Kinek valók a lelkigyakorlatok, milyen fajtái vannak az elcsendesedésnek – teszi fel a kérdést a riporter Lukács János jezsuitának, aki jelenleg a magyarországi Manréza lelkigyakorlatainak szervezője. A Keresztény Szó márciusi számában olvasható interjú e kérdése mindannyiunknak szól, nagyböjtben, és keresztény életünkben sokszor: amikor döntés előtt állunk, amikor fordulóponthoz érkezett életutunk, amikor jó volna visszatalálni az első szeretethez… Lényegében mindig, amikor a megbolydult világban meglódulni érezzük, kicsúszni a talajt a lábunk alól. De nem is kellene megvárni ezt a pillanatot, Istennel való kapcsolatunkat karban kell tartani, mint ahogy szintén állandó odafigyelést igényel minden kapcsolat: a családi, baráti, munkatársi, egyházi közösségi. Az alkalmas idő mindig a ma…
Lukács János lapunkban olvasható válasza: a lelkigyakorlat mindazoknak való, “akik szeretnének imádkozni, vagyis előre szeretnének jutni Isten megismerésében, és, megnyitva magukat a szeretetére, életüket új irányba állítanák”. Legyen ez nagyböjti iránymutató gondolat minden kedves olvasónk számára is.
Az elmélyüléshez igyekszünk további olvasmányokkal hozzájárulni: betekinthetnek a főegyházmegye 20. századi vértanúi közül ezútal Boga Alajos kora történelmi hátterének rejtelmeibe; nagyböjti lelkigyakorlatos elmélkedésként Munkácsy Mihály Ecce homójáról olvashatnak. A képet mint festményt és mint vallási, teológiai tanítást elemzi a képzőművészeti tanulmányokat is folytatott Portik Noémi M. Klarissza ideiglenes fogadalmas szerzetes.
Munkácsy Ecce homo című képéről szóló írásunkat Munkácsynak a festményhez készült vázlataival illusztráltuk 
Nevek és sorsok sorozatunkban a József név egyik viselője, Tóth József Alpár teológiai hallgató mellett Farmati Anna SSS és Olasz Béla diakónus nevéről olvashatnak.
Legyen gyümölcsöző a nagyböjt hátralévő időszaka minden kedves olvasónk számára!
