2020. december 28., hétfő

0
326

EVANGÉLIUM

Miután a bölcsek eltávoztak, íme, az Úr angyala megjelent Józsefnek álmában, és így szólt: „Kelj fel, vedd a gyermeket és anyját, és menekülj Egyiptomba! Maradj ott, míg nem szólok neked! Heródes ugyanis arra készül, hogy megkeresi és megöli a gyermeket.” József fölkelt, fogta a gyermeket és anyját, és még azon éjjel elment Egyiptomba. Ott maradt Heródes haláláig, hogy beteljesedjék, amit az Úr a próféta által mondott: Egyiptomból hívtam az én fiamat. Amikor Heródes látta, hogy a bölcsek kijátszották, nagy haragra lobbant, és Betlehemben meg annak egész környékén megöletett minden fiúgyermeket kétévestől lefelé, a bölcsektől megtudott időnek megfelelően.
Akkor beteljesedett, amit Jeremiás próféta jövendölt: „Kiáltás hangzik Rámában, nagy sírás és jajgatás: Ráchel siratja fiait, és nem akar vigasztalódni, mert nincsenek többé.”
(Mt 2,13-18)


Az ember oktalanságának a gyümölcse az ember kegyetlensége. A kegyetlenség a bálványimádás gyümölcse. A bálványimádás pedig az Isten imádásának a hiánya. Az önimádat a gonoszságnak a legkegyetlenebb határait is ismételten felülmúlja, mert magát az emberi természetet, az ember természete szerinti élni-akarását oltja ki. Törvények és rendelkezések képesek emberi életeket megmenteni és kioltani egyaránt. De az emberi természet mindig az élni-akarást tudja követni. Ha ezt oltják ki, akkor az ember onnan kezdve bármikre képes. Ezt az emberi természetet csak akkor tudja megvédeni, ha magát az Élet szerzőjét imádja, nem más bálványt, legfőképpen nem önnönmagát.

Kovács F. Zsolt, a Nagyváradi Római Katolikus Püspökség irodaigazgatója

MEGOSZTÁS