A panasz nem a hitetlenség, hanem éppen a hit kifejezője

Online biblianapot tartott a KMB a szenvedő igazról

0
739
„Istenem, Istenem, miért hagytál el engem?” (Mk 15,34). Fotó: Szász István Szilárd

Istenem, Istenem, miért hagytál el engem? mottóval a Katolikus Magyar Bibliatársulat (KMB) nagyböjti online biblianapot szervezett március 13-án. A programon részt vettek Szlovákiából, Magyarországról és Erdély különböző településeiről: Nagyváradról, Marosvásárhelyről és környékéről, Székelyudvarhelyről, Gyergyószentmiklósról, Csíkszeredából és környékéről, Szentegyházáról, Sepsiszentgyörgyről, Kézdivásárhelyről stb. A 22. zsoltár elimádkozásával ráhangolódtak a résztvevők a mély téma kibontására.

Zamfir Korinna egyetemi professzor előadást tartott Jézus, a szenvedő igaz a Márk evangélium tükrében címmel. Az előadás a 22. zsoltár és a Márk evangélium szenvedéstörténete, valamint az ószövetségi írások és a szinoptikus evangéliumok szenvedéstörténetének összevetése nyomán zajlott.

Elsőként a panaszzsoltárok jellemzőit tisztázta előadásában. Legalább a zsoltárok egyharmada ebbe a csoportba tartozik. Fontos támpont, hogy a panasz nem a hitetlenség, hanem éppen a hitnek a kifejezője. Az ószövetségi hívő ember tudta és vallotta, hogy nincs más Isten, csak Jahve, aki szent, szabadító, igazságos. Mindezt Isten cselekedeteiből meg is tapasztalta a zsidó közösség számtalanszor. Ezek fényében érthető, hogy a szabadítás elmaradása miatt fájdalommal önti ki szívét a szenvedő, aki legnagyobb gondjaként azt éli meg, hogy Isten elhagyta őt: „Istenem, Istenem, miért hagytál el engem?”

A 22. zsoltárban érzékelhető a feszültség a megmentő Istenbe vetett bizalom, hit és az ártatlanul szenvedő ember panasza között. A múltban felismert szabadító Isten mint atyja, anyja, bábája hozta ki az embert az anyaméhből. Most, szenvedése idején az ártatlanul szenvedő lelkére próbál beszélni Istennek, akinek alaptermészetével nem fér össze mindaz, ami jelen helyzetben tapasztalható, vagyis hogy elhagyja a szenvedőt. Ezért mély kiáltásban fogalmazza meg kérését a zsoltáros az első rész végén: „Uram, ne légy távol tőlem!”

A második részben nagy hangulatváltás áll be azt sugallva, mintha már megtörtént volna a szabadítás és a zsoltáros Isten dicséretét zengi, a Föld nemzetei, népei, a meghaltak szintén Őt imádják majd.

Ezt követte a program során Jézus szenvedéstörténetének tanulmányozása Márk evangéliuma szerint. Ez az evangélium a 70-s évek elején íródott, amikor a zsidóság számára fontos esemény történt: a templom és a szent város, Jeruzsálem lerombolása.

Indulásként az előadó pontosította, hogy Márk evangéliuma, de a többi evangélium sem jegyzőkönyve Jézus szenvedéstörténetének, hanem teológiai gondolatokkal átszőtt eseménysor, amely a feltámadás fényében íródott. Tehát nem a történelmi precizitás a lényeges az evangéliumokban, hanem az a tapasztalat, amit az evangélisták Jézussal megéltek. Úgy mutatták be Jézus életének eseményeit, hogy ószövetségi motívumokat építettek bele elbeszéléseikbe. Ez különösen jellemző a szenvedéstörténet leírására, amely a panaszzsoltárok motívumait használta fel.

Ezután a szinoptikusoknál található szenvedéstörténet eseményeit állította párhuzamba az előadó, rávilágítva az ószövetségi motívumokra. Így: az Istenem, Istenem, miért hagytál el engem? kiáltás a 22. zsoltárból, a sötétség, mint Isten ítéletének szimbóluma Ámosz és Jóel prófétáknál, a szenvedő kiáltása, összetörettetése a 22. zsoltárból, az ellenségért való ima Sirák fia könyvéből, az emlékezzél meg rólam kérés Sámson imájából, Jézus utolsó mondata: Atyám kezedbe ajánlom lelkemet felkiáltás a 31. zsoltárból, a csodálkozók csóválták fejüket, szintén a 22. zsoltárból.

Az előadás végkicsengése megerősítette, hogy az evangélisták úgy írták le a Jézussal kapcsolatban megélt tapasztalataikat, hogy beleszőtték az Ószövetség motívumait, annak igazolására, hogy Jézus a megígért Messiás. Így mélyült el a felismerés, hogy Jézus keresztje nem a botránynak, hanem a szeretetnek a szimbóluma lett a hívő ember számára.

Rövid szünet után kiscsoportban folytatódott a 22. zsoltár és a Mk 15,21-39. részek feldolgozása, bővebb kibontása. Ezt kérdések segítették, majd kreatív elemek, pl. levélírás Jézushoz, a szenvedéstörténet egyik szereplőjével való azonosulás által, ugyanakkor megfogalmazódtak a saját személyes szenvedéseink idején megélt tapasztalatok, a továbblépési lehetőségek feltérképezése, a környezetünkben levő szenvedők felismerése, az értük megtehető tevékeny szeretet konkrét módjainak megnevezése.

Minden csoport azt tapasztalta, hogy bizalmas, őszinte, lélek mélyéig ható felismerések, megnyilvánulások jellemezték a csoportok foglalkozását és a kijelölt 55 perc rövidnek is bizonyult a tevékenységhez.

A beszámolók által tovább gazdagodhattak a résztvevők a csoportmunka kiértékelése során. Közös ima zárta a tartalmas lelki programot, amely segítségül szolgál a nagyböjti készület idejére, a megváltás és a feltámadás misztériumának átélésére.

Ezúttal is mindannyiunk köszönetét tolmácsoljuk a biblianap szervezőinek, előadójának és munkatársaiknak, akik számára a jó Isten bőséges áldását kérjük.

Páll Ildikó