Sokoldalúan megélt hivatás

Jubiláns szerzetesek: Pakot Géza SJ

0
418
KÉK világnap Szatmárnémetiben (2017)

A megszentelt élet világnapja alkalmából a jubiláló szerzeteseinket megszólító sorozatunk egyik – 2020. végén készült – interjúját osztjuk meg: Pakot Géza jezsuitát Bereczki Silvia kérdezte.

Hol, mikor, hogyan „hallottad” meg a hívást?

Budapesten éltem már négy esztendeje, amikor beérett bennem a vágy, amelyet gyerekkortól hordoztam magamban, hogy pap legyek. Ezt megelőzően először fémiparban dolgoztam, majd sorkatona voltam, később Budapesten karbantartóként, szociális munkásként, majd tanulmányaimat befejezve informatikusként dolgoztam egy budapesti bank számítóközpontjában. Ilyen színes előélet után talán nem véletlen az, hogy bevonzottak a jezsuiták, akiket úgy láttam, hogy szintén sokoldalúan élik meg a papi és szerzetesi hivatást. Hivatásom alakulásában jelentős szerepet játszottak gyerekkorom papjai, majd pedig a plébániai közösségek, amelyek később formáltak. Gyerekkoromban jó volt az oltár mellett lenni és tapasztalni a plébános atyai szeretetét. Később, amikor Budapestre költöztem, a felnőtt hívő emberek közössége jelentett megerősítést és bátorítást, hiszen azt láttam, hogy Isten jelenléte átjárhatja az egész életünket, és nem csupán hétvégi tevékenység a vele való találkozás. Rájöttem, hogy csak ott lehetek boldog pap, ahol boldog emberek vannak körülöttem.

Kérlek, oszd meg szerzetesi életed legszebb pillanatainak egyikét!

A legszebb és legemlékezetesebb pillanat a noviciátus ajtaja előtti pár perc a belépés előtt. Olyan ez, mint a születés egy új világba. A többi már olyan, mint egy gyorsan rohanó patak, majd folyam, és végül hatalmas hullámzó tenger. Idővel egyre jobban magába vonzott ez a valóság, amelyen keresztül másként tanultam meg szemlélni a világot. Konkrétan ez olyan valóságokban jelent meg, mint a szerzetesi és akadémiai képzések sokszínűsége, amelyek során kapcsolatba kerültem világunk sokféle örömeivel és fájdalmaival. Eközben jó volt magamba szívni az előttünk járó szerzetesi generáció sokoldalú tudásának gyümölcseit, amelyeket olyan emberek hordoztak, akik bejárták és szolgálatukkal szebbé tették a világot. De mély nyomot hagytak bennem a dél-amerikai emberek is, a rájuk jellemző közösségszeretettel és jókedvvel. Ezzel együtt nem egyszer megfájdult a szívem, amikor a sokféle országba és kontinensre vetődött magyarjainkkal találkoztam, és tapasztaltam a ragaszkodásukat nyelvünkhöz és nemzetünkhöz.

Hogyan foglalnád össze dióhéjban szerzetesrended főbb vonásait/karizmáját?

A jezsuitákat ma is nehéz besorolni egy karizma mögé. Korábban a legendás engedelmesség jellemezte a rendet, de ez is talán azért volt annyira erőteljes jellemvonás, mert a rendtagok a világ minden részén szolgáltak, és szó nélkül vállalták az oda történő küldetést. Ezek a viszonyok ma már megváltoztak, hiszen a rendünk azóta elterjedt és minden kontinensen saját utánpótlást nevelt ki. Manapság leginkább az együttérzést emelném ki, amelyet a sokféle munkaterületen és élethelyzetben a jezsuiták tanúsítanak azok iránt, akiket szolgálnak. Érdekes, hogy Szent Ignácnak a Lelkigyakorlatok könyvében van is egy ilyen szabálygyűjteménye, amely arra vonatkozik, hogy miként érezzünk együtt a küzdő egyházzal. Itt, Erdélyben és a Partiumban küldetésünk kiterjed a szentségi szolgálatra, az ifjúság nevelésére és a lelkigyakorlatos munkára. Kolozsváron, Marosvásárhelyen és Szatmárnémetiben lehet minket elérni. Jelenleg heten dolgozunk itthon magyar nyelvű környezetben.

Melyek küldetésed súlypontjai?

Legtöbb időt az ifjúság nevelésében töltöttem, és a legjobban ez nőtt hozzám. Öröm látni a fiatal életek kibontakozását. Több területen megtapasztaltam ennek a szolgálatnak a szépségeit, amelyeket az utóbbi hat évben a szatmárnémeti Hám János Római Katolikus Teológiai Líceum spirituálisaként élhetek meg. Emellett részt veszek a felnőttek lelki szolgálatában is, különösen a Szent Ignác-i világiakat tömörítő Keresztény Élet Közössége által szervezett programokon keresztül. A lelkinapok, lelkigyakorlatok és közösségi megosztások közelebb hoznak minket, szerzeteseket és világi híveket, nem csupán hívő emberekként, hanem munkatársakként is az egyházi szolgálatban. Ugyanakkor azok számára is szeretek elérhető lenni, akiket nem ismerek, és ebben nagy segítség a katolikus rádió és újságírás adta lehetőség. Jó, hogy vannak egyházi berkekben is olyan szakembereink, akik megszólaltatnak minket, szerzeteseket és papokat.

Mik a töltekezési forrásaid?

A természetjárás segít kiegyensúlyozottnak maradnom. Ennek egyik fő pontja a gombagyűjtés. Sokan kérdezik, hogy ismerem-e jól a gombákat. Annyit szoktam válaszolni, hogy még itt vagyok. A járvány hozta karantén időt engedett a kertészkedésre is, ami nem csupán kikapcsolódássá vált, hanem alkalom arra is, hogy értékeljem jobban a kétkezi munka gyümölcseit. E természetes töltekezési formák mellett ott van a természetfeletti forrás, főképp a szentmise. Szeretek szentmisét bemutatni. Jelenlegi helyemen ezt három nyelven is megtehetem, sőt kisegíthetek a görögkatolikus testvéreinknél is, ami különlegesen szép közösség- és imaélmény.

Egy mondat, amely életed mottója lehetne…

A mesteremet idézném: „Kevesen tudják, mit hozhatna ki belőlük Isten, ha egészen az ő gondviselésére bíznák magukat.” (Loyolai Szent Ignác)

Pakot Géza jezsuita
Születési hely, dátum: Székelyudvarhely, 1968. 11. 29.
Szerzetesrend: Jézus Társasága, Jezsuiták
Belépés időpontja: 1995. 09. 17.
Első fogadalom helye, időpontja: Szeged, 1997. 09. 08.
Papszentelés helye, időpontja: Farkaslaka, 2006. 10. 07.
Képzések helyei: Szeged, Budapest, London, Párizs, Santiago de Chile
Küldetési helyek, területek:
Templomi szolgálat – Szeged, Szatmárnémeti Egyetemi lelkészség és kollégium – Szeged, Marosvásárhely
Iskolai lelkészség – Miskolc, Szatmárnémeti.

Az interjú nyomtatott változata megjelent a Vasárnap 2020. december 6-ai számában.