Jakubinyi György: Magnificat!

Könyvajánló

0
695

Adalékok egy önéletrajzhoz az alcíme a 324 oldalas kötetnek, amelyet Jakubinyi György nyugalmazott gyulafehérvári érsek Magnificat! címen adott ki, s amely születésnapjára, február 13-ára készült el a Verbum Kiadó gondozásában.

A címválasztásról így ír a szerző: „Meg kell magyaráznom a könyv címét is. A latin Magnificat!, Magasztalja lelkem az Urat!, a Boldogságos Szűzanya Szent Erzsébetnél tett látogatása alkalmával elzengett himnuszának első szava (Lk 1,46–55). (…) Amikor Márton püspök úr 1969-ben pappá szentelt minket, tizenhat diakónust négy egyházmegyéből, én jelmondatként a Magnificatot választottam. (…) Amikor segédpüspök lettem, püspöki jelmondatot kellett választanom. Kitartottam a papszentelési jelmondatnál akkor is, és a megyésérseki rangra emelésnél is.”

Fontos kiadvány ez, hiszen visszatekintés, pályakép, kordokumentum. A kötet születéséről az utószó és előszó szerepét egyként betöltő ajánlójában ezt írja Jakubinyi György: „A pillanatról, amikor Kis Szent Teréznek elöljárója megparancsolta, hogy írja meg lelki önéletrajzát, így vall a szent: letérdeltem a Mária-szobor előtt… s könyörögtem: vezesse kezem, hogy egyetlen olyan vonást se tegyek, amely ne volna kedves előtte (…). Ezt tettem én is, amikor elkezdtem önéletrajzi adalékaimat írni. Óriási a különbség: nem vagyok szent, és lelki atyám nem parancsolt rám, hogy megírjam emlékeimet. (…) Tudatában vagyok annak, hogy élményeim Erdély volt érsekeként és örmény apostoli kormányzójaként részei már a helyi egyháztörténelemnek. Azt is tudom, hogy önéletrajzban nem lehet mindent elmondani őszintén. Sok élő vagy már meghalt személyt érintenek az élmények. Vannak azonban olyan élmények, amelyek érintik a közéletet, főegyházmegyénket, és ilyenkor bölcsen kellene adatokat közölni a tények feltárása miatt. Mivel ilyen a helyzet, nem mertem írásomnak az Önéletrajz címet adni, mert vannak lelkiismereti ügyek, mint például élő személyek becsülete (még akkor is, ha számomra már nincs becsülete) stb., amiket figyelembe kell venni. Eszerint minden önéletrajz szubjektív (alanyi), a vallomást tevőt tükrözi. Éppen ezért a jelen könyvben leírtakról is azt mondom: én így láttam, így éltem meg, de mindig készségesen elfogadom a kritikát, mert téves rögződések is vannak.”

Jakubinyi György püspöki és érseki, valamint örmény apostoli kormányzói tevékenységének általa fontosnak tartott eseményeit emeli ki, és a kötetbe bekerült listák, felsorolások a tőle megszokott alapossággal történelmi eseményeket örökítenek meg: a csíksomlyói fogadalmi búcsú (pünkösdszombat) főcelebránsai és szónokai listáját olvashatjuk a könyvben a változás utáni időből, 1990-től; a Szent István Királyról elnevezett erdélyi ferences rendtartomány tartományfőnökeinek nevét; a búcsús szentmisék időpontjait, helyszíneit, főcelebránsait és szónokait; az erdélyi püspökök részvételét a csíksomlyói búcsún 1990-ig; Isten szolgája Márton Áron gyulafehérvári megyéspüspök püspöki nemzetségtábláját (genealógiáját); a romániai Katolikus Örmények Ordináriátusa apostoli kormányzóinak nevét; a szerző, Jakubinyi György által végzett szentelések, bérmautak listáját; találkozásokat a pápákkal; püspöki szinódusokon való részvételek dátumait és részleteit; zarándokutakat, lelkigyakorlatokat; részvételét szentté és boldoggá avatásokon…

Mindezek egyenként is érdekességek, amelyekről egy-egy interjú, vallomás készülhet majd a közeljövőben, hiszen egy olyan kulcsfontosságú pozíció, mint az erdélyi érseké, sok érdekes részletre, mozzanatra alkalmat adott rálátni, aminek megírása még ezután következhet – ezért is a kötet szerény alcíme: adalékok… Hiszen a visszatekintés korántsem teljes, bár olyan életrajzi kulisszák mögé is betekintést enged, amire míg hivatalban volt, nem volt sem alkalom, sem idő, sem erő megfogalmazni. Éppen ezért a kötetben a listák és adatok mellett olvasmányos, kedves és vidám epizódok is helyet kaptak az életút megrajzolásában, hiszen az életrajzi visszatekintő kitér a gyökerekre, az iskolákra, a papi hivatás kezdeteire és kibontakozására, a gyulafehérvári kispapi évekre (1963–1969), a szatmári titkári évre (1969–1970), majd a világegyház szívében, Rómában folytatott tanulmányok éveire (1970–1974), ezután újra Gyulafehérvárra kalauzol, az 1974–1992 közti teológiai tanári évekbe, majd az 1990–1994 közt segédpüspökként megélt évekre. Természetesen képet rajzol Isten szolgája Márton Áron püspökről, a hitvalló vértanúról, és Bálint Lajos megyés püspök beiktatásáról, saját püspökszenteléséről Csíksomlyón, Mária lábánál. Képet ad Jakubinyi György Szűzanya-tiszteletéről és kedvenc szentje, Kis Szent Teréz jelentőségéről az életében.

A kötet tartalmaz egy átfogó bibliográfiát Jakubinyi György tudományos munkásságáról, köteteiről és publikációiról, valamint egy képmellékletet, amelyben eddig nem ismert fotókon néhány, életpályája szempontjából meghatározó személy, esemény képét is láthatjuk. Végül, de nem utolsósorban álljon itt a nyugalmazott érsek szép valomása: „VI. Szent Pál pápa is hangsúlyozta, hogy az édesapák sohasem mennek nyugdíjba – csak az állásából, a foglalkozásából –, mert a családdal szemben haláláig tart az édesapa feladata. A püspökségről le lehet, sőt, le is kell mondani, de az atyaság megmarad.”

A kötet megrendelhető a Verbum Kiadó webáruházában.