A böjt mindig egy kezdet is

0
335
Szeretem a zenében is megélni a böjtöt, ezért ilyenkor lágy, halk hangzású, mindössze egy vagy két hangszeres darabokat hallgatok. Fotó: Pixabay

A nagyböjti szentidő számomra a csend, a lelki nyugalom, az Istenre figyelés ideje és mindig egy kezdet is. Igyekszem kizárni mindazt, ami zajos, hangos, ami elvonja a figyelmem a lelkemről. A zene a mindennapjaim része: zenét művelek, zenét tanulok, zenével szórakozom, zenével imádkozom – írja Jánó Kinga, akit arról kérdeztünk, hogyan éli meg a böjtöt.

Nagyböjt idején a hústilalmat, a szórakozás és a hangos zene mellőzését, a háromszori étkezést stb. úgy foghatjuk fel, mint formaságokat, amelyeknek semmi közük nincsen az istenkapcsolathoz. Különösen most, hogy azt is mondhatjuk, az egész elmúlt évben bizonyos szinten böjtöltünk. De a múlt év az istenkapcsolatokat is megváltoztatta, és mennyivel szorosabb lehetne az, ha minden évben megélnénk az egymásra figyelés, az Istenhez való közeledés időszakát a böjt keretein belül. Engem ezek a „formaságok” abban segítenek, hogy háttérbe szorítsam az emberi vágyaimat, s annál inkább megtaláljam Istent, aki mindannyiunk szívében ott lakik. Mindezeket a böjti szokásokat azonban magamra formálom: fontos a hús mellett az édességek háttérbe szorítása, a reggeli és esti zsolozsma elvégzése.

Fotó: Pexels

A nagyböjti szentidő számomra a csend, a lelki nyugalom, az Istenre figyelés ideje és mindig egy kezdet is. Igyekszem kizárni mindazt, ami zajos, hangos, ami elvonja a figyelmem a lelkemről. A zene a mindennapjaim része: zenét művelek, zenét tanulok, zenével szórakozom, zenével imádkozom. De nagyböjt idején különösen figyelek arra, hogy a zene most ne legyen a szórakozásé, helyette a pihenésé. Szeretem a zenében is megélni a böjtöt, ezért ilyenkor lágy, halk hangzású, mindössze egy vagy két hangszeres darabokat hallgatok. A nagyböjt a lelki nyugalom ideje is számomra, hiszen a csend és az imádságos zene is segít ezt megteremteni bennem. Igyekszem többet lenni természetközelben, elvonulni, szaladni odakint, oldani mindent magamban, ami feszültté, ingerlékennyé tehet. Mindezek már kialakítják a teret és a lehetőséget az Istenre való figyelésre: a csendben és a természetben könnyebben megérzem, milyen feladataim vannak, mit szán nekem az Isten, és hogyan kell azokat megvalósítanom. Sokszor érzem azt, hogy előttem van a feladat, tudom, mit kell tennem, de nem tudom, hogyan. Ezek az Istent hallgató időszakok segítenek rájönni a hogyanra, megtalálni magamban az akadályokat, amelyeket észrevétlenül alakítottam ki.

Mindez által a nagyböjt számomra mindig egy kezdet is: elkezdek járni azon az úton, amelynek végén valamivel újabb, gazdagabb ember érkezik a Megváltó elé.

Jánó Kinga

Az írás megjelent a Vasárnap 2021. február 14-ei számának Közelebb kerülni Istenhez és önmagunkhoz. Hogyan böjtölünk mi? című összeállításában.