Jakubinyi György: Hogyan sikerült védőszentjeimet követni

A 75. éves nyugalmazott gyulafehérvári érsek köszöntése

0
2331
Jakubinyi György Ferenc pápát köszönti a csíksomlyói szentmise végén 2019. június 1-jén. Fotó: MTI/Koszticsák Szilárd

Jakubinyi György nyugalmazott érseket, nyugalmazott örmény apostoli kormányzót 75. születésnapján a nevére és védőszentjeire reflektáló írásával köszöntjük. 

A Szentírás a teremtéstörténettel kezdődik. Az első embernek a Teremtő adta a nevet: mivel földből vette (héberül ádámáh = föld), földből valónak nevezte (Ádám). Az első nőnek már Ádám adta a nevet: „Ez már csont a csontomból és hús a húsomból. Asszony a neve (héberül: issáh), mivel férfiből lett.” (Ter 2,23) és „Az ember Évának nevezte feleségét, mert ő lett minden élő anyja” (Ter 3,20.  Éva = héberül: Chávváh = élő).

Nekünk, keresztényeknek már bevett szokásunk, hogy a kereszteléskor nevet adnak a gyermeknek, mégpedig egy szent nevét, hogy legyen védőszentje: ő lesz a keresztelendő égi oltalmazója és példaképe. Nem csoda, hogy a királyi családokban tíz-tizenkét keresztnevet írtak be az anyakönyvbe, hogy sok védőszentje legyen az újszülöttnek. Ha pedig pogány nevet adtak, akkor mellé kellett írni egy szent nevét is, hogy legyen védőszentje. Pl. a macedo-román (vagy „aromân”) Kalkuttai Szent Teréz anya  pogány neve, Gondxha mellé írta a keresztelő pap, hogy Ágnes. (A Teréz nevet apácaként kapta, kérésére, Kis Szent Teréz iránti tiszteletből.)

Engedtessék meg, hogy – felkérés szerint – beszéljek az én keresztnevemről és bérmanevemről is. A keresztnevem György Miklós. Szüleim azért választották, mert anyai nagyapám szintén György volt, és Miklós is volt a családban. Két védőszentem is van. Igyekeztem megismerni, hogy próbáljam követni őket.

Szent György császári testőr volt, akit Diocletianus császár idején (ur. 284-305) hitéért kivégeztek Lüddában, Palesztinában Kr. u. 296-303 között (vagy 303.04.23-án). Sz. Nikomédiában 256-285 között. Sárkánnyal ábrázolják, mert a legenda szerint Berytosz várát (a mai Beirut, Libanon fővárosa, az Arany Legenda szerint Silena város mellett) megszabadította a sárkánytól. A legenda szerint ugyanis minden évben (vagy naponta) feltűnt a tengerparton egy borzalmas sárkány, és a városnak egy kisorsolt leányt kellett eledelül odaadni a sárkánynak. Egyik évben a sorshúzás a király leányára esett, Andromédára. A király nem akarta kiadni, de a nép fellázadt: Eddig mindig odaadták a kisorsolt leányt, hogy a várost megmentsék. Most a király is adja oda. A király kényszeredetten eleget tett a követelésnek. Androméda hercegnő kiült a tengerpartra. Nemsokára előjött a sárkány. De ekkor megjelent fehér lovon egy ifjú lovag. Odament Androméda hercegnőhöz, leoldotta az övét, azzal átkötötte a sárkány nyakát és bevonszolta a városba. Az emberek ijedten gyűltek össze. De a lovag bejelentette: Ha nem lesznek keresztények, elereszti a sárkányt. Erre mindenki megtért és megkeresztelkedett. A király felkínálta a lovagnak, hogy vegye el a leányát és ő lesz az utóda. A lovag így szólt: Király, tartsd meg a királyságod és leányodat. Én Szent György vagyok, a mennyországból jövök, nincs szükségem földi királyságra. De ha meg akarjátok hálálni megmentéseteket, építsetek tiszteletemre egy hatalmas templomot. Ez meg is történt. Ezért van a keleti egyház Szent György ikonjain fehér lovon Szent György lovag, vezeti a megkötött sárkányt, a tengerparton ül Androméda hercegnő és a parti vártoronyból aggódva néz ki a királyi házaspár. A keleti szinaxarionban (szentek élete) Szent György, Szent Demeter és Szent Tódor a három vértanú testőr-katona. Együtt ábrázolják őket páncélban, lándzsával a kezükben egymás mellett vigyázzállásban, a görögkeleti templomok hajójának bal oldalfalára festik. A három szentet nevezik „nagyvértanúnak” (görögül megalomártír –  ószlávul véliki mucsenyik – románul mare mucenic). A György név görög, georgiosz, földművest jelent. A Zsinat utáni naptárreformkor 1969-ben kihagyták a Római Martyrologiumból a legendás szenteket, akiket nem lehet történelmileg igazolni. Paptestvéreim  azzal „húztak”, hogy nincs védőszentem, mert Szent Györgyöt is törölték. Én pedig tudtam, hogy a sok legenda elmarad, a sárkány is, de a történelmi személy, Szent György testőr vértanú marad. És ennyi is elég ahhoz, hogy továbbra is Védőszentemként tiszteljem. A Római Martyrlogium (ford. Dr. Diós István, SzIT Budapest 2010,139) ezt írja róla április 23-án első helyen: „1.  A 4. században Palesztinában, Lüddában Szent György vértanú. Dicsőséges halálát Keleten és Nyugaton egyaránt ünneplik.” A keleti szinaxarionban ez a teljes címe: „Szent György nagyvértanú és győzelemhordozó”  = görögül megalomártir ke tropeoforosz  = románul Mare mucenic și purtător de biruință.”

Szent Györgynek három sírja van, és köszönöm védőszentemnek, hogy mind a három sírjához elvitt. 1. Az izraeli repülőtér Tel Aviv mellett Lod városánál van. Ez a város az újszövetségi Lüdda (Lydda, Lidda), ahol  Szent Péter meggyógyított egy Éneász nevű béna embert (Csel 9,32-35). Mivel Szent Györgyöt a muzulmánok is szentként tisztelik  (Hizir néven), a lüddai üres sírja mellett mecset van. Mellette telket vásároltak a görög ortodoxok, kis templomot építettek, amelynek altemplomában (kriptájában) márvány sír van, Szent György nagyvértanú üres sírja. Egy görög szerzetes felügyeli a zarándokokat, és aki adományt ad, kap egy Szent György szentképet imádsággal. 2. Szent György feje Rómában van, a San Giorgio in Velabro Tiberis parti templom szembeoltárának a törzsében van vasláda ereklyetartóban. A latin felirat „Cranium Sancti Georgii Martyris” = „Szent György vértanú koponyája.” 3. Toulouse-ban, Franciaországban  a Saint Sernin domokos templomban van Aquinói Szent Tamás OP (1225-1274) sírja, és mellette egy másik fülkében koporsó alakú ereklyetartó a felirattal „Corpus S. Georgii Martyris” = „Szent György vértanú teste”. (A fej nélkül, mert az Rómában van.)

Szent Miklós (sz. Patara? Lükia tartomány, 270 körül – †Müra, 345/352 körül, 12.06.) a kisázsiai Lükia tartomány Müra városának püspöke szintén történelmi személy, akit legendák vesznek körül. Legismertebb: egy kétségbeesett édesapának, aki szegénységében el akarja adni három leányát örömháznak, titokban az ablakon este három pénzeszacskót dob be a püspök, hogy a leányokat tiszteségesen tudja férjhez adni. Igy lett belőle a gyerekek Mikulása, aki édességet hoz a jóknak és virgácsot a rosszaknak. Még Gyulafehérváron is a nagy és kis szemináriumban jött a Mikulás (püspöki ruhában, süveggel, egy felsőéves kispap),  és felolvasta a krónikát, amelyben a közösséget zavaró hibákra is felhívta a figyelmet, de ajándékot is kaptak egyesek. Szent Miklós leghíresebb csodái: viharba került hajót megment, a várost megmenti az éhségtől, föltámaszt három meggyilkolt gyermeket, három katonatisztet megment a kivégzéstől. Szent Miklós, a történelmi személy, mint Müra püspöke részt vett az első egyetemes Zsinaton 325-ben Nikaiában. Ehhez is fűződik egy gyönyörű legenda. A zsinaton Ariusz pap (sz. Líbia, 260 körül †Konstantinápoly, 336) püspök kitámadta a Szentháromságot, az Úr Jézus Messiás, de nem Isten Fia, a Szentlélek pedig Isten ereje, de nem személy, vagyis nincs Szentháromság. Innen arianizmus = szentháromságtagadás = antitrinitárianizmus, amit Dávid Ferenc (1510/1520 – †1579.11.07/11.15) mint unitárius hitvallást felújított és a tordai országgyűlésen Erdély negyedik bevett vallásává tette 1568-ban). Ariuszt a zsinat elítélte és az apostoli hitvallásba, a Hiszekegybe bevette a Fiúra vonatkozó bővítést. Ezen a zsinaton Szent Miklós püspök nem tűrte, hogy Ariusz káromolja Istent, a Szentháromságot. Odalépett hozzá, és pofon vágta. A zsinat elnöke fegyelmezetlenség címen három napi magán zárkára ítélte a szent püspököt és megfosztották a püspöki jelvényektől. A börtönben megjelent neki az Úr Jézus, és visszaadta neki az evangéliumos könyvet, és a Szűzanya, aki visszaadta neki az omofort (stóla) és azt mondta: „Jól tetted, hogy Szent Fiamat megvédted.” Ezért a bizánci ikonográfiában Szent Miklóst mindig bizánci püspöki ornátusban ábrázolják, a feje mellett jobbra oválisban az Úr Jézus képe, kezében az evangéliumos könyvvel, balra pedig a Szűzanya az omoforral. A bizánci rítusban a Szentek hierarchiájában a Szűzanya után egyenrangban következik Keresztelő Szent János, a Megváltó mélyen tisztelt előfutára és Szent Miklós, a lükiai Müra püspöke. Ezért ezt a két szentet a bizánci rítusban az ikonosztáz alsó jobb szélén Keresztelő Szent János vagy Szent Miklós püspök képe van.  

Szent Miklós püspöknek két sírja van, és mint Védőszentem, ő is elvitt mindkét sírjához. 1. Müra városa most történelmi ásatás látogatható régészeti terület Demre török kikötőváros mellett. A városban a főtéren ott van Szent Miklós elrettentő piros Mikulás szobra, a turistaforgalom miatt. A zarándokok azonban elmennek az ősi bizánci templomba, ami most török állami múzeum, de benne van egy üres kőkoporsó fedél nélkül, amelyben volt Szent Miklós koporsója 1087-ig. 2. Akkor a tengeri kalózok támadásai miatt átvitték Dél-Itáliába, Bariba, ahol külön hatalmas Szent Miklós bazilika altemplomában (a „kriptában”) van a kőkoporsója, most latin rítusú szembe oltár törzse. 2005-ben kétszer is misézhettem a sírjánál. Más adatok szerint barii és velencei kereskedők törték fel 1087.05.09-én Szent Miklós kőkoporsóját, ellopták az ereklyéket és Bariba vitték. Mivel Szent Miklós Oroszország védőszentje, 1991-től orosz felirat kalauzol a sírig a vasúti állomástól, a kikötőből és a repülőtérről. A kriptában pedig egy bizánci (görög keleti) kápolna van a keleti rítusban miséző zarándokok részére. 

Szent Miklós neve görög = Nikolaosz = néplegyőző. A magyar Mikulás a Miklós név cseh fordítása. Az 1969-es naptárreformkor elhagyták a legendákat, de a történelmi személy megmaradt. A Római Martyrlogium (ford. Dr. Diós István, SzIT Budapest 2010,417) ezt írja róla december 6-án első helyen: „1. A 4. században Lükiában Szent Miklós. Müra püspöke. Csodákkal és jótékonyságával tűnt ki.” A keleti szinaxarionban ez a teljes címe: „Szent Miklós, a lükiai Müra püspöke, csodatevő  = görögül: Ájiosz Nikoláosz árchiepiszkoposz Mirón tisz Likíász, o thavmaturgosz = oroszul: Szvjeti Nyikoláj csudotvoréc = románul: Sfântul Ierarh Nicolae, arhiepiscopul Mirelor Lichiei, făcător de minuni.”

Bérmanevem Ferenc. Ezt már én választottam, amikor 1956. május 24-én a börtönből betegen szabadult dr. Czumbel Lajos kormányzó úr Máramarosszigeten megbérmált. (A  kormányzó úr sz. 1891, szatmár-váradi kormányzó /ordinarius substitutus = helyettes főpásztor/ 1950-1951 – börtön – és 1952.02.10-†Szatmár, 1967.02.26.) Édesapám ugyanis ferences harmadik rendi volt. Sokat olvasott nekünk Assisi Szent Ferenc virágoskertjéből (Fioretti).  Egy időben ferences is akartam lenni. Ezért választottam Assisi Szent Ferencet bérmavédszentemnek.

Assisi Szent Ferenc (sz. Assisi, 1181/1182 – †Assisi, Porciunkula, 1226.10.03.) annyira közismert, itt nálunk is, hogy elhagyom ismertetését. Keresztneve János volt. Édesapja, Pietro di Bernardone gazdag posztókereskedő volt. Gyakran járt át a dél-francia Provence tartományba posztót vásárolni, kereskedni.  Igy ismerte meg feleségét, Donna Picat, aki provanszál anyanyelvű volt (a provanszál nyelv újlatin nyelv, átmenet a francia és a katalán között, beszélői ma már kétnyelvűek, a hivatalos francia mellett.) Ezért Szent Ferenc anyanyelve nem az olasz volt, hanem a provanszál. Meg is jegyzi A Három társ legendája, hogy eksztázisban Szent Ferenc mindig provanszálul beszélt a jó Istennel. A boldog Édesapa éppen Provenceban volt beszerző úton, amikor hírül vitték első gyermeke, fia születését. Ezért a János keresztnév mellett „franciácskának” becézte, olaszul Francesco, Francescuccio. Igy lett a becenévből keresztnév, az azt hordozóknak az első Ferenc lett a védőszentje.

Assisi Szent Ferenc is mint bérmavédszentem elvitt a szenthelyeire: Assisiben a szülői házba és a sírjához a bazilika altemplomában, no meg a sok assisi ferences emlékhelyre. Voltam a Rieti völgye ferences szenthelyein is, no meg az Alvernán, ahol stigmákat kapta. Rómában is őrizik szálláshelye emlékeit, a San Franceso d’Assisi a Ripa Grande ferences templomban a Tiberisen túl stb. A Lateráni bazilika előtti téren ott van  a szoborcsoport: Szent Ferenc és első társai letérdelnek a bazilika előtt, amikor III. Ince pápához mennek és 1209-ben elnyerik a rend szóbeli pápai jóváhagyását. Még a Szentföldön  is lehetett Szent Ferenc nyomában is járni. A Római Martyrlogium (ford. Dr. Diós István, SzIT Budapest 2010,342) ezt írja róla október 4-én első helyen: „1. 1226-ban Umbriában, Assisiben Szent Ferenc. Vidám ifjúság után a szegénységet választotta úrnőjévé, és megalapította a kisebb testvérek rendjét, a ferences rendet.” 

Befejezésül tegyem fel a kérdést: hogyan sikerült védőszentjeimet követni? A válasz nem rám tartozik, a jó Isten ítéli meg. Egyik első tudatos felismerésem az volt, hogy védőszentjeimet – vértanú, püspök, szerzetes – talán abban is követhetném, hogy én is vértanú, püspök és ferences szerzetes legyek. Az első nem tőlem függ, hanem a gondviseléstől. A második teljesült, amikor püspök lettem. És a harmadik? Amikor szó lehetett volna róla, 1990-ben, már a püspökjelöltek listáján voltam. Ha szerzetes püspök lesz, mi marad még a szerzetességéből? A rend szellemét megélheti, de azt harmadikrendiként is (manapság FVR = Ferences Világi Rend a neve) megélik a világiak. A szerzetesség egyik lényeges vonása a közösségi élet. A szerzetes püspök pedig közösségen kívül él (kolostoron kívül = exklausztrált). Marad tehát számomra, hogy három védőszentemnek a szellemét kövessem: a tanúságtételt vér nélkül,  a püspöki küldetést és a ferences szellemet. Szent György nagyvértanú, Szent Miklós püspök és Szeráfi Szent Ferenc atyánk,  könyörögjetek érettem, érettünk!

Gyulafehérvár, 2020.10.20.

A teljes írás a Keresztény Szó katolikus kulturális folyóirat 2020. decemberi számában olvasható. Jakubinyi György ny. érsek tegnap, január 12-én, a tiszteletére rendezett gyulafehérvári ünnepségen vette át a Keresztény Szó 2020-as, neki ítélt nívódíját a lap alapításától kezdve közölt tudományos, ismeretterjesztő írásaièrt és a Keresztény Szót alapításától kísérő támogatásáért.

MEGOSZTÁS