Mindig betegápoló akartam lenni

0
2145
Szívesen vagyok és gyalogolok a természetben. András Magdolna Kinga nővér

Két hét alatt felmondtam a munkahelyen, visszajöttem a zárdába, és még mindig itt vagyok. Azóta is csodálkozom magamon, hogy volt bátorságom. Érzem, hogy nem az én döntésem volt, hanem isteni hívás. Hivatásáról, a szerzetesi élet szép pillanatairól, küldetésének súlypontjairól kérdeztük András Magdolna Kinga nővért.

Hol, mikor, hogyan „hallottad” meg a hívást?

Szüleim hat gyereke közül én vagyok a legidősebb, és ebből adódóan már a családban is a feladataim közé tartozott a gondoskodás. Szerzetesi hivatásom az 1991−92-es években alakult, amikor érettségi előtt felmerült bennem a kérdés: hogyan tovább, ha sikeresen érettségizem. Akkor Csíkszeredában dolgoztam a traktorgyárban, s estiben végeztem az iskolát.  Egyre inkább vonzódtam a szerzetesi élet felé, holott nem tudtam semmit az életformáról és nem ismertem egyetlen szerzetesnőt sem, azt sem tudtam, hogy vannak-e egyáltalán Romániában. Az idő teltével erősödött bennem az érzés, a vágy, hogy Istent szolgáljam a szegények segítése által. Plébánosom, amikor elmondtam neki a vágyamat, az udvarhelyi nővéreket ajánlotta, így nem is kerestem másokat, hanem eldöntöttem, hogy meglátogatom őket. Egy órácskát beszélgettünk ott Gudilla nővérrel, ami után azt mondtam: no, én ide visszajövök. Két hét alatt felmondtam a munkahelyen, visszajöttem a zárdába, és még mindig itt vagyok. Azóta is csodálkozom magamon, hogy volt bátorságom. Érzem, hogy nem az én döntésem volt, hanem isteni hívás.

Lehet, hogy az otthoni körülmények is befolyásoltak, de ez nem volt tudatos bennem. Amikor a lelkigondozói képzésen vettem részt és éppen Brassóban laktam, egy este eszembe jutott, hogy anyai nagyanyám mesélte valamikor, hogy szerzetes szeretett volna lenni, és jelentkezett Brassóban a nővéreknél, de nem vették fel, mert gyenge fizikumú volt. Én meg most itt ülök abban a házban, ahová nagyanyám annak idején bekopogott a vágyával. Lehet, hogy ő imádkozta ki a hivatásomat.

Kérlek, oszd meg szerzetesi életed legszebb pillanatainak egyikét!

Maradandó emlék az, amikor Brassóban egy súlyosan beteg ember gondozásában segítettem halála előtti utolsó két hetében, és ott kiderült ki, hogy ő a közösségünk házában született. Együtt kerestünk és nézegettünk régi fényképeket. Ily módon annak az embernek a születése és a halála is nővérközösségünkkel kapcsolódott össze.

Egy másik szép pillanat az volt, amikor az öregotthonban tapasztalhattam, hogy egy idős bácsi, aki ágyban fekvő betegként, mogorván, Istennel és emberekkel szembeni sok elégedetlenséggel érkezett hozzánk, pár hónap múltán pedig megbékélve, szépen tudott az öröklétbe távozni. Az Úr általunk gondoskodott róla.

Hogyan foglalnád össze dióhéjban szerzetesrended főbb vonásait/karizmáját?

Szent Ferenc a harmadik rendnek írt regulája szerint élünk, és a hármas fogadalom nálunk még kiegészül azzal, hogy: Jézus Krisztus és az egyház szolgálatában a szeretet cselekedeteivel hirdetjük az evangéliumot a szegényeknek alapítónk, Paul Josef Nardini szellemében. Számomra sokat jelent, hogy itt tudok betegápoló lenni, amire mindig is vágytam. Az idősek és betegek segítését érzem főként magaménak, de minden szegényét is.

 Melyek küldetésed súlypontjai?

A betegápolást hivatásomként végeztem sok évig. Hosszú ideig dolgoztam az öregotthonban. Sok embernél tanúja lehettem az átmenetnek a földi életből az öröklétbe. Fontosnak tartottam, hogy abban is segítsük a lakókat, hogy a halált az Istennel való találkozásnak tekintsék, és arra, amennyire lehet, készüljenek fel. Sok szép tapasztalatom volt az idősek mellett, láthattam, ahogyan alakult életük utolsó szakasza az elengedés és az Úrhoz való átmenet irányába. Nem is a gyógyítás volt a legfontosabb, hanem fogadni azt, ami van, és elengedni a földi ragaszkodásokat.

Jelenleg, helyi és területi elöljáróként az ehhez tartozó feladatokat próbálom végezni a közösségem szolgálatára: figyelni a nővérekre, a gondozottakra s a munkatársakra. Próbálok emberként ott lenni és tenni, amit lehet.

Mik a töltekezési forrásaid?

Ha visszanézek a napomra, meg tudom látni a szépet, az ajándékot még a nehézségben is, az sok erőt ad. Már egy jó ideje sokat jelent számomra a napi csendes meditáció, az Isten jelenlétében töltött idő. Szívesen vagyok és gyalogolok a természetben. Olvasni is szeretek. Amikor meg a közösségben sikerül egyet társasjátékozni, az is nagyon jót tesz.

Egy mondat, amely életed mottója lehetne…

„Minden oldalról körülfogtál, kezedet rajtam nyugtatod” (Zsolt 139,5). Érzem az Úr gondoskodását, és ha gyakran csak utólag is, de látom, mily csodálatosan óv, tart, munkálkodik az életemben, alakítja utamat. Részemről csak a nyitottság kell, hogy hagyjam, alakítsa ő az életemet.

Születési hely, dátum: Lövéte, 1972. május 14.
Szerzetesrend: Mallersdorfi Ferences Nővérek Közössége 
Első fogadalom helye, időpontja: Székelyudvarhely, 1995. szeptember 9.
Örök fogadalom helye, időpontja: Székelyudvarhely, 2000. szeptember 2.
Küldetési helyek, területek:
1993. augusztus − 1997. szeptember, Székelyudvarhely: jelöltidő, noviciátus, szakképesítés
1997. október − 1998 október, Kézdiszentlélek, Szent Klára Öregotthon: egészségügyi szakápoló
1999. augusztus − 2000. augusztus, Nagyvárad, Kis Szent Teréz-ház, sérült gyerekek óvodája
2000. szeptember − 2015. szeptember, Kézdiszentlélek, Szent Klára Öregotthon: egészségügyi szakápoló
2015. október – 2018. február, Brassó, bentlakás egyetemista lányoknak
2018. március – 2019. július 15 – Székelyudvarhely: különböző feladatok a kolostorban
2019 augusztus − 2020 október – Kézdiszentlélek, Szent Klára Öregotthon: helyi elöljáró
2019. október 15-től: területi elöljáró
2020. október 1-jétől – Székelyudvarhely: helyi és területi elöljáró