Fogadjuk be a szívünkbe Jézust és életünk megváltozik

Ferenc pápa Úrangyala imája

0
339
Úrangyala imádság a pápai könyvtárszobából. Fotó: Vatican Media/Vatican News

A karácsony utáni második vasárnap evangéliumi szakasza Istennek az emberiség iránti végtelen szeretetéről szól. Isten testté lett, eljött közénk, hogy osztozzon életutunkban, örökre egyesült emberségünkkel – fejtette ki Ferenc pápa a déli Úrangyala elimádkozása előtt mondott beszédében, amelyet ez alkalommal is a vatikáni Apostoli Palota könyvtárterméből intézett a hívekhez.

Isten a kezdetektől fogva szólni kívánt hozzánk és ma is az a vágya, hogy kommunikáljon, hogy bensőséges kapcsolatra lépjen velünk. Hívjuk meg Jézust mindennapi életünkbe, mutassuk meg sebeinket is, és életünk megváltozik. Mária segítségével fogadjuk be szívünkbe Jézust, hogy közöttünk élhessen – buzdította a híveket Ferenc pápa.

Ezen a karácsony utáni második vasárnapon Isten szava nem Jézus életének egy epizódját kínálja fel, hanem Jézusról szól, mielőtt még megszületett volna – kezdte beszédét Ferenc pápa. Az evangéliumi szakasz visszavisz bennünket az időben, hogy felfedjen valamit Jézusról, mielőtt még eljött volna közénk. Ezt mindenekelőtt János evangéliumának előszava teszi, amely így kezdődik: „Kezdetben volt az Ige” (Jn 1,1). Kezdetben: ez a Biblia első szava, ugyanaz, amellyel a Teremtés könyve kezdődik: „Kezdetben teremtette Isten az eget és a földet” (Ter 1,1) – emlékeztetett rá a pápa. Ma az evangélium azt mondja, hogy Ő, Jézus, akit karácsonykor, születésekor mint gyermeket szemléltünk, már létezett a dolgok kezdete előtt, a világegyetem kezdete előtt, minden előtt. Jézus előbb létezett a térnél és az időnél. „Benne élet volt” (Jn 1,4) – idézett a pápa János evangéliumának előszavából, rámutatva, hogy Jézusban élet volt, mielőtt még az élet megjelent volna.

Szent János Igének, vagyis Szónak nevezi Jézust. Mit akar mondani ezzel számunkra? A szóval kommunikálunk: nem beszélünk magunkban, mindig valakihez szólunk. Amikor az utcán látunk valakit, aki magában beszél, azt gondoljuk, hogy ennek a személynek valami baja van… Mi mindig valakihez beszélünk – hangsúlyozta Ferenc pápa. A tény, hogy Jézus kezdettől fogva az Ige, azt jelenti, hogy Isten a kezdetektől fogva kommunikálni akar velünk, beszélni akar hozzánk. Az Atya egyszülött Fia (vö. 14) közölni akarja velünk annak a szépségét, hogy Isten gyermekei vagyunk; Ő az „igazi világosság” és el akar távolítani bennünket a gonosz sötétségétől; Ő az „élet”, aki ismeri a mi életünket és azt akarja mondani nekünk, hogy kezdettől foga szereti azt – mondta a pápa, majd rámutatott ennek a vasárnapnak a csodálatos üzenetére: Jézus az Ige, Jézus Isten örök Igéje, aki öröktől fogva gondol ránk és kommunikálni szeretne velünk.

Hogy ezt megtegye, túllépett a szavakon – folytatta beszédét a pápa, kiemelve a vasárnapi evangéliumi szakasz központi üzenetét, amely azt mondja nekünk, hogy „Az Ige testté lett, és köztünk élt” (14).  „Testté lett” – ennek a kifejezésére Szent János a „hús” szót használja. Miért? – tette fel a kérdést Ferenc pápa. Nem mondhatta volna elegánsabban, hogy Jézus „emberré lett?”. Az evangelista azért használja a hús szót, mert ez jelöli emberi állapotunkat a maga teljes gyengeségében, esendőségében. Azt mondja nekünk, hogy Isten törékeny lett, hogy közelről megérinthesse a mi törékenységünket. Tehát attól a perctől kezdve, hogy az Úr testté lett, semmi sem idegen számára a mi életünkből. Nincs semmi, amit Ő megvetne, mindent megoszthatunk vele. „Kedves fivérek és nővérek” – folytatta Ferenc pápa: „Isten testté lett, hogy elmondja nekünk, neked, hogy éppen törékenységünkben, törékenységedben szeret bennünket; éppen azért, amiért a legjobban szégyelljük magunkat”. Merész Istennek ez a döntése – tette hozzá a pápa. Testté lett, belépett szégyenkezésünkbe, hogy testvérünk legyen, hogy osztozzon életutunkban.

Testté lett és nem fordult vissza. Nem úgy vette magára emberi létünket, mint egy ruhát, amit felvesznek és levesznek. Nem, nem szakadt el többé testünktől. És többé soha nem válik meg tőle: most és mindörökké Jézus a mennyekben van emberi húsból való testével. Örökre egyesült emberségünkkel, mondhatnánk azt, hogy „házasságra lépett vele”. A pápa hozzátette: „Szeretek arra gondolni, hogy amikor az Úr imádkozik értünk az Atyához, nem pusztán beszél, hanem megmutatja neki a hús sebeit, megmutatja neki a sebeket, amelyeket értünk szenvedett el. Ez Jézus: testével közben jár értünk, magán akarta viselni a szenvedés jeleit is”. Az evangélium azt mondja, hogy köztünk élt.

Nem azért jött, hogy meglátogasson, azért jött el, hogy köztünk éljen, hogy velünk legyen. Mit kíván tehát tőlünk? Egy nagy bensőséges, meghitt kapcsolatra vágyik. Azt akarja, hogy osszuk meg vele örömeinket és fájdalmainkat, vágyainkat és félelmeinket, reményeinket és szomorúságunkat, személyeket és helyzeteket. Tegyük ezt meg bizalommal, nyissuk meg Jézusnak szívünket, mondjunk el neki mindent. Álljunk meg csöndben a jászol előtt és ízleljük a közénk jött, testté lett Isten gyöngédségét. Félelem nélkül hívjuk meg őt hozzánk, otthonunkba, családunkba. És hívjuk meg törékenységeinkbe is, hogy lássa sebeinket. El fog jönni és életünk megváltozik – bíztatta a híveket Ferenc pápa.

Végül Máriához fohászkodott. Arra kérte Isten Szent Anyját, akiben az Ige testté lett, segítsen bennünket, hogy befogadjuk Jézust, aki kopogtat szívünk ajtaján, hogy közöttünk éljen.

Forrás: Vertse Márta/Vatican News

MEGOSZTÁS