Használjuk ki, hogy lelkünk javára váljon

1
489
Fotók: Pixabay

A nagyböjt kezdetén egyházunk Szent Pál apostol szavait idézi: „Nézzétek, itt a kellő idő” (2 Kor 6,2). Isten megadta ezt a szentidőt számunkra. Használjuk ki úgy, hogy lelkünk javára váljon. Azzal a kéréssel szembesítettek, hogy néhány sorban írjam le: milyen gondolatokkal készülök az idei nagyböjtre, milyen böjti szokásokat őrzök magamban, és a járvány okozta megszorítások közepette még miről mondhatna le az ember ebben a szentidőben.

Édesanyám annak idején a nagyböjtöt a II. vatikáni zsinat előtti böjti fegyelem szerint tartotta és tartatta meg továbbra is velünk. Ő sehogy sem tudta elfogadni azt a könnyítésnek látszó böjti fegyelmet, amelyet napjainkban kíván meg az egyházunk. A korábbi böjti fegyelem csak bizonyos eledelektől való megtartoztatást foglalt magában. Egyházunk most a böjt fogalmát átértékelve az Izajás prófétánál leírt „igazi böjtöt” helyezi előtérbe. A prófétánál Isten elvárását így olvassuk: tudjátok meg, milyen az a böjt, amit kedvelek: „törd össze a jogtalan bilincseket, oldd meg az iga kötelékeit, bocsásd szabadon az elnyomottakat, törj össze minden igát. Törd meg az éhezőnek kenyeredet, a hajléktalanokat fogadd be házadba, a mezítelent öltöztesd fel és ne fordulj el embertársad elől” (Iz 58,6–7). Joel prófétánál így hangzik Isten üzenete: „A szíveteket szaggassátok meg, ne a ruhátokat” (Joel 2,13). Vagyis böjtöltessük meg a szívünket. Ne kapjon táplálékot a gonoszság, a gyűlölködés, a harag, a bűnös szenvedély. Mit használna az embernek, ha a negyvennapos böjt régi előírásait lelkiismeretesen betartaná, ha az ételtől megtartóztatná magát, de a bűnöktől nem? Mit használna a testi böjtölés, ha szavaival, viselkedésével bántaná Istent és embertársait? Az igazi böjt abban áll, ha az ember távol tartja magát a bűntől, leküzdi a kísértéseket, gyakorolja a szeretetet, minél több jócselekedetet tesz. Ez nem zárja ki a testi böjtöt sem, arra is szükség van mint eszközre, hisz edzi az ember akaratát, előmozdítja a lélek diadalát a gonosz ármánykodása felett. Minden nagyböjti szentidőben, így az ideiben is szeretném egyházunknak ezt az irányvonalát követni, a negyven napon át böjtölő és imádkozó, a kísértéseket leküzdő Jézus Krisztus nyomdokaiban járni.

A nagyböjti szentidőben gyermekkorom legkedvesebb ájtatossága a keresztúti ájtatosság végzése volt. Nagy élményt jelentett számomra, szívesen vettem részt rajta ministránsként. Mivel abban az időben a csíkszentsimoni híveket a Csatószegen lakó plébános látta el, egy héten csak egyszer volt keresztúti ájtatosság, amelyen szép számmal vettek részt a hívek és a gyermekek is. Mi, gyermekek a plébános úrral végigjártuk az egyes stációkat, a keresztút végén pedig keresztcsókolásra vonultunk fel. Annyira belém ivódott ez az ájtatosság, hogy püspökként a nagyböjti szentidő minden napján elvégeztem, ha nem kellett házon kívül lennem. Úgy tapasztaltam, hogy a templomba járó híveinknek is közkedvelt nagyböjt ájtatossága. A Szent József-kápolnában, ahol naponta misézni szoktam, az idejáró hívek e szent időben mindennap elvégzik ezt az ájtatosságot. Nagyon jó eszköz arra, hogy újra és újra átéljük: mit tett értünk Jézus. Ezért nagyon ajánlom, hogy minél többen vegyenek részt rajta a nagyböjt folyamán.

Napjaink nagy megpróbáltatásai közé tartozik a koronavírus, amely az ellene folytatott küzdelmünkben bizonyos böjtre fogott minket. Sok mindenről le kellett mondanunk, s úgy néz ki, hogy továbbra is így lesz, ebben a nagyböjti időben biztosan. Sokan nehezen viselik ezeket a korlátozásokat. Vannak, akik fittyet hánynak rá, próbálnak kitörni a zártságból, másokat is sztrájkra buzdítani, mindezzel veszélyeztetve a többség egészségét. Az igazi hívő ember magára veszi ezt a keresztet, és Jézus nyomdokain járva hordozza. Úgy gondolom, igazi nagyböjti böjtölés lenne, ha ezeket a minket érintő korlátozásokat igazi keresztény lelkülettel élnénk meg. Tegyük is meg azért, hogy megtapasztaljuk, amit Jézus mondott: „Vegyétek magatokra igámat… az én igám édes, az én terhem könnyű” (Mt 11,29–30).

Tamás József ny. segédpüspök

Az írás megjelent a Vasárnap 2021. február 14-ei számában.