatta, hogy milyen életet, sorsot szán nekünk. A Jézus Krisztus halála és feltámadása által megszerzett örök élet képes mindenért kárpótolni.

Ezekkel a gondolatokkal kívánok mindenkinek áldott húsvéti ünnepeket, bátorságot a tragédiákkal és a megpróbáltatásokkal való szembenézéshez, valamint hitet és ebből fakadó rendíthetetlen bizalmat a gondviselő Mennyei Atya szeretetében! Krisztus feltámadt! Valóban feltámadt!

Schönberger Jenő szatmári püspök