Eucharisztikus csoda Magyarországon – a bátai Szent Vér kegyhely

0
639
Fotók: Vatican News

A budapesti Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusra készülve a Vatikáni Rádió sorozatának egyik témája a bátai Szent Vér kegyhely eucharisztikus csodája. Ennek történetét Sümegi József történész, a bátaszéki II. Géza Gimnázium igazgató tanára, állandó diakónus ismerteti, aki jelenleg a kegyhely kinevezett lelkipásztori felelőse is.

A középkorban, az átlényegülés teológiai tanának kialakulása idején, Európa szerte számos csoda történt, amely igazolta Krisztus valóságos jelenlétét a szent színek alatt: a misebor vérré változott, a szentostya vérezni kezdett. Magyarországon is több helyen maradt fenn az emléke eucharisztikus csodának (Kassa, Győr, Szeged, Pécs, Vasvár), de közülük a leghíresebb és máig élő Báta, Magyarországon ma az egyetlen Szent Vér kegyhely. A középkorban történt eucharisztikus csoda és Szent Vér ereklyéje országos hírű kegyhellyé tette, amelyet királyaink is rendszeresen felkerestek, temploma pedig az ország nemzeti szentélye lett.

Bátán 1093-ban Szent László király alapított bencés apátságot, ahol a szerzetesek élték a maguk zárt, monasztikus életét egészen addig, amíg a 14. század közepén egy esemény, az apátság életét gyökeresen megváltoztatta. Az apátsági templomban eucharisztikus csoda történt az 1350-es években. A csoda leírása ugyan nem maradt fenn, de a későbbi forrásokból rekonstruálható. 1385-ben már kialakult kultuszra utaló nyomokat találunk. Azt is tudjuk, hogy a csoda az átváltoztatott szentostya vérzése volt, mert a középkori források többször nevezik „sanguinolens Hostia”-nak, az az vérző ostyának. Az ereklyét gótikus úrmutatóban tartották üvegtok alatt, amelyet vélummal fedtek, ezt ezüst koronákkal rögzítették a monstranciához. Tiszteletéhez hozzátartozott, hogy nagyobb ünnepeken felmutatták a népnek. A kegyhely két legjelentősebb búcsúnapja Úrnapja és Szent Mihály arkangyal ünnepe volt.

A bátai apátság történetében a csoda idejéből, 14. század közepéről szinte nem maradt fenn egyetlen forrás sem. A közel két évtizedes hallgatás oka az lehetett, hogy ezt az eseményt meg kellett élni a szerzeteseknek. A boldog szemlélés évei voltak ezek, mint az apostolok számára a Tábor hegyen töltött idő. Fel kellett dolgoznia a konventnek, hogy vége a nyugodt monasztikus életnek, hiszen a csodát mindenki látni akarja. Először a kegyúr, maga Lajos király, aki 1359-ben a Délvidéken viselt hadat, és Húsvét hetében a környéken tartózkodott. Minden bizonnyal maga is meggyőződött a Bátán történtekről, sőt, az apátságot védelmébe is vette. Ebből a korszakból ránk maradt egy nagyon értékes emlék, Pál bátai apát 1377-ből származó síremléke, azé az apáté, aki szemtanúja lehetett az eucharisztikus csodának.

Ezt követően a bátai monostor egyre ismertebbé vált. Hívek tömegei látogatták. Az 1380-as évektől már királyi zarándoklatok célpontja, Mária királynő és Zsigmond király többször is elzarándokolt Bátára. Zsigmond, amikor 1434-ben a császárkoronázásra Rómába érkezett, a pápától búcsúengedélyt kért az ország legjelentősebb kegyhelyeinek, köztük a bátai kegytemplomnak is. Ebben az időben történt egy olyan csoda, amely tovább növelte a kegyhely ismertségét. A török fogságba került magyar sereg és vezére a Szent Vérhez fohászkodott szabadulása érdekében. Garai János vasbilincsei még Mátyás korában is ott függtek a kegytemplom ajtófélfáin, hirdetve a fővezér csodálatos szabadulását.

A Hunyadi család különleges szeretettel ragaszkodott a kegyhelyhez. A fiatal Hunyadi János ugyanis a közelben győzte le a lázadó magyar bárók seregét. Ezzel nemcsak az ország belső békéjét sikerült megteremtenie, hanem saját politikai karrierje is ezzel indult, hiszen erdélyi vajdává nevezték ki. Hunyadi a Megváltó Szent Vér iránti háláját egész családja lelkébe beoltotta. A felesége által hímzett miseruha a kegytemplom ékessége volt, még külön nevet is kapott, Nagy Bársonynak nevezték. Hunyadi László halála előtt úgy végrendelkezett, hogy fekete miseruhát vigyenek Bátára, s ebben mondják el érte a gyászmisét. Mátyás király többször is hosszabb időt töltött Bátán, és gazdag ajándékokkal halmozta el. A mohácsi csata előtt itt választották meg a fővezéreket és itt hallgatott szentmisét, gyónt és áldozott a király, II. Lajos, mielőtt Mohácsra indult.

A kegyhelyet, amely a magyarság megtartó ereje volt a fokozódó török támadások idején is, az ellenség 1539-ben megsemmisítette. Tízezer embert hurcolt el innen, s a Szent Vér ereklye is megsemmisült. A kegyhely azonban az 1938-as eucharisztikus kongresszus évében újjáépült. Hirdeti Jézus szeretetét, felmutatja eucharisztikus jelenlétét, őrzi szentséges Vérének tiszteletét, és az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus évében szeretettel várja mindazokat, akik ma is segítséget kérnek tőle.

Forrás: Vatican News