2020. december 26., szombat

0
301

EVANGÉLIUM

Abban az időben Jézus így szólt tanítványaihoz: Legyetek óvatosak az emberekkel szemben, mert bíróság elé állítanak, zsinagógáikban pedig megostoroznak benneteket. Miattam helytartók és királyok elé hurcolnak, hogy tanúságot tegyetek előttük és a pogányok előtt. Amikor átadnak benneteket a bíróságnak, ne töprengjetek, hogyan és mit mondjatok. Abban az órában megadatik majd nektek, hogy hogyan beszéljetek. Hiszen nem ti fogtok beszélni, hanem Atyátok Lelke szól majd belőletek. Halálra adja akkor a testvér a testvérét, az apa a gyermekét, a gyermekek pedig szüleik ellen támadnak, hogy vesztüket okozzák. Miattam mindenki gyűlölni fog titeket. De aki állhatatos marad mindvégig, az üdvözül. (Mt 10,17-22)


Ma mintha a Kisjézus kihajolna a jászolból és megkérdezné: hajlandó lennél követni engem a vértanúságig? Jézus nem hirdetett kettős utat: egy kényelmeset és egy magasabb nehézségi szintűt, amin esetleg hamarabb érhetünk célba. Vajon a vallásosságunkban csak egyfajta ön-megnyugtatást keresünk? A Krisztus-követés nem azt jelenti, hogy „nem akarok senkinek rosszat, tehát jó keresztény vagyok”. Egyetlen egy szülő sem csak ennyiben látja a szülői szerepét. Mi marad a karácsonyi ünneplésünk után? Talán az a megnyílt ég, amit az angyalok erős karja szétfeszített, amely résen az Isten Fia lejött hozzánk, és megmaradt az a rés is, amin keresztül Szent István is feltekintett és meglátta ugyanazt a Jézust az Atya jobbján.

Kovács F. Zsolt, a Nagyváradi Római Katolikus Püspökség irodaigazgatója

MEGOSZTÁS