Farsangtemetés Csíkban

1
535

Nagyböjt előtt szokás a farsangtemetés: vidám, álarcos felvonulással, tréfás jelenetekkel ünneplik. Egyben a telet is temetik szimbolikusan, várva a tavaszt. A telet tűzgyújtással, nagy zajjal is űzik. Csúcs Mária képriportja segítségével a Csíkmenaságon és Csíkcsobotfalván megtartott farsangbúcsúztató ünnepséget mutatjuk meg.

Farsang időszaka vízkereszt napjától hamvazószerdáig tart. Néprajzkutatók, köztük a vallásos néprajz szakértői különféle érdekességeket gyűjtöttek, jegyeztek fel. Például hogy a vízkeresztet követő első hétfőnek a hajdani neve regelő hétfő (dies lunae post trium regiem diem), titokzatos képzetvilágát Dömötör Tekla kutatta, ennek alapján elmondható: a megjelölés magába foglalta a lakomázás, nagy ivás, áldomás értelmét, ezen túlmenően a szerencsés évkezdésre, a termékenységet, a boldogságot biztosító szerencsekívánatokra is utal, mint Nyugat-Magyarországon a regölés.

Bálint Sándor azt jelzi: a vízkeresztet követő vasárnapok nevei az Érdy-kódexben így szerepelnek: első menyegzős, másod menyegzős, harmad menyegzős vasárnap, azaz ekkor az egyház nem tiltja a menyegzőket, a pap a szószékről ilyenkor hirdette ki a házasulandókat. Az utolsó ezek sorában a farsangvasárnap, húshagyóvasárnap: a hamvazószerda előtti vasárnap.

Vidékenként változó a farsangvégi rituális temetés menetrendje és a hozzá kapcsolódó népszokások. A “gonosz telet” egy felöltöztetett szalmabábú (Illés) jelképezi, betegségét egy “orvos” állapítja meg. Amikor a tél kimúlik, siratják, búcsúztatják, majd az ünneplők “utolsó útjára” kísérik, egy erre kijelölt helyen elégetik a szalmabábut. A kíséret, állatfigurák, ördögöket, furcsa figurákat megjelenítő jelmezekben, nagy csörömpöléssel vonul.

1990 óta a Hargita Megyei Művelődési Felügyelőség a Hargita Megye Tanácsa védnöksége mellett minden évben más-más helyszínen megszervezi a hagyományőrző csoportok farsangbúcsúztató seregszemléjét, ahol a megye összes néprajzi tájegységei képviseltetik magukat.

Csík vidékén a járványhelyzet miatt nem egységesen, a szokás szerint változó helyszínen, együtt, hanem minden falu külön-külön ünnepelte és temette idén a farsangot.