Nagyböjt: lemondani önmagunk becsapásáról

0
724

A testi-lelki fájdalom-fájdalomérzékelés témája néhány éve foglalkoztat: érzelmi, lelki reakciók hogyan válhatnak fizikai tünetekké. Hosszú ideig nemigen hittem mindezt, lassan győződtem meg arról, hogy van ám itt összefüggés, ráadásul sokkal többeket érint, mintsem gondolnánk! Így nagyböjt elején aktuálisnak érzem, hogy a böjt és befelé fordulás időszakában erre is gondoljunk, ezzel is szembenézzünk.

Az egész elmúlt évi vírushelyzet, bezártság a társas kapcsolatok lehetőségének beszűkülésével együtt félelmet, bizonytalanságot okozott, és mindez sokaknak okozott különféle lelki-testi gondokat. Az ember társas lénynek teremtetett, a szűk térbe való be- és összezártság nem az egészséges, kívánatos életmód. Nem csoda, ha gyermek-felnőtt különféle tüneteket produkál. Pusztán a nem látható, nem kiszámítható közeljövőtől, a vírusfenyegetéstől való állandó félelem, aggódás is megbetegít – vagy furcsa pályákra, hangos és agresszív tagadásba terel… Ha a feszültség, a lehetőségektől való megfosztottság hosszabb ideig fennáll, bármilyen erős szervezetet megvisel. Nem gyengeség ez, hanem éppen a szervezet ellenállóképessége! Állandó védekezésre felkészülve, folytonos – és nem tudatos – stresszben él ilyen helyzetben az ember. Még a hívő is. Nem szégyen, hanem az Isten által okosan megalkotott emberi szervezet csodája. Az ember dolga e csodát kiismerni és jól élni vele! Itt az alkalmas idő arra is, hogy szembenézzünk testünk adottságaival, lehetőségeivel és korlátaival. A hívő ember néha annyira csak a lelkével foglalkozik, hogy elfelejti: a test és a lélek együtt alkotja emberi  mivoltát. A testkultusz túlzás, de teljesen elfeledkezni a testről ugyanúgy a Teremtő semmibe vevése. Lelkileg is lehet “ínyencekké” válni… Mint nagyon sok dolog az életünkben, az arany középút a legjobb vezérelv.

A lelkünk és pszichénk jelzéseit figyelni kell, a kínos érzéseket pedig nem elnyomni, hanem odafigyelni rájuk mint jelzésekre. A bánatot, haragot nem lenyelni kell mint olyan érzéseket, amelyek egy jó keresztényhez nem illenek… Hiszen amiről nem veszünk tudomást, amit elnyomunk, sokszorosan megbosszulja magát. Elfojtunk egy érzést, de nem legyőzzük, csak elnyomjuk, nem egy helyen, hanem sokszorosan és sok váratlan helyen, alkalommal tör elő. Ha nem dolgozunk az ilyen érzéseinkkel, ha tudomást sem veszünk róluk, előjönnek testi tünetek formájában: fej-, gyomor-, hátfájás, gombóc a torokban, reszketés, szédülés, megmagyarázhatatlan rosszullétek… A test jelez, hogy itt az ideje szembenézni magunkban mindazzal, ami ott van, nem jobbat mutatni, mint amik vagyunk. Nem elfojtani, ami végső soron Isten tudtával, teremtő akaratából mint lehetőség és képesség bennünk van.

Nagyböjti utunkon olykor ez: a magunk becsapásáról való lemondás segít az Úrhoz közelebb kerülni.  

MEGOSZTÁS