Kevesebbet a testnek, többet a léleknek!

0
611
Fotók: Pixabay

Négy kérdés fogalmazódott meg bennem a böjttel kapcsolatban. Mi volt régen? Mit tapasztaltam meg? Mi van ma? Mit szeretnék, hogy legyen? A kérdésfelvetéseim családi beszélgetéshez, közös nosztalgiázáshoz és gyerekkori emlékek felelevenítéséhez vezettek. A szüleim meséltek a saját, a dédszüleim és a nagyszüleim böjti szokásairól, ugyanakkor elgondolkodtam azon, én mit vettem át a böjti szokásaikból, milyen új dolgokkal egészítettem ki azokat a böjt fogalmának egyéni és társadalmi értelmezései alapján.

Mi volt régen?

A nagyböjti szent időt, negyven napot háromnapos táncmulatság, bál előzte meg, amely húshagyókedd éjfélekor ért véget. Ekkor kezdődött a nagyszombati feltámadási körmenetig tartó szigorú böjt. Miért is nevezték szigorúnak? Hamvazószerda utáni nap kilúgozták a főzésre használt edényeket és zsírral nem főztek húsvétig. Állati eredetű termékeket (tej, tojás, hús) nem fogyasztottak. Csak tiszta vizet és gyógyteákat ittak. Legfontosabb eledel az aszaltgyümölcs (körte, alma, szilva, szőlő) és az abból készült „leves”, a lopótya (tojás nélküli laskatészta megfőve egy kis olajjal), a szilvalekváros puliszka, a sült és főtt pityóka volt. Semmilyen mulatságot nem tartottak. Sötét ruhákat viseltek. A fekete keszkenő kötelező volt. Hamvazószerdán és nagypénteken kötelezően feketébe öltöztek, állatokat nem fogtak be. A fiatalok nem jöttek össze, nem találkoztak az utcán. Csendben, beszélgetve folytak a kalapkötő céhek. Keveset rádióztak. Sokat imádkoztak. A keresztút kötelező volt mindenkinek. Nagyhéten minden este elmentek a falu egy-egy keresztfájához és arrafele menet végezték a keresztutat. Nagypénteken a szertartás előtt a Kálvárián volt a keresztúti ájtatosság… Szigorú szokások, rutinok alakították régen a nagyböjti időszakot. A közösség minden tagja megtartotta, mert nem szerette volna, hogy megszólják, a falu szájára kerüljön. A vallási és egészségi szokások egyensúlya jellemezte a húsvétra való készületet… 

Mit tapasztaltam?

Hamvazószerda és nagypéntek volt számunkra szigorú böjti nap. Leggyakrabban ezeken a napokon csak egyszer ettünk petrezselymes pityókát, pattogatott kukoricát vagy cukrosvízben főtt törökbúzát, puliszkát lekvárral, paszulylevest. A hús fogyasztása kizárt volt. Nagyon sok volt a gyümölcsleves ebben az időben. A negyven nap alatt édesanyám szerdánként és péntekenként mindig húsmentesen főzött. Kedvenc eledelem volt a pirítóskenyér teával és a kenyérpánkó lekvárral.

A szüleim mindig felhívták a figyelmem arra, hogy nem elég csak betartani a szokásokat, hanem a böjtben illik valamiről lemondani, többet kell imádkozni. Nemcsak a test tisztulásával kell foglalkozni, hanem a lélekével is. Valóban egyszerűbb lemondani valamiről, nem enni és nem inni, mint valami magasztosabbat tenni. Az igazi böjtben közelebb kell kerülni önmagunkhoz és Istenhez. A tartalmas böjt ön- és istenismerettel kell társuljon. A szokás, a rutin nem elég, azok csak formaságok, külsőségek…

Mi van most?

Felnőttként sok mindent átvettem a szüleimtől, de a böjtöt saját egyéniségemre is formáltam. Fontosnak tartom, hogy a szervezetem megtisztuljon, hogy ebben az időszakban egészségesebben, tudatosabban táplálkozzam. A húsmentességre én is törekszem a mai napig. Igyekszem mindig valamiről valamiért lemondani. Kerülöm a zajos mulatságokat. Igyekszem a televíziót és a zenehallgatást háttérbe szorítani. Fontosnak tartom, hogy ebben az időszakban lelkiolvasmányokat, vallásos tárgyú regényeket, verseket olvassak. Hiszek abban, hogy csak ép testben lehet ép a lélek. Úgy érzem, hogy a mai világban háttérbe került a lelki töltet keresése. A böjt számomra a lelki töltődést jelenti. Zavar, hogy a mai emberek a böjtöt orvosi, egészségügyi szempontból értelmezik és nem vallásos értelemben. A testi egészségügy elsőbbséget élvez a lelki egészségüggyel szemben napjaink böjti időszakjaiban. A régiek egyensúlya felborult…

Mi szeretnék, hogy legyen?

Valójában ez egyelőre utópia, de lépésről lépésre megvalósítható. A kérdés megválaszolása is kitűnő családi beszélgetési téma volt, és most minden családtag hangján szólok. Fontos számomra, hogy ne csak egészségkúra legyen a böjt! Szeretném, hogy a böjt folyamán testileg és lelkileg is ujjá tudjak születni, meg tudjak tisztulni, hogy ez a negyven nap tudatos lelki-szellemi befelé figyelés legyen. Célom, hogy ne az evés, ivás legyen kérdés, hanem az, hogy többet tegyek Istenért, embertársamért és önmagamért, hogy többet imádkozzak, lelkileg feltöltődjek olvasás, lelkigyakorlat, beszélgetés által, hogy ne előírásként fogjam fel a böjtöt, hanem önkéntesen tegyem, lehetőségként fogjam fel, hogy legyen célja mindennek, amiről lemondok vagy megfogadok, hogy ne szokások, hanem tudatos egyéni elhatározások, tettek, gyakorlatok jellemezzék a húsvét előtti felkészülést.

Az írás rövidített változata megjelent a Vasárnap 2021. február 14-ei számának Közelebb kerülni Istenhez és önmagunkhoz. Hogyan böjtölünk mi? című összeállításában.