Újszülöttek és csecsemők szájápolása

0
233
Fotó: Pixabay

Célom az, hogy hónapról hónapra körbejárjak egy-egy „fogas” kérdéskört felvetve, röviden és közérthetően összefoglaljam a tudomány jelenlegi álláspontját az illető kérdésben, és minél több gyakorlati tanáccsal lássam el a tisztelt olvasót. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) által is szorgalmazott megelőző szemlélet tükrében, minden írásomban törekszem arra, hogy közérthetően megismertessem a leghozzáférhetőbb, legegyszerűbb és legköltség-hatékonyabb megelőzési módszereket – írta bemutatkozó cikkében dr. Hajdú László Imre.

A szájápolásnak a baba születésével kell kezdődnie. Már az újszülött osztályon, a kezelőorvosnak szakszerűen meg kell vizsgálnia a felső és alsó ajakfékek és a nyelvfék helyzetét. Az ajakfék az arc középvonalában helyezkedik el és fontos szerepe van az ajak mozgásában. Ha túl rövid vagy teljesen le van tapadva, akkor az újszülöttnek nehézségei lesznek a táplálkozásban, később a beszéd és a mosolygás is nehézkessé válik. A nyelvfék a nyelv alsó felszíne és a szájfenék között helyezkedik el, és fontos szerepe van a nyelv mozgásában. Ha túl rövid a nyelvfék vagy a nyelv teljesen le van tapadva, akkor egészen biztosan táplálkozási nehézségei lesznek a babának, későbbiekben pedig gondok jelentkezhetnek a hangképzésben, illetve beszédben. Ha bármilyen ajak- vagy nyelvfék-rendellenességet időben felfedeznek, akkor azt célszerű még a kórházi tartózkodás során megoldani. Egyszerű sebészeti beavatkozásokról van szó, amelyeket könnyen el tud végezni mind az újszülött gyógyász, mind a fül-orr-gégész szakorvos.

 A csecsemő életének első hónapjaiban a szájápolás szempontjából a pontos megfigyelésnek jut a legfontosabb szerep. Az első dolog, amit figyelni érdemes a szülőknek, az a szájüreget bélelő íny és nyálkahártya színe, ami egészséges babák esetében a rózsaszín különböző árnyalatait mutatja. Bármilyen fehér, sárgás vagy szürkés színű folt vagy lerakódás esetén, ami víz itatása után is megmarad, elsőre gombás fertőzésre kell gondolni. A gombás fertőzés vagy szájpenész sajnos igen elterjedt betegség az újszülöttek körében. Gyakrabban fordul elő tejporral táplált babák esetén, ugyanis ők az anyatejes társaikkal ellentétben nem részesülnek ugyanolyan mennyiségű védőanyagban. Ezek a fehér foltok vagy fehéres lerakódások nehezen távolíthatóak el dörzsöléssel. Ha mégis sikerül eltávolítani, akkor alatta vöröses és belövellt a nyálkahártya színe. A szájpenész az esetek többségében nem társul fájdalommal, de a betegség ideje alatt a baba étvágytalanná vagy nyűgössé válhat, ugyanis nehézkes lehet számára az evés és az ivás. Ha egy babánál felmerül a szájüregi gombás fertőzés gyanúja, akkor a család feltétlenül forduljon a család- vagy gyermekorvoshoz. Ami a kezelési stratégiát illeti, országonként és sok esetben egyénenként nagyon megoszlanak a vélemények azzal kapcsolatban, hogy kell-e egyáltalán kezelni a szájpenészt vagy sem, illetve mivel is kell kezelni. Nagyon fontos, hogy hozzáértő és tapasztalt szakember döntsön a kezelést illetően minden egyes esetben.

Egy másik dolog, amire a szülőknek és a család- vagy gyermekorvosnak figyelnie kell, hogy a csecsemő megfelelően tud csatlakozni a mellbimbóhoz/cumisüveghez vagy sem. Egy összetett kérdéskörről van szó, amiben nagyon fontos szerep jut a száj, az ajkak és a nyelv anatómiai helyzetének. A babák viszonylag korán elkezdik öltögetni a nyelvüket. Ez egy jó lehetőséget ad arra, hogy bárki ellenőrizni tudja a baba nyelvének a mozgását. Az ajkak is könnyen megvizsgálhatóak: tiszta kézzel érdemes időnként kifordítani őket. Ebben az időszakban nincs különösebb tennivaló. Figyelni kell a csecsemőt, hogy mikor kezd erőteljesebben nyálazni, ami már előrevetíti az első fogak előtörését.

 Az első tejfogak előtörésének közeledtével érdemes elkezdeni a csecsemő ínyének a gyengéd tisztítását egy ujjra tekert nedves gézlap vagy textil zsebkendő segítségével. Több szempontból is fontos, hogy a szülők elkezdjék ezt a műveletet a fogak előtörése előtt. Egyrészt felmérhető ezáltal a baba együttműködési hajlandósága, másrészt a gyengéd masszírozás által csökkenthető a csecsemő fájdalma, harmadrészt ez is egy olyan gyakorlat, amit be lehet építeni a napi rutinba még a viszonylag fájdalmas fogelőtörések előtt.

dr. Hajdú László Imre

Az írás megjelent a Vasárnap 2018. február 4-ei számának egészségsarok rovatában.